A nagyrészt görög származású Sötét Vadászok körében nem örvend nagy népszerűségnek a nemesi származására módfelett büszke római – Valerius.
Amikor a férfi találkozik a pimasz és csábító Tabitha Devereaux-val, aki nem más, mint a volt Sötét Vadász, Kyrian sógora, Val halálos ellensége, kapcsolatuk azonnal igen hevessé válik. A nőnek egyáltalán nem áll szándékában komolyan venni őt.
Amit Tabitha azonban igen komolyan művel, az a vámpírvadászat és a gyilkolás. Mindkettejüknek hamarosan szembe kell nézniük a legveszedelmesebb démonnal. A végső győzelemért Valnak fel kell adnia büszkeségét és meg kell tanulnia bíznia, hogy megvédelmezhesse Kyriant, azt a férfit, akit gyűlöl és azt a nőt, aki az őrületbe kergeti.
Éjféli gyönyörök (Sötét Vadászok / Sötét Vágyak Vadásza 7.) 227 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 11
Szereplők népszerűség szerint
Acheron · Simi · Zarek · Valerius Magnus · Tabitha Devereaux · Amanda Devereaux
Kedvencelte 44
Most olvassa 1
Várólistára tette 42
Kívánságlistára tette 55
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Én aztán bírom az erotikus jeleneteket! Komolyan!
De ez?!
spoiler Nálam kicsapta a biztosítékot, de az is lehet, hogy csak nem vagyok akkor ínyenc. :D
Ha ettől el tudnék tekinteni (de sajnos nem tudok, mert azóta, hogy ezt a részt elolvastam csak ez lebeg a lelki szemeim előtt, és rendesen kiráz tőle a hideg!) akkor ezt a részt egy erős 4★-ra tudnám értékelni.
Tabitha végre nem egy kis anyámasszonykatonája, aki az idegtépő jeleneteknél biztosan megbotlik a saját lábában, hasraesik és várja, hogy a herceg bevágtasson fehér lován, jól lemészároljon mindenkit, amíg ő alléltan hever, aztán boldogan élnek…
Végre! Erre vártam! Egy erős, független női karakter!
Bud Spencer női megfelelője, aki megsoroz mindenkit!
Valerius nekem szót sem érdemel Tabitha mellett. Nekem ő elvitte az egész könyvet.
Nem tetszett viszont, hogy Kyrian ebben a részben teljesen más személyiség volt. Más jött le róla, más egyéniség. Nem volt szimpatikus, kicsit sem.
Nagyon tetszett ez a rész is Valerius és Tabitha összeillő párost alkottak. Valeriust sajnáltam amiért más bűnei miatt rá haragudtak és utálták. És hát a vége valami hihetetlen volt csak kapkodtam a fejem, hogy most tényleg ez meg ez történt. De szerencsére a végére nagyjából minden helyre jött. Jó volt olvasni az előző rész szereplőiről és többet megtudni Acheronról.
Hiányzott már ez a sorozat, de tényleg. Öröm volt visszatérni az én Sötét Vadászaim közé. Nagyjából ott folytatódott a külső cselekmény, ahol abbamaradt, de nagyon könnyen tudtam visszakapcsolódni, nem éreztem azt, hogy valami hiányzik, csak mert nem egyben daráltam le az egész sorozatot, hanem külön-külön.
Tabitha karaktere már a sorozat elején felkeltette a figyelmemet, és most külön örömnek számított, hogy az ő történetét vehettem a kezem közé. Val személyisége is a kedvemre volt, nem éreztem iránta ellenszenvet, és valahogy a Kyrian haragját sem értettem teljesen, ez a rész nagyon homályos volt. Szerintem nemsokára folytatni fogom, nagyon belehabarodtam ismét. :)
Istenem, annyira hiányzott már Kenyon és az ő világa! *.* Fantasztikus, amiket ez a nő alkotni tud. Természetesen kedvenc lett! <3
Sokáig tologattam az olvasását, mert itthon ez az utolsó lefordított rész, de nem bírtam tovább várni. Éreztem, hogy most erre van szükségem és imádtam! <3 Senki más, csak Cole, Ward és Frost tud még így elvarázsolni fantasy kategóriában. Ezek után Cole-al és Frost-al folytatom, mert őket is tartogatom már egy ideje. Most nosztalgiázhatnékom van. Ők kellenek, hogy feltöltsenek. :D Imádtam Tabithat és Valeriust együtt. <3 Nagyon szövevényes és izgalmas volt, számomra kicsit túl gyors lezárással olvastam volna még róluk fincsi részeket :D. Fejtegethetném minden oldalról a könyvet, de felesleges. Aki olvasta a többit, az tudja, mennyire fantasztikus és összetett ez a sorozat.
Ash múltja és sorsa érdekel most a legjobban. Viszont, ami Nickel történt, azt nem akartam elhinni… Értem én, hogy mi volt az ok-okozati viszony Ash is…, de akkor sem tudom még elfogadni, hogy ezt tette, a vallását is figyelembe véve… De talán a későbbiekben jobban megértem. Már ha lesz itthon valami belőle.
Szomorú vagyok, hogy nem tudjuk, valaha lesz-e folytatás… :( De én nagyon reménykedem és bízom abban, hogy egy kiadó rájön erre, mennyire zseniális és elhozza nekünk! :)
OLVASSÁTOK A SOROZATOT MINÉL TÖBBEN!!!!! ;)
Val egy kicsit sótlan nekem, de Tabitha ezt is feledteti. Eddig is csíptem a csajszit, de most még jobban megszerettem. Nagy volt megint az izgalom, nem tetszettek a gonoszok aljas húzásai, főleg akkor nem, amikor Ach ellen irányultak. Imádom a felszabadult vadászokat és családjaikat. Nickért fáj a szívem, remélem még rá is várnak jobb napok! ♥
Ebből a sorozatból eddig messze ez a rész tetszett a legjobban, be kell valljam, lehet, h eddig nem figyeltem oda ennyire alaposan, de az előző részek nem tűntek nekem ennyire alaposan kidolgozottnak. Nyilván mostmajd jól újraolvasom őket.
Szóóóval: nagyon tetszett a töri benne, a görögök-rómaiak életeháborújacsaládjabosszúja bemutatással, nagyon tetszett a család fontossága, és első helye, és nagyon tetszett a filozófiai kérdés is, amit Ash feltett Amandának, hogy akkor mi lenne, ha ő találta volna előbb meg a nagy Ő-t, nagyon tetszett, hogy erre Amanda tényleg elgondolkodott a kérdésen, és megpróbált korrekt lenni. Aztán Astrid-Zarek megbocsátás már hab volt a tortán…
Az egész könyv valahogy sugározta a szeretetet, és az összetartozást.
Nagyon szeretem Kenyon regényeit is. Igazán fantasztikus világot teremt, ügyesen beleszőve az ókori római és görög alakokat. Az egyik kedvenc párosom Val és Tabitha. Talán azért is, mert annyira különböznek egymástól természetileg, szinte tűz és víz. Val egy nagyon távolságtartó férfi, aki álarcot visel. Sokan elítélik, félreismerik. Néha az volt az érzésem, nem is akarja, hogy megismerjék, s megszeressék, persze a lelke mélyén… Tabitha azonban forgószél szerűen bekerül az életébe és onnantól kezdve, ha akarja, ha nem változik viselkedése. Izgalmas, szórakoztató és könnyed olvasmány. Ráadásul humor is felcsillan benne. Nekem Ottó sokszor okozott humoros perceket. Szerintem egész izgalmas történet, nem tipikus szereplőkkel. Fontosnak tartottam a mondanivalóját is: miszerint nem szabad valaki alapján első látásra ítélni, vagy a hallomásokra hagyatkozni, hiszen mindenkinek jár egy esély.
Nah jó ezt a részt imádtam:) végre előkerültek a gonoszok, voltak nagy harcok, voltak veszteségek :( de imádni való volt:) Tabitha és Val nagyszerű páros:) Tényleg a tipikus ellentétek vonzzák egymást esete:) Sosem titkoltam imádom a szarkasztikus humort, Taby beszólásai, ahogy helyre rakja az embereket, ahogy Valeriussal bánt spoiler… erős karakán nő. Imádom az ilyen női karaktereket:) Zareket fel tudtam volna pofozni , Kyriannal egyetemben. Szerencsére észhez tértek:P Ash miatt volt, hogy egyszer-kétszer megállt a szívem… spoiler Simi szokás szerint verhetetlen kislányos humorával és hát Nick… nem is tudom örüljek vagy ne:P Artemisz pedig most az egyszer még elviselhető is volt:)
Ez után félek a következőbe kezdeni.. valahogy úgy érzem Archeon könyvéig csak töltelék könyvek jönnek:P noh majd meglátjuk…
Nem tudtam, hogy mit várhatok Val történetétől. Abban biztos voltam, hogy nem olyan rossz ő, mint amilyennek a többiek beállították. De nem gondoltam volna, hogy ennyire sajnálni fogom és ennyire fogok a többiekre haragudni. De azért be kell vallanom, hogy Zarek stílusa nem volt semmi. Egyik szemem nevetett, a másik meg nagyon haragudott Zarekre. De később nagyon kitett magáért. Nagyon tetszett.
Ahogy Tabitha stílusa is. Eddig se volt bajom vele. Kyriannal a szócsatáit mindig nagyon szerettem. De nem tudtam, hogy mit várhatok tőle, tartottam tőle, hogy túl idegesítő lesz, túl sok a harciasságával. Közelében sem járt. Nagyon jól Illett Valhoz. Jó páros voltak.
Éééééés végre. El se hiszem. Acheron. O igen. Elég sok minden kiderült rola. Jó párszor leesett azért álam. Persze számítottam dolgokra vele kapcsolatban, de erre…… Simi…. NEM!!!!!!! Alig hittem el.spoiler Szuper. *-* *-* Nagyon remélem, hogy kifogják adni Acheron könyvét is nálunk. Nagyon várom.
Szoval ez egy nagyon jó könyv volt, sok titokra fény derült és nem csak emiatt esett le az álam, de a történet alakulásában is voltak megdöbbentő fordulatok. spoiler Ahhoz képest, hogy nem volt valami vastag könyv, sok minden történt benne és még is jól kidolgozott volt.
Kell a követkeő rész és az utána lévő meg az utánna lévő………MIND!!!!!!!!!!!
Munka és tanfolyam mellett hónapok óta nem volt időm, energiám olvasni, de ezzel a könyvvel (remélem), hogy most már végre „visszatértem”. :) Remek választás volt, hozta a szokásos színvonalat. Kellett néhány oldal, hogy visszarázódjak Sherrilyn Kenyon világába, mert már régen olvastam az előző részeket, de az évek múlásával sem múlt el a varázs. :) Tabitha nagyon energikus és szerethető, az agresszív kismalac éne pedig vicces, kicsit emlékeztet a saját hisztijeimre. :D Valeriusból keveset kaptam, úgy érzem, jórészt Tabitha képességei révén ismertük őt meg. Az első találkozástól kezdve drukkoltam nekik, ismerve Val és Kyrian ellentétét, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki belőle az írónő. Amanda „tesztje” megnevettetett, kicsit gonosz volt. :D Örülük, hogy Ashről is szivárgott némi információ, ő a kedvencem. *-*
Népszerű idézetek
– Tulajdonképpen hol vagy?
[…]
– Nem tudom – felelte végül. – Valami szörnyű macskazenét hallok kintről meg kürtöket, és van még a házban velem egy punkfrizurás kakukk, egy transzvesztita, meg egy késsel hadonászó eszelős.
– Mit keresel te Tabithánál? – érdeklődött Acheron.
[…] – Tessék?
– Nyugalom – ásított bele a telefonba Acheron. – Jó kezekben vagy. Tabby nem fog bántani.
– De hát ledöfött!
– A fenébe – felelte Ash. – Megmondtam neki, hogy ne szúrjon le több Vadászt. Utálom, amikor ezt csinálja.
– Nem szólíthatlak Valeriusnak. Jesszusom! Úgy hangzik, mint egy ócska olasz kocsi neve. […] Szóval, vagy Val leszel vagy Cukorfalat, választhatsz.
A férfi tekintete elsötétült a dühtől. – Valerius a nevem, és nem hallgatok a Valre.
Tabitha vállat vont. – Rendben, Cukorfalat, legyen, ahogy akarod.
– Most pedig, ha magamra hagynál, akkor…
– Hé, várj csak, haver! Én nem vagyok a szolgád, velem nem beszélhetsz így! Capisce?
– Saeva scaeva – morogta Valerius a bajsza alatt.
– Saeve puer – vágott vissza Tabitha.
Valerius tátott szájjal meredt rá. – Te latinul sértegetsz engem?
– Te kezdted. Nem mintha különösebben zavarna, ha tomboló nőstény ördögnek neveznek. Még szinte hízelgő is, csak éppen nem vagyok az a fajta, aki szó nélkül lenyel egy sértést.
– Acheron üdvözöl.
[…] – Helló, csini bébi! Nem kellene neked aludnod?
– De igen – mondta Acheron Valeriusnak.
– Nem nevezheted Acheront bébinek – pirított rá Valerius Tabithára.
A lány felhorkant, mint egy ló. – Te nem hívhatod Acheront bébinek, mert… az beteg dolog lenne. De én mindig így nevezem.
Szeretni nehéz, aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik. De érdemes harcolni érte.
303. oldal (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013.)
– A ruháid a mosodában vannak. Amint megszáradnak, elhozzák őket.
– És addig?
– Úgy tűnik, hogy addig meztelen leszel.
[…]
– Moroghatsz, de attól még ugyanolyan pucér maradsz – […]
Valerius keze ökölbe szorult a lepedőn. Tabitha érezte, hogy a férfi megsértődött, de ugyanakkor furcsamód szórakoztatta is a helyzet.
Tabitha oldalra biccentette a fejét. – Te római vagy, nem? Csinálhatsz tógát a lepedőből.
[…]
– Honnan tudod, hogy római vagyok?
– Már mondtam, hogy jól ismerem Asht meg a többi kollégádat. – pillantott játékosan a férfira Tabitha. – Gyerünk, csinálj már nekem tógát!
– Várj csak, várj, öcsi, én nem vagyok a szolgád, szóval velem szemben ne merd megütni ezt a hangnemet. Capisce?
– Saeva scaeva – motyogta Valerius az orra alatt.
– Saeve puer – vágott vissza Tabitha.
Valerius döbbenten nézett rá. – Te latinul sértegettél engem?
– Te sértegettél engem először. Nem mintha különösképpen sértene a „vad nőstény-ördög” megnevezés. Talán némiképp áltatás, de mégis, én nem vagyok az a típusú ember, aki egy sértést csendben eltűrne.
Ennek ellenére Valerius teljesen le volt nyűgözve. Rég találkozott utoljára olyan nővel, aki ismerte az anyanyelvét. Persze, nem tetszett neki különösebben, hogy félkegyelmű kölyöknek nevezték, de ez elárulta, hogy a nő nagyon intelligens volt.
– Az élet komoly dolog.
– Nem az – ellenkezett Tabitha szenvedélyesen. – Az élet egy kaland. Izgalmas és rémisztő, néha egy kicsit unalmas, de sosem lehet komoly.
194. oldal
A sorozat következő kötete
Sötét Vadászok / Sötét Vágyak Vadásza sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája 84% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: A sír innenső oldalán 91% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Holdvadász 94% ·
Összehasonlítás - Kresley Cole: Vámpírszerető 89% ·
Összehasonlítás - Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve 84% ·
Összehasonlítás - Gail Carriger: Időtlen 92% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: A lányok olykor harapnak 89% ·
Összehasonlítás - Darynda Jones: Második sírhant 87% ·
Összehasonlítás - Leia Stone: Fallen Academy – Bukottak Akadémiája: Második év 86% ·
Összehasonlítás - Leda D'Rasi: Utolsó kívánság 86% ·
Összehasonlítás