A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…
A gójátékos 83 csillagozás
Eredeti mű: Shan Sa: La joueuse de go
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint

Kedvencnek jelölte 9
Most olvassa 4
Várólistán 71
Kívánságlistán 17
Kölcsönkérné 3
Népszerű értékelések
Féltem, hogy nyálregény lesz, az ajánlóból kiindulva, akár így is lehetett volna. De nem. Ez az írás olyan néhol, mint egy Haiku, költőien szárnyal, és olyan képeket rajzol a szavakkal, hogy ilyenkor mindig, arra gondolok, hogy még hányféleképpen lehet összefűzni a szavakat, mennyi új kép várat még magára különböző könyvek mondataiban. Máskor, meg nyers volt, mint akit képen töröltek és a tenyérnyom ott ég az arcon, aki kapott apukájától már fülest kiskorában, az pontosan tudja mire gondolok. Egyébként 3 óra alatt kiolvastam, sodor magával a történet, és igen, keletről szól ez is, a kulisszák Japán és Kína, de az emberek, mindenhol csak emberek.
Talán igaz a hír, hogy kitin van a szívemen. nekem ez fájt. A történet lágya inkább az agyamat támadta. Oké, szóvirágsziromhullás , sőt mondatvirágtengeráramlás… de még ez is kevés. Nem nyafognék, de most már késõ, kitint nem old a jégszívében.( bocsánat ;)
@Sansa után Shan-Sa.
Egészen más világ. Csodálatos képek, lágy hangok vegyítve az élet keménységével és a háború vadságával. A gó játék szabályaira épülő regényvezetés hűen adja vissza a lelki kontrasztot. A férfi és a nő vívódásai, a más és más probléma kiélezése. A történet kicsúcsosodása a történet vége. Egy beteljesületlen beteljesülés a halálban ér véget. Mélyen megviselt a történet vége. Megrázó és elgondolkoztató.
A fél csillag minusz a nehézkes indulás miatt van.
Ez egy nagyon szépen megírt történet, lágy és nőies, közben pedig tele van erővel. Írója úgy játszik a szavakkal, mintha hárfavirtuóz lenne. A hangulata valami félelmetesen gyönyörű, költőiséget lop a lelkembe, pedig néhol borzalmakról mesél.
Kíváncsi lettem az írónő más könyveire is.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2010/03/14/Go/
Egy egyáltalán nem megszokott és teljesen kiszámíthatatlan regény volt. Nem egy könnyű romantikus olvasmány.
Részletesebben alul a blogbejegyzéseknél.
Mint a lépések a go játékban: egyet lép a fehér, egyet a fekete. Egyet mesél a lány, egyet a fiú. Az elején kapkodtam a fejem, aztán jó volt így.
A közepe tetszett, az eleje és a vége kevésbé. Nehezen indult, és nekem nem tetsző véget ért. Kicsit keresett volt a vége… Sokkal több volt ebben a történetben.
Érdekes volt bepillantani egy annyira különböző világ életébe – nem mondanám, hogy mindennapi életébe, mert az a kor minden volt, csak nem mindennapi. Háború, megszállók, kivégzések, kínzások… Ezek a fiatalok egyáltalán nem olyan életet éltek, szegények, mint amit békés körülmények között megélhettek volna. De azért így is átjött, hogy a másság ellenére az emberek, a fiatalok mennyire hasonlóak egymáshoz a világ különböző részein!
Még egy megjegyzés, hátha valakit ez vonz vagy taszít: nagyon sok benne a szex és a kegyetlenség. Az a japán bélkiontós kegyetlenség. Sok volt, na.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Istenem, istenem … ez a könyv.
Rengeteg érzelem van benne.
A felénél vettem észre hogy még nem tudom / nem jegyeztem meg a nevüket elkezdtem figyelni mikor mondják ki…
Min és Csing nekem olyan Jing és Jangos (ha az egyik nincs a másik sincs)
Az ismeretlen vagyis a japán katona levelezése anyjával és a gondolatai (legtöbbször) meghatottak.
Ahogy letettem a könyvet és végig gondoltam a dolgokat… megkönnyeztem :'(
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
**** SPOILERES ****
Jó könyv, számomra ismeretlen korszakba és helyre vezet el. Fura világba. Picit Romeo és Júlia, de itt is azt hiányolom, hogy ha a vége nem oda torkollik, ahová, hanem találkoznak egy év múlva, vajon túlélte-e volna a szerelmük?
Nagyon szép nevek vannak benne, milyen jó lehet egy olyan városban élni, aminek Ezer Szél Városa a neve? Vagy olyan névvel élni, mint Holdgyöngy vagy …?
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A végére egész jó kis könyv lett ez. Csak a szerkezetével volt bajom. 260 oldal 92 fejezetre bontva, egy fejezetet a kínai lány mesél, egyet a japán katona és ez így váltakozik végig. Az elején, mikor nincs még túl sok köze a kettőnek egymáshoz, csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, mintha teniszt néznék. A végére viszont a két történet örökre összefonódik egy tragédiában. Szomorú, de szép.
Népszerű idézetek
Az önmegtartóztatás a lélek kéje.
134. oldal
Az édes béke hónapjai, amelyeket a laktanyában átéltem, egy szempillantás alatt elenyésznek. Létezett valaha Ezer Szél Városa? És a gójátékos lány egy káprázat hősnője volt csupán? Az élet pokoli kör, amelyben a tegnapelőtt úgy kapcsolódik a mához, hogy közben kiüresíti a tegnapot. Azt hisszük, hogy előrehaladunk az időben, s közben a múlt foglyai vagyunk. Felkerekedni és menni. Rendben. Ezer Szél Tere, a legmakacsabb ösztönök okozzák majd a vesztemet: szeretni, élni, teremteni.
231. oldal
Holdtalan az éj, a szél sír, mint egy újszülött. Odafönt egy isten ront neki egy istennőnek, félretaszigálja a csillagokat.
9. oldal
Világi létünk
Nem valóságosabb a
Hold sugaránál,
Mely vízben tükröződik,
A merítő tenyerén…
44., 115. oldal
Meghalni annyi, mint havat dörzsölni hóhoz, telet lobbantani lángra zúzmarás köddel és jéggel.
203. oldal
A japánok a cselekvésben keresték a dicsőséget, a kínaiak a halálban. Kollektív öngyilkosságuk patetikus nagyszerűségét szomorú irónia árnyékolja be. Idő előtt eldobni az életet szégyenletes megadás. A több évezredes kínai civilizáció megszámlálhatatlan filozófust, gondolkodót és költőt nevelt föl. De egyikük sem értette meg, hogy a halál energiáját semmi sem pótolja.
Csak a mi jóval szerényebb civilizációnk jutott el a lényegig: cselekedni annyi, mint meghalni – meghalni annyi, mint cselekedni.
35. oldal












































































































