A gyáva 83% 43 csillagozás

Nem csak beszari. Kényelmes ez a csodaszép Éva. Ennyi.

Muszáj megemlítenem, hogy amikor már igazán érett nőnek számítottam magam, rám köszönt az utcán egy gyönyörű, magas, szemüveges fiatalember. Jé, hogy megnőttél mondtam neki. Igen. Amikor én 25, ő pedig 15 volt, akkor ismerkedtünk meg. A találkozáskor – kb. 8 év után – azonnal meghívott egy beülős estére, hogy elmondjuk, kivel mi történt. Akkor árulta el, hogy ő kamaszkorában halálosan szerelmes volt… s azóta is engem tart a NŐ- nek…
Tartjuk a kapcsolatot, édes gyerek! :)

értékelt egy könyvet: Izgalmas volt a nyelvezete, a környezet – amúgy minden más állandó az életünkben, van aki úgy érzi, gyáva, mert bár „Semmitől sem félek. De ahhoz gyáva vagyok, hogy a hétköznapokat éljem, hogy hajnalban felkeljek, munkába induljak, egyik nap pont olyan legyen, mint a másik, és heti jegyet vegyek a zsúfolt villamoson, sorban álljak pénteken disznóhúsért; este, lefekvés előtt elmosogassam az edényeket.” .. mások pedig az ellenkezőjétől érzik magukat gyávának, hogy ne a hétköznapokat éljék. Jó könyv, nna.

most mit szépítsem… jó könyv

Nem szép dolog mindig csak unatkozni meg össze-vissza nihilistának lenni.
De nem szép dolog ennyire sallangos szöveget megírni sem…
(viszont szép ilyen rövidre vágni :) )

Valahogy az író elérte, hogy úgy is beletudd élni magad a történtekbe, hogy alig ismered a szereplőket. A vége pedig, hát… talán pont azért lett annyira szomorú, mert a nő felismerte a problémát, de nem tudta kezelni.

Különösebben nem hagyott nyomot bennem, csupán kommenteltem magamnak, hogy gyávák voltak vannak és lesznek.

És íme a könyv, ahol egy szobornak van igaza…
Meg Bencének…
A többi csak illúzió.

Tetszett, csak kár hogy ilyen rövidre sikeredett.

Semmitmondó. Egyszer el lehet olvasni, persze. Csak rövid, túl gyorsan történik, a végén pedig nekem hiányzott 'A' végszó. Kifejezetten felejthető.

Inkább önzőnek mondanám, mint gyávának. Kiégett, számító. életunt, így hirtelen ezek a kifejezések jutnak eszembe Évával kapcsolatban. Csak és kizárólag magával törődik, az empátia és együttérzés ismeretlen fogalmak számára. Sajnálatra méltó és üres az élete. Az egész regény nagyon komor hangulatú, úgyhogy most olvasnom kell valami vidámat.