Kik ​vagyunk mi? 93% 10 csillagozás

A Charles Street Bostonban a Beacon Hill főutcája. Kellemes utca, amelyet négyszintes téglaházak szegélyeznek, földszintjükön régiségboltokkal és egyéb üzletekkel, az emeleteken pedig lakásokkal. Valamikor amerikai zászló lobogott a postahivatal és az italbolt fölött. Aztán a postahivatalról lekerült a zászló, és 2001. szeptember 11-én egyedül csak az italboltnál kókadozott. Két héttel később viszont már 17 zászlót fújt a szél, ráadásul az út fölé hatalmas csillagos-sávos lobogót feszítettek ki.

25. oldal (Európa, 2005)

Mivel az oktatásban elhanyagolták az amerikai és a nyugati történelmet, a főiskolai hallgatók nem ismerték meg a nemzeti múlt központi eseményeit és alakjait. Az 1990-es évek elején végzett egyik felmérés szerint a Borostyán Liga (az Egyesült Államok nyolc legjobb egyeteme) hallgatóinak 90 százaléka ismerte Rosa Parkst, de csak 25 százalékuk tudta megmondani, hogy kitől származik a mondás: „a nép kormánya, a nép által és a nép érdekében”. A 25 legjobb főiskola végzős hallgatói körében 1999-ben végzett felmérés ugyanerre az eredményre jutott.
Több mint harmaduk… nem tudta, hogy az alkotmány hozta létre a hatalommegosztást az amerikai kormányzatban.
Negyven százalékuk nem tudta fél évszázados eltéréssel megmondani, hogy mikor volt a polgárháború.
A hallgatók többsége Ulysses S. Grant polgárháborús tábornokot választotta George Washington helyett… amikor azt az embert kellett megnevezni, aki Yorktownnál, a forradalmi háború utolsó csatájában legyőzte a briteket.
Csak 22 százalékuk tudta megmondani, hogy a gettysburgi beszéd a forrása „a nép kormánya, a nép által és a nép érdekében” mondásnak.

278-279. oldal (Európa, 2005)

A hidegháború megszűnése megfosztotta Amerikát a gonosz birodalmától, amellyel szemben meg tudta határozni magát. Mi, amerikaiak nem azok voltunk, amik voltunk, és bizonytalan, hogy mivé lettünk.

37. oldal

2002-re 30 államban 335 törvény, rendelet vagy bírósági ítélet eredményeként az angol mellett más nyelven is biztosítottak írásos anyagokat, és szóbeli segítséget, ezek közül 220 esetben spanyolul. A követelmények olykor nagyon kicsi nyelvi kisebbségekre is vonatkoztak. Például 1994-ben Los Angeles megye több mint 67 ezer dollárt költött 692 tagalog nyelvű választóra.

255-256. oldal (Európa, 2005)

A faji érzékenység és a faji előítélet továbbra is az amerikai élet egyik tényezője. A faj azonban egyértelműen egyre kisebb szerepet játszik az emberek érzékenységében és magatartásában. Colin Powell valaha megjegyezte, hogy „Amerikában, amelyet szívem-lelkem mélyéből szeretek, ha valaki úgy néz ki, mint én, az fekete”. Igen. Amikor az emberek Colin Powellre néznek, egy feketét látnak, ám egyúttal látják a külügyminisztert, a nyugalmazott négycsillagos tábornokot, az amerikai hadsereg vezetőjét egy rövid és győzedelmes háborúban, és, amennyiben a nemzetközi ügyek is érdeklik őket, az amerikai külpolitika multilaterizmusának fő támogatóját a Bush-kormányzatban. Powell bőrének színe jelentéktelenné válik identitása egyéb összetevőihez képest. 1982-ben, amikor Bryant Gumbel személyében először ült fekete bemondó az egyik nagy tévétársaság híradójában, bőrének színe még fontos volt. Évtizedekkel később, amikor különböző fajú hírolvasók, riporterek, műsorvezetők és hírmagyarázók jönnek-mennek a tévétársaságoknál, ugyan ki figyel fel bőrük színére? Jackie Robinson után fél évszázaddal, amikor a baseballcsapatok tele vannak különböző fajú játékosokkal, ugyan mi érdekli az amerikaiakat, bőrük színe vagy az átlageredményük?

480. oldal (Európa, 2005)

Az amerikaiak szükségét érzik annak, hogy erkölcsi megnyugvást és lelki biztonságot merítsenek a vallásból, ami abban a rendkívüli angyalmániában nyert népszerű formát, amely az 1990-es években söpört végig az egész országon. 1993-ban az amerikaiak 69 százaléka mondta azt, hogy hisz az angyalokban, 55 százaléka pedig úgy vélte, hogy az angyalok felsőbbrendű szellemi lények, akiket Isten különös erővel ruházott fel, hogy megbízottjaiként a Földön tevékenykedjenek. Az angyalmániát követve a CBS Touched by an Angel (Angyali érintés) címmel sorozatot indított, amely 1998-ban 18 millió nézővel a második legnézettebb tévéműsornak bizonyult.

535. oldal (Európa, 2005)

A nacionalizmus a világ nagy részén él és virul. Bármennyire nem tetszik is az eliteknek, az emberek zöme hazafias érzelmű, és határozottan saját országával azonosul.

428. oldal (Európa, 2005)

A nemzetek zöme több jelképpel is rendelkezik. Az Egyesült Államokban ezek: Uncle Sam, Jonathan testvér, a Szabadság-szobor, a Szabadság Harangja, Yankee Doodle, a fehér fejű sólyom, Novus Ordo Seclorum, E Pluribus Unum, In God We Trust. Ugyanakkor az Egyesült Államok kivételnek számít abban, hogy zászlaja megelőzi az összes többi jelképet és meghatározója az amerikai tájképnek. A legtöbb országban a nemzeti zászlót középületekre és nemzeti emlékművekre tűzik ki, máshova azonban nem. Ezzel szemben az Egyesült Államokban nemzeti zászló lobog a házakon, az üzleteken, a koncerttermekben, a sportstadionokban, klubokban és osztálytermekben.

202. oldal (Európa, 2005)

Nehéz felmérni, hogy a különböző népek mennyire alkalmasak a beilleszkedésre. Egyik mérce lehet talán azoknak az aránya a bevándorlók között, akik nem maradtak Amerikában, hanem visszatértek eredeti hazájukba. Ezek az adatok nagyon eltérőek. Az 1908 és 1910 közötti évekre vonatkozóan például Michael Piore úgy becsüli, hogy a visszavándorlás a bevándorlás mintegy 32 százalékára tehető, de ez a szám a magyarok esetében 65 százalék, az északolaszokéban 63, a szlovákokéban 59, a horvátokéban és a szlovénekében 57 százalék, a délolaszokéban 56 százalék, ám a skótoknál 10, a zsidóknál és a walesieknél 8, az íreknél pedig 7 százalék. Úgy látszik, a nyelv kritikus tényező. Az angol nyelvű országok bevándorlói sokkal könnyebben illeszkedtek be, mint a más országokból érkezők.

295. oldal (Európa, 2005)

Korábban az amerikaiak elvárták a bevándorlóktól, hogy amerikanizálódjanak, átvegyék Amerika angolszász-protestáns társadalmának eszméit, kultúráját, intézményeit és életmódját. A bevándorlók pedig megkülönböztetésként élték meg, ha akadályozták beilleszkedésüket ebbe a társadalomba. Az 1965 utáni Amerikában viszont az amerikanizálódási nyomás gyenge volt vagy hiányzott, és a bevándorlók gyakran azt élték meg megkülönböztetésként, ha akadályozták magukkal hozott kulturális identitásuk megőrzését.

303. oldal (Európa, 2005)