The ​Arrival 95% 68 csillagozás

Mágikus realista kivándorlástörténet egyetlen betű nélkül.
Sőt, lehet hogy ez inkább már alternatív történelmi fantasy?
Mindegy, fantasztikus – a szó zsáner- és minősítő értelmében is. És ahogy említettem, egyáltalán nincs benne szöveg. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert egy átlagos képregény azért nem igazán áll meg szöveg nélkül, tipikusan ritkásabb. Shaun Tan monokróm rajzai viszont inkább vágóképek, vagyis filmszerűek, mozdulatról mozdulatra mesélik el a történetet és egyáltalán nem kell őket textualizálni. Torben Kuhlmann munkái jutottak az eszembe, a Lindbergh képi világában éreztem ugyanis azt, hogy a szöveg gyakorlatilag felesleges. És Kuhlmann festményeihez hasonlóan a tablók itt is lélegzetelállítóan gyönyörűek.

A The Arrival még csak nem is gyerekeknek készült. Kifejezetten sötét és drámai a hangulata egészen az utolsó harmadáig, amikor egy kicsit besziruposodott a cselekmény. Persze nem bántam spoiler, de van abban néha egy kis fura veszteségérzet, amikor a tragikus szépség simán bájossá szelídül.

@Oriente molynak hála, sikerült nekem is „elolvasnom” ezt az egészen kivételes némakönyvet.

A maláj származású, Ausztráliában felnőtt Shaun Tan képeskönyvéül nagyon is zsigeri témát választott: az emigrációt, bevándorlást, menekülést egy fenyegetett országból. Szavakra itt nincs is szükség valóban, hiszen egyetemleges a hontalanság-érzés, a nyelvi akadályok, az ismeretlentől való félelem, vagy akár a honvágy.

Nagyon tetszett, hogy az író-rajzoló külön kis univerzumot épített ki, mely egyszerre juttatott eszembe különböző országokat a földgolyó minden szegletéből. Természetesen legerősebben a 20. század eleji amerikai bevándorlásra asszociáltam, de mint az utószóból megtudhatjuk, több kép is az Ellis-szigetről származó fotókból inspirálódott.

Művészi könyv, nem is adnám akárki kezébe. Gyönyörűséges szépia képekkel operál, semmi sem felesleges, egyszersmint pont annyira szájbarágós, hogy nem csap át művészieskedésbe. Nagyon tetszettek azok a szimbolikus képsorok, melyek az idő múlását voltak hivatottak érzékeltetni, legyen az egy növény, vagy a madár, aki később a megszületett fiókáit megy etetni. Illetve maga a sárkány is, mint az óhaza fenyegetője.

Kemény és elgondolkodtató téma ez, mégsem megy bele a sűrűjébe, mindenki különösebb akadály nélkül azért el tud menekülni a hazájából, sőt, a már berendezkedett menekültek egymást is segítik. Ez nekem kicsit mese-mese-mátka, de nyilván nem erre akarta Shaun Tan sem a hangsúlyt helyezni. Remek érzékenyítő könyv, mely természetesen az életben nem fog megjelenni Magyarországon.

Az ausztrál Shaun Tan egyedi grafikai stílusával egy menekült család történetét írja meg. Érdekes módon pont ez a weird stílus az, amiért az egész működik, hiszen ilyen az, amikor egy távoli országba csöppenünk a nyelv, a kultúra, a szokások, vagy éppen a helyi állatvilág ismerete nélkül. Ugyanezért volt jó döntés az alkotó részéről, hogy csak képekkel mesél, szavakkal, párbeszédekkel nem (igaz, van benne olyan rész, ahol szerintem beszélgetnek, ott azért kicsit sántított a dolog).

Egyszerre zseniális és kicsit túl direkt ez a megoldás, de a pozitívumok közül nem lehet kihagyni azt a képi világot, amit Tan létrehoz. Barnásfehér képeivel úgy sikerül századeleji hangulatot teremtenie, hogy szinte egyetlen tárgy, épület, vagy élőlény sem olyan, mint amit a saját világunkból ismerhetünk. És ezzel az olvasót helyezi a bevándorló főhős helyébe, hiszen minket is minden egyes másodpercben bombáz ennek a világnak az újdonsága, egyedisége.

Több szempontból is szép mű ez, a képregények művészeti vonulatából. Hívjuk is inkább kép-regénynek.

Ez a képregény nem tartalmaz szöveget, csak képek alapján rakja össze a történetét, amely egy emigrálásról szól.
A könyv olvasása olyan volt, mintha némafilmet vagy pantomimelőadást néztem volna. Sokat kellett magamnak hozzátenni, főleg a gondolatokat és az érzéseket, de ezáltal többet is töprengtem egy-egy illusztráción. Nagyon tetszett a varázsvilága, még szívesen barangoltam volna benne, emiatt talán egyedül a rövidsége a hibája.
Nem igényel nyelvtudást, így bárkinek tudom ajánlani. Mert itt aztán tényleg csak az illusztrációkkal való történetmesélésen van a hangsúly.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2021/09/kepregenye…

Bar abszolut megertem a nagyon magas szazalekot, nekem ez akkor is „csak” negy csillagot ert. Nagyon kifejezoek voltak a kepek,de nekem hianyzott a szoveg, a magyarazat, hogy mi -miert tortenik. Jo, mondhatnam, hogy ez mindenkirol szol, aki valaha elhagyta a a szulovarosat vagy orszagat off, de akkor se csavarodott bele a szivem, hiaba volt szep az egesz konyv.

Hibátlan. Minden oldal vizuális orgia, hol szinte fotorealisztikusan megrajzolt képekkel (főleg az emberalakoknál), hol meg varázslatos, mesebeli tájakkal, lényekkel. A történet egyszerű, de annyira érzékletesen van „elbeszélve”, hogy nem lehet nem átélni azt a szorongást, magányt, zavarodottságot, örömet, amit közvetít. És zseniálisak a képi metaforák, amikkel dolgozik. Nagyon ajánlott.

Értelmiségi könyv. Ami abból is látszik, hogy a hátsó borítón Art Spiegelmann (Maus) és Marjane Satrapi (Persepolis) méltatja. Max. akkor lenne még számomra jobb az ajánlólevél, ha Umberto Eco neve is ott virítana. De az már talán tényleg túlzás lett volna.

Bár azért éppen eléggé értelmiségi, lássuk csak, miért is mondom ezt. A bevándorlásról szól, méghozzá a bevándorlók, a hazájukat elhagyni kényszerülők szemszögéből, ami a szociálisan érzékenyeket foglalkoztató téma. Elég sötét is azokkal a szimbolikus fenyegető árnyékokkal, amik miatt a szereplőknek új életet kell kezdeniük. Aztán meg valami alternatív univerzum 1920-30-as éveiben játszódik ez: sosem látott zöldségekkel-gyümölcsökkel-állatokkal, olyan hajókkal, amik a levegőben röpködnek, kúpszerű tornyokkal meg akármikkel mindenütt stb. Kissé erőlködni kell agyilag, hogy dekódoljuk, mi micsoda.

Viszont leginkább azért kellett erőltetnem a szürkeállományomat, hogy a ráadásul az ebbe az alternatív valóságba ágyazott cselekmény egyes részleteit megfejtsem. Mennyivel megkönnyíti az életünket az írás! – most jöttem rá. Meg a beszéd. Hiszen így a könyv azt is érzékelteti-szimbolizálja, hogy érzi magát az az ember, aki a saját hazájától messze próbál letelepedni, ahol még nem beszéli a nyelvet. Mennyire magányos, elárvult. Úgy aránylik egy ilyen könyv a „normál” képregényhez, mint a némafilm a hangoshoz. És pont ezért zseniális a forma megválasztása: hiszen a megjeleníteni kívánt korban hangosfilm még nem létezett, csak néma. De azért nekem nem lesz a kedvencem.

Ez egy csoda. Kitalálójának határtalan a fantáziája, ahogy elképzeli kivándorló-főszereplőnk új otthonát. Vele együtt éljük meg az idegenséget, a senkihez, semmihez nem tartozást, és izgulunk azért, hogy megtalálja a helyét. Fantasztikusak ezek a szöveg nélküli grafikák, különösen az egészoldalas, nagy látképek. Rokonszenvesek és megbízhatóan felismerhetők a figurák, az idegen föld fura lényei, épületei és szerkezetei pedig bűbájosak. Képzőművészet ez a javából, és ugyanakkor szöveg nélkül is történetmesélő irodalom.

Nagyon tetszett az új világ, minden apró részlete rendkívül ötletes volt. A történet lezárását viszont kicsit összecsapottnak éreztem.

Hűűűű!
Nincsenek is szavak rá, milyen különleges, igényes és gondolkodtató ez a könyv! Nem is kérdés, hogy 5 csillagot adok rá!