Tarot ​Café 1. (Tarot Café 1.) 83% 124 csillagozás

Egy ajándékozás alkalmával kaptam, amit itt is köszönök.
Ugyanis ez a csöpp kötet nagyon mélyen érintet.
Nagyon régóta rajongok a jóslás és az ehhez köthető mágia iránt.
Evidens volt, hogy kíváncsian kezdtem el olvasni a kötetet.
A 4 történet közül a legjobban az első és a második érintett meg a leginkább. A sorok között sokkal többet fedeztem fel, mert mindkét történet, nagyon komoly lelki bánatról, bűnökről, vágyakról szól.
Lehet többet látok benne, mint kellene, de manhwa még így nem érintett meg, pedig olvastam egy jó párat.
A rajzok néhol élesek, de egy kis lágyítással fantasztikusak lehetnek.
Ezek után nagyon várom a folytatást, melyet hamarosan be is szerzek.

Már régen szerettem volna újraolvasni ezt a manhwa-sorozatot, mert már első olvasásra is nagyon tetszett. A képek nagyon aranyosak, számomra picit anime beütésűek. Nagyon örülök a jóskártyák leírásának amik fel-felbukkannak a lapokon. A történetek rövidek, de nagyon ütősek; Mindegyikükben van tanulság, némi bölcselet. A négy történet közül A kívánságteljesítő macska a kedvencem. Keserédes példája annak, hogy mi mindenre vagyunk képesek azokért, akiket szeretünk, úgy, hogy azok nem is feltétlenül tudnak az értük hozott áldozatunkról. Nem tudom, hogy mennyire beszélhetünk karakterábrázolásról, mégis azt mondanám, hogy nagyon kedvelem Pamelát.
A következő napokban a szándékomban áll sorra venni az összes kötetet.

Össze kell szednem a gondolataimat.
๑ Először is: Miért néz ki minden fiú lányak? Oldalakon keresztül gondolkodtam, hogy akkor most fiú vagy lány a szereplő? Óhhh és ez nem csak egy történetnél, az összesnél gond volt.
Így tehát a rajzolás nem igazán nyerte el a tetszésem.
๑ Minden történet elég sablonos volt. spoiler

๑ ๑ Ami tetszett: A tarot kártyák jelentését, minden lapnál elolvashattuk. Érdekes volt.
Nem vagyok lenyűgözve, de folytatni fogom.

Pamela kártyajóslása közben megismerhettem a vendégei sorsát is, az életük azon részét, ami gyökeresen megváltoztatta őket, vagy aminek még keresik a lezárást. Olyan volt, mintha különálló kis novellákat olvastam volna, és mindnek a középpontjában a szerelem állt. Üdítő és érdekes történetek voltak.Legjobban az első rész (A kívánságteljesítő macska) nyerte el a tetszésem.
A képek gyönyörűek, habár néhol a fiú karaktereket túl lányosnak találtam.

Különleges élmény volt. Nem igazán olvastam még mangát (vagy hasonló nevű cuccot). A szereplők furák, nehezen eldönthető, hogy melyikük férfi (mindenki elég nőies ábrázatú, egyformán nagyszemű, néha a haj vagy különleges ismertetőjegy alapján tudtam beazonosítani, ki kicsoda, és a nemük a legtöbbször a szövegből derült ki).

Eleinte nehéz volt követni a cselekményt, mert a hatalmas fehéren hagyott terekben lebegő alakok, a sok-sok jelképes ábrázolás, a koreaiul szereplő hangutánzószavak nem igazán adtak támpontot a valós történésekről. Az egész olyan álomszerűnek tűnt. Aztán, ahogy egyre több és hosszabb párbeszédek zajlottak a szereplők között, úgy vált érthetőbbé az egész. Kellően összetett, sokféle szálat mozgató történet ez, különleges szereplőkkel, tele titokzatossággal.

Ami nagyon tetszett:
– apróbetűs útmutatók a Tarot-kártyákhoz (így érthetőbbé váltak a történetbeli összefüggések is)
– a fejezetek esetek mentén való tagolása (így tudom, hol lehet félretenni későbbi folytatásra)
– részletes rajzok és számomra újszerűen ható „varázslények”

Ajándékba kaptam a teljes sorozatot, de most jutottam odáig, hogy neki álljak. Bevallom,kicsit bizalmatlanul indultam neki. Elsőre a rajzolás sem fogott meg, de a közepe felé felkeltette az érdeklődésemet és kíváncsi lettem mi lesz ebből. Pedig nem vagyok jellemzően nagy manga fogyasztó :D

A tarot kártya rejtelmei, a kártyák jelentése és négy történet. Ebből kettő szomorú, egy vicces, egyről meg majd kiderül a következő részből. Pamela, a jósnő bevezet minket a vendégei életébe, titkaiba. Rövid kis történetek, de nekem eddig nagyon tetszik. A rajzoktól annyira nem ájultam el, de szépek. Néhol túl szépek is. Lehet pont ez zavart.

Három és fél történetet tartalmaz ez a képregény.
A történetet egy karakter tartja össze, Pamela. Ő egy jósnő, akihez mitikus lények is járnak jósoltatni. Nekik ad tanácsot, és olvas a sorsukból.
A történetekben van líra. A szerencsehozó cica, aki a szeretett lányért spoiler. A vámpír, aki ugyanazt a bűnt követi el, mint korábban – és meg kell törnie a sors körforgását. A tündér, aki nagyon meg akar törni egy átkot, hogy hazamehessen a szerelméhez. Az utolsó pedig egy Pygmalion mese egy gonosz hercegnővel, egy babakészítővel és a teremtményével.
Közös bennük, hogy mindegyikben van valami fájdalmas. A végük keserédes – valamilyen szinten így kell végződnie a történeteiknek, de ez általában szomorú vagy fájdalmas.
Pamela szála meg egyelőre egy rejtély. Ki ő és miért gyűjti a gyöngyöket? Ki az a Belus,a ki időnként az agyára megy? Jó különben a dinamikájuk, bírom, hogy beszólogatnak egymásnak a történetek kereteként.
Grafikailag is teljesen ok, csak egy bajom van vele. Még a fiúk is nagyon lányosnak vannak megrajzolva. Ha nem olvasom a cselekményt, csak nézem a képeket, gyakran el sem tudom dönteni, ki milyen nemű. Azért ezek a pasik így már túl… nőies arcúak. Még akkor is, ha a jellemük különben férfias.
Nagy ötlet a nyitott vég is – kedvet csinál, hogy olvasd tovább!

A jósnőnk Pamela a Tarot Café tulajdonosa, aki nappal átlag emberek, éjszaka mitikus lények segítségére van a jóskártyáival. Három teljes és egy félbe hagyott történetet kapunk az első kötetben, nekem a A kívánságteljesítő macska volt a kedvencem. De mindegyik érdekes és ami nagyon tetszett bennük, hogy megjósolhatatlan, nem minden esetben happy a vége a történeteknek.
A főhősnőnket még teljes homály fedi, semmi nem derül ki róla, titokzatos karakter.
A rajzok szépek, részletesen kidolgozottak: az egyik kedvencem ez a szemet gyönyörködtető, borongós, gótikus rajzstílus.

Még tavaly sikerült egyben megvenni az egész sorozatot, így épp itt az ideje, hogy belevágjak! Nem tudtam mire számíthatok, régen csak annyit vágtak a fejemhez, hogy ”Neked úgysem tetszene!” Az biztos, hogy az első kötetre ez nem igaz!

A kötet három és fél történetet tartalmaz, amelyekben Pamela a jósnő különböző természetfelettihez erősen kapcsolódó egyéneknek próbál útmutatást nyújtani. Jelen esetben egy macskának, egy vámpírnak, egy tündérnek és egy alkimistának. A kívánságteljesítő macska bevezetésnek megfelelő volt, de a kedvencem a vámpír története volt. Tragikus volt, szomorú és a vámpír ábrázolás is rendben volt! A végén a csavar is nagyon tetszett! A tündér meséje ezek után könnyedebb kikapcsolódásként hatott, köszönhetően annak, hogy rendkívül aranyos és vicces. A vége az nagyon poén! XD Tetszett, hogy amikor Pamela kártyát vet, az adott Tarot lap jelentése kifejtésre kerül, még ha olyan pici betűkkel is, hogy alig tudtam elolvasni. Igazából, csak egy problémám volt, hogy nagyon nehéz megállapítani ki a fiú és ki a lány, a rajzstílusnak köszönhetően. Úgy állok hozzá, hogyha túl szép akkor biztos fiú! spoiler Ettől eltekintve semmi bajom nincs a rajzokkal.

Számomra egy kellemes meglepetés volt a Tarot Café első kötete! Remélem a folytatások is ilyen jók lesznek!