Bármely évszakban járunk kint a szabadban, erdőn-mezőn vagy vizek, nádasok mentén, látni- és megcsodálnivaló mindig akad. Tavasszal talán több, mint egyébként, de a természet a ködös őszi vagy zimankós téli napokon is rengeteg élményt nyújthat azoknak, akik nyitott szemmel, értő füllel járják az ösvényt, Különösen sokat jelenthet ez a betondzsungelben, városok tülekedő, szmoggal terhes világában élőknek, számukra akár a fák között, tiszta levegőn eltöltött néhány óra is felüdülést, kikapcsolódást nyújthat. Töltsünk minél több időt a természetben, járjuk az ösvényt, és örüljünk annak, amit látunk és hallunk: a tarka virágoknak, a felettük libegő lepkéknek, a csengő madárdalnak, a lombok halk suttogásának és a friss, mélyen belélegezhető erdei levegőnek. Erdőn-mezőn soha nem lehet unatkozni. A természet nagy színpadán szünet nélkül tart az előadás, és egyedül rajtunk múlik, helyet foglalunk-e a nézőtéren. Örülnék, ha e könyvet olvasva mind többen mozdulnának ki a négy fal küzül, és… (tovább)
Négy évszak ösvényein 4 csillagozás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Miközben ezt a könyvet lapozgattam, azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha minden gyerekhez eljuthatna. Mondjuk, tankönyvként. Esetleg segédkönyvként, ahogy volt régen általánosban biológiai albumunk, meg (legalábbis biológia faktosként) állat- és növényhatározónk. Megkapná a gyerek, mondjuk úgy harmadik-negyedik osztályban, tartós, keményfedeles kivitelben, és lapozgatná pár évig. Környezetismeret, biológia, földrajz, de még olvasás/fogalmazás és némi furfanggal számtan feladatot is lehetne komponálni a benne rejlő, néha meseszerű, olykor leíró szövegekre, esetleg meghökkentő fordulatokra. Egy nagy tudású, humanista szerző szépséges könyve ez, gyönyörű fotókkal.
Külön öröm számomra, hogy az említett helyszíneken jártam már (magam is sokat kószálok), és a legtöbb bemutatott faj is ismerős valamennyire.
Mégis tanultam valami újat: egy számomra rejtélyes bűnesetnek itt leltem megoldását. Melyik madár pottyant áfonyafagyi-kinézetűt, ezen már régóta töröm a fejem. Kankalinszínű autón halványlila pöttyök sora, hogy az embert ne üsse meg a guta?! Melyik jómadár a tettes?!
spoiler
Egy nagyon szép, igényes kivitelű könyv, mely szeretné megosztani az olvasóval azokat a különféle élményeket amelyekben az embernek a természetben része lehet, hogy az olvasó is arra a bizonyos ösvényre lépjen és ő is átélje ugyanezeket. A kis történetek alapján szinte megelevenedett előttem a táj, és a benne leírt fajok. Tele van a saját megfigyelést segítő leírásokkal, hogy merre érdemes kirándulni, hol érdemes figyelmesnek lenni. Mindemellett persze kedves humorral és rengeteg, az élővilág iránti szeretettel írták meg a művet.
Ezenkívül pedig, a könyv rengeteg színes, gyönyörű és érdekes képet tartalmaz.
Természetbarátoknak és leendő természetbarátoknak mindenképpen csak ajánlani tudom, kellemes kikapcsolódást nyújt azokra az időszakokra, amikor az időjárás nem engedi hogy azon a bizonyos ösvényen legyünk. :)
Népszerű idézetek
A háttérben vadgerle búgott, zöld küllő kiáltott kacagó hangján, időnként a sárgarigó „huncut a bíró”-ját hallottam. Az egyik akác koronájában zöldike trillázott, később tagolt, ismételt strófáival egy énekes rigó csatlakozott a kórushoz. Olyan hangverseny volt, amire egyedül a természet képes.
9. oldal
Egy petékkel teli nőstény ült a fűben, és parányi helyezkedés után, amivel elárulta magát, most már mozdulatlanul várta, hogy légy, sáska vagy pók kerüljön a közelébe. Az imádkozó sáska soha nem siet, akár órákon áll lesben türelmesen a fűszálak között. Előbb vagy utóbb mindig arra téved a gyanútlan zsákmány. Ekkor sem siet, megvárja, míg egészen közelre kerül, és akkor fogókarjaival villámgyorsan megragadja. A nőstények jóval nagyobbak, és különösen nyár végén és kora ősszel nehézkesebbek, mint a hímek. Potrohuk petékkel van tele, de amikor megkeményedő habba ágyazva és tokkal, az úgynevezett kokonnal körülzárva lerakják őket, feladatuk teljesítve elpusztulnak.
Ennek a potroha még tele volt, és éhes lehetett.
31. oldal
Reggel még párafoszlányok úsztak a rét felett, de ahogy a nap egyre magasabbra emelkedett, eltűntek, csak a milliónyi harmatcsepp csillogott pró gyémántokként a fűszálakon és a közéjük feszített pókhálókon. szi reggeleken látni igazán, milyen sok pók les zsákmányra a fű között. Később, amikor a nap már felszívta a vízcseppeket, a hálók alig láthatók, erről a beléjük akadt szúnyogok és legyek tudnának mesélni.
38. oldal
Mentem felfelé a kanyargó sétányon, de hosszú ideig semmit sem láttam. Aztán az egyik forduló után szajkó szállt egy közeli ágra. Világoskék szemével rám pillantott, aztán feljebb ugrált néhány ággal, és többé nem törődött velem. Az erdőben hangosan riasztva már rég világgá ment volna, de az itt élő mátyások megszokták az embereket, és pontosan tudják, hogy nem kell félniük tőlük. Októberben talán éppen ezt a madarat láttam, amint tölgymakkal a csőrében, duzzadó torokzacskóval repült a fák között, és amikor azt hitte, senki sem látja, az avarba rejtette a csemegét. Az egyenként eldugdosott makkokat a szajkó csodálatos érzékkel a hó alatt is megtalálja. Amelyikről mégis megfeledkezik, és az egerek sem rágcsálják meg, az a szerencsés tavasszal kicsírázhat, és ha jó földbe kerül, idővel, úgy nyolcvan év múlva hatalmas fa lehet belőle.
42. oldal
A nagy fakopáncs a leggyakoribb hazai harkályfaj, lombos és tűlevelű erdőkben, a folyókat kísérő galériaerdőkben, parkokban, kertekben mindenütt előfordul. A fa törzsébe fáradságos munkával készített odúban költ, ott neveli általában öt-hét fiókáját. A kicsinyek az odú mélyén meglehetős biztonságban vannak, és talán ez okozza, hogy nem tesznek lakatot a csőrükre, szinte folyamatosan hallatják ciripelő hangjukat. A fiókás harkályodú ezért már messziről feltűnik.
74. oldal
A szitakötők igazi rablólovagok. A kifejlett állatok a levegőben járőrözve vadásznak, a vízben fejlődő lárvák pedig odalent lesnek a zsákmányra. Válogatás nélkül elkapnak mindent, csigákat, vízirovarokat, békalárvákat, kishalakat, ami csak a közelükbe kerül. Még ma is élénken emlékszem arra, amikor gyermekkoromban, a fentiekről mit sem tudva, frissen fogott pettyes gőtét tettem abba az akváriumba, ahol két jókora szitakötőlárvát tartottam. Másnap reggel aztán legnagyobb megdöbbenésemre csak a gőte lerágott csontvázát láttam a vízinövények között himbálózni.
76. oldal
A sün elsősorban szürkületkor és éjszaka tevékeny, nappal viszonylag ritkán látni. Aki hajnalban vagy kora reggel ül autóba, az utakon ott láthatja az eltaposott, halálra gázolt tüskés állatokat. A sünök ugyanis nem csupán átváltanak az út egyik oldaláról a másikra, de tudatosan is keresik a betonfelületet, ahol az autók szélvédőiről lepergett rovarokat, eső után az ott tekergő gilisztákat szedik össze. Az utak terített asztalt jelentenek számukra, és esős nyári éjszakákon, amikor sok giliszta mászik az utakra, többszörösére nő az elgázolt sünök száma.
89. oldal
A Margit-szigeten néhányszor megtréfáltam az esti szürkületben vadászni induló baglyot. Az egér cincogását utánoztam, mire nyomban felém repült. Felült egy ágra, és fejét forgatva figyelt, kereste a zsákmányt. A szigeten megszokta az embereket, velem nem törődött, azt meg nem sejthette, hogy én voltam, aki az egeret utánozta. A lámpa fényénél láttam, amint éhesen kémleli a talajt maga alatt, de amikor újra cincogtam, már megsejthetett valamit. Érzékeny fülével pontosan bemérte, honnan jött a hang, hitetlenkedve meredt rám, aztán puhán elvált az ágtól, és eltűnt a sötétben. Rászedett macskabaglyok nem szoktak dühöngeni, és remélem, hogy a következő, zsákmányt ígérő cincogás már igazi volt.
123. oldal
Március elején a sirályokat etettem a parton. A rikácsolva, fehér felhőként kavargó madarak ügyesen, még a levegőben elkapták a víz felé hulló kenyérdarabkákat, egyetlenegy sem esett a folyóba. A két dolmányos varjú persze felfigyelt az etetésre, odarepültek és egyikük a kavargó sirályok közé vegyülve megpróbálta utánozni őket. Szegény, kapkodott a lehulló falatok után, de mert nehézkesebb és ügyetlenebb, mint a könnyed röptű sirályok, egyetlen kenyérdarabkát sem sikerült a csőrébe kapnia. Végül belátta, hiába fáradozik, és talán öt méternyire tőlem a korlátra ült. Okos szemét rám szegezve mintha csak kérte volna: „Dobj már nekem is valami4” Az első alkalommal a kézmozdulattól ugyan ijedten odébbreppent, de nyomban utána felkapta a neki szánt falatot. Ettől kezdve pedig úgy etethettem, mintha csak az állatkertben lettünk volna.
225. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Antalffy Gyula: Édes hazánk ·
Összehasonlítás - Bankovics Attila – Sós Endre: Túzokok ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Élet a Földön 98% ·
Összehasonlítás - Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 97% ·
Összehasonlítás - Susanne Foitzik – Olaf Fritsche: Hangyák 97% ·
Összehasonlítás - Orbán Zoltán: Madárbarátok nagykönyve 99% ·
Összehasonlítás - R. T. Peterson – G. Mountfort – P. A. D. Hollom: Európa madarai 98% ·
Összehasonlítás - Jane Goodall: Az ember árnyékában 95% ·
Összehasonlítás - Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje 92% ·
Összehasonlítás - Fehér László: Különös növények 95% ·
Összehasonlítás