Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A rátóti legényanya 52 csillagozás
A magyar folklórból sokak által ismert népmesetípus, a rátótiáda, az anekdotikus elbeszélésmódba ágyazott képtelen történetek laza szálakkal összefűzött sora, melyet a vérbő humor, poénok, gegek, szójátékok és helyzetkomikumra épülő, a szó legszorosabb értelmében röhögtető tréfák özöne fűszerez.
Regényében A rátóti legényanyában ezt a hagyományt eleveníti föl Schwajda György. Miként a cím is elárulja, a cselekmény egy „rátótiasan” képtelen alapötletből bontakozik ki: egy megesett ifjú, a falu aprajának-nagyjának egy emberként való tiltakozása ellenére sem hajlandó elvetetni magzatát, sőt az elképedt, dühös és szégyenkező rátótiak szemébe vágja, tegyenek bármit, ő minden körülmények között világra hozza gyermekét.
Ekkora szégyent azonban az önérzetes, példamutatóan lokálpatrióta faluközösség nem tud elviselni, s bölcs elöljáróik – a tanácselnök, a párttitkár, a plébános és a nagyeszű iskolaigazgató – vezetésével lázas tevékenységbe kezd, hogy elűzze a világ közepe, Rátót…(tovább)

Kedvencnek jelölte 13
Várólistán 27
Kívánságlistán 9
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
A hetvenes-nyolcvanas éveket ki is tudná jobban bemutatni… ó, egy újabb ikon. A Tanú mellett kötelező darab, inkább ezek, mint a száraz (és ki tudja, egyáltalán korrekt-e) történelemkönyvek. A kisemberekből ha nagy emberek lesznek… valahogy így. Ezt tartom fontosabbnak, nem a „ki mondott hányadikán beszédet” típusú történelmet. Mert az a fordulat, hogy a kocsmába mennek gondolkodni… hát ez olyan jó magyar dolog :) a gödörásás szintén, ez már szimbóleum ;)
Kicsit nehéz beszélni erről a könyvről. Többször is láttam már a hasonló című filmet, de annyira nem volt torokszorító, mint az írott forma.
Nekem kicsit sok(k) volt, hogy a népmesékből ismert falucsúfoló meséket egytől-egyig beidézte a szerző. Ez némiképp lapossá és vontatottá (unalmassá – mert már untig ismertek a szövegek) tette a szöveget. Noha szó se róla, tökéletesen beleillesztette a sztoriba, csak… Valahogy a kevesebb több elvet kellett volna alkalmazni.
Egyébként az az átláthatatlan, csak a közösség tagjai számára ismert, szövevényes és egyszerű fordított világ, amiben mindez játszódik teljesen analóg a mával. Amikor nem is az a probléma, ha Józsi, aki nem Béla, legényember létére „úgy marad”, hanem hogy ehhez mit szól a közösség, s amíg karhatalmi utasítás nem érkezik az elismerésről, addig hajszolják, űzik az egyént.
S tényleg, hány Józsi nem gondolta még úgy ezek után, hogy jobb lett volna, ha mégis Bélának keresztelik…
Vicces, röhögős, szánnivaló, szomorú, komolytalan, mégis komoly. Megnevettet, s legvégül elszomorít.
Béláim az Úrban! Hát ez valami veszett jól esett most. Annak ellenére, hogy nagyon sok, már népmesékben régen „elhasznált” gegeket zsúfol bele, jó volt. Elképzelhető, hogy más alkalommal nem tudtam volna ennyire belebélásodni, de most valahogy olyan nagyon Béla vagyok… Elárulom, hogy én ezt a fajta humort Rejtőn kívül még nem igazán tudtam megbocsájtani senkinek, mert tulajdonképpen nem igazán szeretem az olyan könyveket, melyekben ennyire túlteng a humor, de Schwajdát szépen felraktam Rejtő mellé, ott a helye.
Népszerű idézetek
– Mit csinálnak Béla bátyám?
– Hogyhogy mit, te ökör?! – mordul rá a kovács. – Nem látsz? Hordjuk be a világosságot a házba!
40. oldal, Lazi kiadó, 2009.
Felséges királyom! Kérlek hallgasd meg egy szerencsétlen anya könyörgését! Tudom én, hogy igen sok a dolgod a szocializmus építése miatt, szoktam én nézni híradót, mégis arra kérlek, szánj rám két percet, és hallgass meg! Születésem óta Rátóton élek, szeretem is falumat, de most a fiam és az unokám életéről van szó, ezért kell beárulnom azt a sok marhát. Nem lenne minálunk semmi hiba, van pénzünk, mindenünk, csak eszünk is lenne egy kevés. De azt lámpással keresheted minálunk. A nagyobbik baj, hogy az elöljáróink még hülyébbek, mint mi. De így volt ez mindig, felséges királyuram, akár bírót, akár ispánt, akár tanácselnököt választottunk, nem volt abban hiba, de hiába volt a legeszesebb, amint beült a hivatali székiben, hát rögtön hülyült elfelé mind. Én csak egy egyszerű parasztasszony vagyok, felség, nem tudom, mitől van ez, talán a székekben lehet a hiba, de most meg agyon akarják verni a Józsi fiamat, pedig nem csinált az semmit, csak legényember létére úgy maradt… Segíts rajta, felséges királyom.
143. oldal, Lazi kiadó, 2009.
Így hát nem volt mit tenni, a tanácsülést felfüggesztették, gondolkodásból kifolyólag, és mindenki átvonult a kocsmába, ahol az iskolaigazgató ismét bevágott egy bablevest csülökkel és tormával, megivott rá két nagyfröccsöt a nemzetiszínű hordóból, és tőle megszokott magas színvonalon gondolkozni kezdett. Két óra, tizennégy sebesült és harminc szódásüveg múltán kihirdette az eredményt:
– A dolog pofonegyszerű! – közölte a bölcs tudós. – Ki kell merni a tóból az összes vizet, és ott marad a béka.
82. oldal, Lazi kiadó, 2009.
– Aztán, te gyerek – kezdte óvatosan az atya –, tudod-é, hogy vagyunk mi férfiak… – itt a saját mellére bökött, amit nem kellett volna, mert rögtön hanyatt esett, de aztán fölállt nagy nehezen, és folytatta – és vannak asszonyok.. Tudod te ezt?
– Tudom – felelte Józsi.
– Na látod! – könnyebbült meg a kisbíró – Akkor azt is tudod, hogyan lesz a gyerek.
– Nem tudom.
– Nem tudod?! – üvöltött föl az öreg. – Még ezt se tudod?! Hát akkor mi az istent magyarázzak egy ilyen hülyének?!
49. oldal, Lazi kiadó, 2009.
– Hééé! Megálljatok! Ne toljátok tovább! Túltoltuk! Rátoltuk a kabátomra!
86. oldal, Lazi kiadó, 2009.
… , mert Rátóton még a kisgyerek is tudja, hogy nem a gólyától lesz a gyerek, hanem attól, ha az asszonyt jól megrugdossa az ura…
29. oldal









