Rabszállítás 5 csillagozás

Silvano Ceccherini: Rabszállítás

„Éveken át csakis a szökés gondolata járt a fejemben. Ez a rögeszme adott értelmet az életemnek. Ezért nem bolondultam meg, ezért nem öltem meg magamat. Amikor lemondtam róla, helyettesítenem kellett valamivel, olyasmivel, ami leginkább ugyanannyire leköt, legalább ugyanakkora erővel hat rám. Íróvá kellett lennem, célt, igazolást, tartalmat kellett adnom azoknak a szomorú és dühödt éveknek” – szavakkal emlékezik vissza az író a Rabszállítás keletkezésének körülményeire. A nagy feltűnést keltett regény, az utóbbi évek olasz irodalmának egyik érdekessége, amely a börtönök világát mutatja be, börtönben keletkezett: szerzője egy – betöréses lopásért – húsz évre ítélt fegyenc. A Rabszállítás nemcsak egyetlen ember, az írót megszemélyesítő főhős kilátástalan sorsának megrázó dokumentuma; sorstársainak változatos sokasága, így a szicíliai parasztfiú a prostituált, a lecsúszott entellektüel, a kéjgyilkos és a többi börtönlakó felvillanó alakja az olasz alvilág színes nyomorúságát idézi elénk.

>!
Magvető, Budapest, 1970
366 oldal · keménytáblás · Fordította: Zsámboki Zoltán

Kedvencelte 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Silvano Ceccherini: Rabszállítás

Első benyomásom: ez egy remeklés! Különleges körülmények közt, a börtönben keletkezett egy íróként tapasztalatlan kezdő, egy magával mit kezdeni nem tudó bűnöző által, aki igen magasra tette a lécet és átugrotta…Kitűnő könyv! Lényeglátó, helyenként egyszerűen költőihttps://moly.hu/idezetek/1278330! Ajánlom!

lencsemate I>!
Silvano Ceccherini: Rabszállítás

Érdekesség, utal a fülszöveg a könyv egyik kulcsjellemzőjére. Persze attól még, hogy valami érdekes, azért mert börtönben írták és ilyennel ritkán vagy leginkább soha nem találkozunk még lehet egy pocsék regény. Ez nem az, sőt, ott van a kedvencek polcon.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bla IP>!

Az erős emberi veríték bűzébe betört egy harsány hang, a fagylaltárús hangja, s a fagylalt paradicsomi örömeit kínálta a hőség poklában. Olgi szívében feltámadt a kisfiú, de jó lenne fagylaltot enni, egyetlen pici tölcsér fagylaltot, nyugodt élvezettel nyalogatni, mintha ez volna az élet értelme.
Az állomáson dübörögve rohant át egy vonat, és elnyomta a fagylaltárus hangját.

18. oldal

tschk >!

és mivel a dolgokat egyszerű voltuk ellenére senki sem akarja megérteni, pesszimista mozdulattal megcsóválta a fejét.

40. oldal

tschk >!

– Nem tudod kivel kerültél össze.
– Hát nem Armandónak hívnak? Nekem elég, ha a nevedet tudom, nem vagyok túlságosan kíváncsi – felelt Olgi.
– Armando vagyok, de egyszersmind sakál is vagyok.
Olgin nem látszott se meglepetés, se undor, se félelem.
– Tudod-e mi a sakál? – kérdezte Armando félénken.
– Állat – felelte Olgi tapintatosan.
– Állat, de milyen állat? Mond meg.
– Mondjuk úgy, hogy nem túlságosan kedves állat, Észak-Afrikában vagy valamivel délebbre él, szereti az állott ételeket, és nem olyan bátor, mint az oroszlán.
– Szóval ártalmatlan állat – mondta Armando. – De én igazi sakál vagyok, ronda állat vagyok, amelyet a háború szült erre a világra.
– Ne vedd a szívedre, vagyunk egynéhányan – vigasztalta Olgi. – Inkább szunyálj egyet.

79. oldal

tschk >!

Az ajtó fölött kis feszület lógott, szinte eltakarta a pókháló. A szenvedés és megváltás keresztény jelképe mellett kis doboz, a kifogyhatatlan emberi hülyeségek hangszórója.

280. oldal

tschk >!

Olgi megterített az ágyon, és kissé búskomor gyöngédséggel nézte az ételeket, amelyek nem csupán azt jelentették, hogy testünknek szüksége van táplálékra. Így étkeznek az emberek. Verítékkel fizetnek az eledelért, de örömöt okoz.
Azt eszem, amit ők – gondolta magában Olgi. Látta, amint ott ülnek az asztal körül, az örök emberi család: Mara apja, a nyugdíjas vasutas és felesége, Ersilia, a lány fivérei, Duccio és Piero, Giovanna, Duccio felesége, aztán a gyerekeik, Teresa és Giacomo, és végül Mara. Olgi, miközben ugyanazt az ételt ette, amit ők, úgy érezte, mintha ott ülne az asztalnál, tagja volna a családnak, amelyet nem lehet elidegeníteni. A seb végre beforrt, a hosszú vezeklés véget ért. Túl a törvényeken, a törvények ellenére. Az emberi szív testvériségében.

337. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Eszes Máté: A Hindu Herceg
Röhrig Géza: A Rebbe tollatépett papagája
Zalabai Zsigmond (szerk.): A Csallóköztől a Bodrogközig
Benczés Tibor: Üzen a múlt
Gaál Károly: Unterwarter Volksgeschichten und Erzählungen / Alsóőri népmesék és elbeszélések
Roman Kim: Kísértetek iskolája
Csaplár Vilmos (szerk.): Szlovákiai magyar szép próza 2006
Göncz László: Határ-szél
Vera Kistlerová: Ne menj oda, kisfiam, gyilkos van ott
Gion Nándor: Olyan, mintha nyár volna