A gójátékos 78% 70 vélemény

Féltem, hogy nyálregény lesz, az ajánlóból kiindulva, akár így is lehetett volna. De nem. Ez az írás olyan néhol, mint egy Haiku, költőien szárnyal, és olyan képeket rajzol a szavakkal, hogy ilyenkor mindig, arra gondolok, hogy még hányféleképpen lehet összefűzni a szavakat, mennyi új kép várat még magára különböző könyvek mondataiban. Máskor, meg nyers volt, mint akit képen töröltek és a tenyérnyom ott ég az arcon, aki kapott apukájától már fülest kiskorában, az pontosan tudja mire gondolok. Egyébként 3 óra alatt kiolvastam, sodor magával a történet, és igen, keletről szól ez is, a kulisszák Japán és Kína, de az emberek, mindenhol csak emberek.

Talán igaz a hír, hogy kitin van a szívemen. nekem ez fájt. A történet lágya inkább az agyamat támadta. Oké, szóvirágsziromhullás , sőt mondatvirágtengeráramlás… de még ez is kevés. Nem nyafognék, de most már késõ, kitint nem old a jégszívében.( bocsánat ;)

Ez egy nagyon szépen megírt történet, lágy és nőies, közben pedig tele van erővel. Írója úgy játszik a szavakkal, mintha hárfavirtuóz lenne. A hangulata valami félelmetesen gyönyörű, költőiséget lop a lelkembe, pedig néhol borzalmakról mesél.
Kíváncsi lettem az írónő más könyveire is.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2010/03/14/Go/

csak a vége miatt nem két csillag

Mint a lépések a go játékban: egyet lép a fehér, egyet a fekete. Egyet mesél a lány, egyet a fiú. Az elején kapkodtam a fejem, aztán jó volt így.
A közepe tetszett, az eleje és a vége kevésbé. Nehezen indult, és nekem nem tetsző véget ért. Kicsit keresett volt a vége… Sokkal több volt ebben a történetben.
Érdekes volt bepillantani egy annyira különböző világ életébe – nem mondanám, hogy mindennapi életébe, mert az a kor minden volt, csak nem mindennapi. Háború, megszállók, kivégzések, kínzások… Ezek a fiatalok egyáltalán nem olyan életet éltek, szegények, mint amit békés körülmények között megélhettek volna. De azért így is átjött, hogy a másság ellenére az emberek, a fiatalok mennyire hasonlóak egymáshoz a világ különböző részein!
Még egy megjegyzés, hátha valakit ez vonz vagy taszít: nagyon sok benne a szex és a kegyetlenség. Az a japán bélkiontós kegyetlenség. Sok volt, na.

Barátom régen katona volt (igaz, akkor még nem ismertük egymást), de lehet, hogy pont emiatt tudtam igazán mélyen átérezni mindkét szereplő érzelmeit. Olyan érzéseket is átéltem azáltal, hogy néha beleképzeltem magunkat a történetbe, amiket a való életben szerencsére soha nem fogunk átélni, de ettől vált a történet számomra igazán felkavaróvá és egyben magával ragadóvá. Szerintem a tragédiája ellenére, netán pont amiatt, ez sokkal szebb szerelmi történet, mint bármelyik hálivúdi, ami hepienddel végződik.

**** SPOILERES ****
Jó könyv, számomra ismeretlen korszakba és helyre vezet el. Fura világba. Picit Romeo és Júlia, de itt is azt hiányolom, hogy ha a vége nem oda torkollik, ahová, hanem találkoznak egy év múlva, vajon túlélte-e volna a szerelmük?
Nagyon szép nevek vannak benne, milyen jó lehet egy olyan városban élni, aminek Ezer Szél Városa a neve? Vagy olyan névvel élni, mint Holdgyöngy vagy …?

rövid-tömör, mint egy haiku. és kicsit sem hasonlított arra amit elképzeltem, néhol oldalanként meglepett. a tökéletes sem lett volna messze, talán majd újraolvasáskor. így most négyésfél.

A végére egész jó kis könyv lett ez. Csak a szerkezetével volt bajom. 260 oldal 92 fejezetre bontva, egy fejezetet a kínai lány mesél, egyet a japán katona és ez így váltakozik végig. Az elején, mikor nincs még túl sok köze a kettőnek egymáshoz, csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, mintha teniszt néznék. A végére viszont a két történet örökre összefonódik egy tragédiában. Szomorú, de szép.

Vegyes érzésekkel tettem le, mert a koncepció jó volt, a megvalósítás viszont összességében középszerű: a kínai lány karaktere ügyes és eltalált, átélhető, élő-lélegző figura, a japán fiú viszont megmarad a sablonok szintjén, s főleg emiatt a lezárás is elég közhelyes – vagy leginkább tartalom nélküli, mert nem sikerült úgy a feszültségteremtés, amit egy ilyen lezárás megkövetelt volna. Szerintem.