Bízz bennem 74% 30 csillagozás ↑ 6%

nekem nagyon nagyon tetszett a mű. két nap alat átrágtam magam rajta és aligtudtam lerakni a köztes időkben. az izgalom végig megvan és teljesen valós problémát fogalmaz meg a műben az írónő! 5/5

Az internet csodás dolog, ám meg vannak az árnyoldalai is. Az egyik ilyet ismerhetjük meg, amikor Louise Rick nyomozónővel egy férfi nyomába eredünk, aki a neten keresztül ismerkedik meg nőkkel. Kezdetben minden széo és jó, de a végére eldurvulnak a dolgok…
Nem volt rossz, de olvastam már jobb krimit is. Néhol kicsit szétszórtnak éreztem a történetet, és voltak olyan részek, amiket ki lehetett volna fejteni, mert engem legalábbis érdekelt volna.

Talán azért, mert előbb olvastam a Studio 69-et, ami szintén mondható „femikriminek”, ezt túl didaktikusnak találtam, pláne ezzel a kategorikus műfajmegjelöléssel. „Mutassuk be, hogyan működnek a szabad, teljes jogú nők” – mondjuk tényleg van erre szükség Mo-n. (Különben az izlandi Indridason két kvében is meghatározó téma anők bántalmazása és annak következményei.)

http://www.miestas.eoldal.hu/cikkek/konyvek/sara-blaedel–bizz-bennem-

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon aktuálisnak találtam a könyvet.
Dióhájban, egy olyan férfiról van szó, aki az internet láthatatlanságát használja fel, hogy nőkkel randizzon, majd néhány találka után a nőket „szépen” megerőszakolja.
A történet több szempontból is „meg volt támadva”, olvashattunk az áldozatról, és hogy mi minden zajlódik le benne, a pszichológus szemszögéről, aki megpróbálja összeszedni a széttört női lélek apró darabkáit, a hírhajhász média firkászokról, akik mind exkluzív interjút akarnak a lánnyal, végül, és túlnyomórészt a rendőrség szemszögéről, akik az egész ügyet fel akarják göngyölíteni, felhasználva a legkorszerűbb technikákat.
A főhősünk egy nagyon is emberi nyomozónő, aki koránt sem tökéletes, és megvan a maga személyes problémája, és véleménye az ügy szereplőiről.
Végül saját magát dobja be, mint egy párra vadászó szingli nőt, és megpróbálja előcsalogatni a férfit az internet másik oldaláról…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elsőre azt mondanám rá, hogy érdekes. Másodszor a kissé vontatott jelző ugrott be. Adott egy nyomozónő, akit mint kiderült, elég sokszor ugrasztanak nemi erőszak áldozataihoz. Igyekszik a támadót minden tőle elvárható módszerrel elkapni. Eddig rendben is volnánk. Viszont hiányoltam a bővebb személyiségjellemzést, ami más krimiknél bőven megtalálható. A túlzott izgalom se jellemző rá, ráadásul eléggé kiszámítható volt a cselekmény. A főszereplő nővel nem igazán tudtam azonosulni, így ez a történet eléggé távol állt tőlem.

Ha nem is izgultam magam agyon, azért egész jó könyv volt. Különösen azért, mert nagyszerűen felhívja a figyelmet arra, milyen veszélyes is lehet a netes társkeresés, valamint arra, hogy az erőszaktevők többsége teljesen hétköznapi ember, sőt általában ismerős, akiről amúgy nem is feltételeznénk, hogy képes ilyesmire.

Ez e regény a kiadó Feminikrimi (!) sorozatának nyitó darabja. Nos kriminek nem volt egy nagy villanás, elég vontatott és kiszámítható. Egy olyan erőszaktevőről és gyilkosról szól, aki a webes párkeresőkben szemeli ki áldozatait, és ha kriminek nem is túl jó, azért felvet néhány érdekes kérdést az ismerkedés ilyen formájával kapcsolatban.
Blædel sokat foglalkozik az áldozatok lélektanával, az elfojtásokkal, bűntudattal, feladással. Kényes kérdések ezek. Az emberek többségében él egyfajta előítélet a webes párkeresőkkel, és az ott partner után kutatókkal szemben. Ha ők kerülnek bajba, rögtön előkerül a „magának kereste” effektus. Pedig nem mindenki szórakozásból vagy a libidója gerjesztése miatt látogatja ezeket az oldalakat. Úgy gondolom sokszor inkább a kilátástalanság viszi ide az embereket. Egy bizonyos kor után, esetleg gyerekkel már nem olyan könnyű „hagyományos” módon ismerkedni. Őket nem a kényelemvágy vagy az álcázás vágya hajtja, hanem a kényszer, idő- vagy önbizalomhiány.
A „magának kereste” mentalitása a nemi erőszakok megítélésénél is jelen van. Sokszor még az áldozatok is így gondolkodnak, és szégyenből, vagy valamilyen félreértelmezett bűntudatból inkább hallgatnak. Főleg akkor, ha ismerték, vagy akár szerették az erőszaktevőt. Halló, emberek, a nemi erőszak nem egy félre sikerült randi!
Egy kicsit elszakadva a témától, az is elgondolkodtató, hogy virtuális énjeink mennyire befolyásolják a valódit. Lehetséges, hogy az itt-ott létrehozott másolataink felülírják a személyiségünk, vagy ez csak egy játék? Lehet, hogy sokan többet kapnak egy virtuális társtól, baráttól, ismerőstől, mint egy igazitól? Lehet.
Na, ennyit a könyvről! :-)

A skandináv országokban népszerű femikrimi műfaj egyik első magyarországi hírnöke. Izgalmas krimi az idegesítő és unalmas hagyományos nemi szerepek nélkül.
Louise Rick nemi erőszak ügyben nyomoz. Az áldozat(ok) viselkedésének, lelki folyamatainak ábrázolása nagyon hiteles, a neki nyújtott segítség profi. A könyvben például nem arra használják az igazságügyi pszichológus szakértőt, hogy az áldozat szavahihetőségét tesztelje, hanem hogy a biztonságát megeremtse, megmondja, mikor és milyen körülmények között lehet az áldozattal dolgozni, mikor van olyan lelki állapotban. A könyvben nem egy kellemetlen hisztérikának, egy bosszúálló nőszemélynek, prostituáltnak tekintik az erőszaktúlélőt, hanem áldozatnak, maximálisan tisztelik a folyamatait, az állapotát, tudják, miért nem emlékszik, nem hibáztatják a történtek miatt, sőt, mikor az áldozat önvádaskodásba kezd, kiállnak az igazság mellett, és ha kell többször is kimondják, hogy nem ő a felelős.
Tévhiteket is döntöget a könyv, talán a szerző tudtán és szándékán kívül, (nem tudhatta, nálunk mennyire elterjedtek ezek). Kiderül például, hogy az erőszaktevők nem pszichopaták, hanem teljesen normális, akár magas státuszú, befolyásos emberek; hogy az erőszakot a legtöbbször nem idegenek, hanem ismerősök követik el; hogy egyáltalán nem számít, milyen ruhát viseltek az áldozatok, sőt, alig lehet valami közöset felfedezni bennük: nem az áldozatok, ugyanolyanok, hanem az elkövetők ugyanazok.
Mindenkinek ajánlom, szakembereknek is (rendőröknek, szociális munkásoknak, pszichológusoknak, bíróknak, ügyvédeknek).

Nagyon aktuális témát dolgoz fel.