Godot-ra ​várva 79% 512 csillagozás

VLADIMIR: Értékeljünk?
ESTRAGON (bólint): Értékeljünk.
(Nem értékelnek.)

Az az egy biztos, hogy ez nem az én könyvem volt. Nekem ez tényleg túl abszurd volt ahhoz, hogy tetsszen. Nem mondom, hogy egyáltalán nem volt jó, hiszen végig kíváncsian vártam, hogy mi fog ebből kisülni, de aztán csalódnom kellett. Nem érte el nálam a hatást, amit kellett volna. Így inkább szenvedésnek éreztem az egészet.

Tömény semmi, Nobel-díj ide vagy oda.
Értem, legalábbis érteni vélem mit szeretne közölni, mármint a nagy semmit ahol már az unalom is fáj, miközben minden viszonylagossá válik, Godot-ra várni is esemény, legalább addig amíg nincs elég erős és hosszú kötél.
Több oldalas magyarázatok születnek, a műelemzés kétszer olyan hosszúra nyúlhat mint maga a darab, mégse mond semmit, talán mert nincs is mit mondania, valójában bármely késdobálóban hasonló színvonalú társalgás folyik.
Persze egy színdarab olvasva olyan mint az alkoholmentes sör, pont a lényege hiányzik, hatalmas lehetőség semmiből valamit alkotni, hálás színészi feladat.

Kövezzetek meg, de én szeretem a szépirodalomban az abszurdot, az abszurditás megjelenítését. Ezért tetszett nagyon ez a dráma is. Estragon és Vladimir látszólag két jelentéktelen alak, mégis elbeszélgetnek olyan „apróságokról”, mint a répa íze. Godot helyett pedig megkapták Pozzo-t és Luckyt, utóbbit bevallom, kicsit sajnáltam. Egyszer szívesen megnézném majd színházban.

Furmányos. Menet közben szenvedős, nyomorúságos, belengi az unalom, de fokozatosan megvilágosodunk: a semmi úgy történik meg a darabban, hogy abban nagyon sok minden benne van. A lehetetlennel határos: színdarab nagyrészt minimális értelmet tartalmazó, töredékes mondatokból, szavakból, rengeteg ismétlésből összerakva. Tünékeny, megfoghatatlan, minden pillanatban változhat, elpusztulhat, széteshet, eltűnhet, szétszóródhat minden. Tetszett, ahogyan az első felvonás tükröződik a másodikban, a darab önmagára is reflektál.
Számomra a darab a túlélésről szól, ennek kapcsán a hazugságon gondolkoztam el, mert a szövegből hiányzott (vagy nem érzékeltem) a hazugság, a színlelés, mint önvédelmi reflex. A darabban furán őszinték a szereplők. A szituáció szándékos félremagyarázása előfordul, de az más (pl. a második felvonásban Estragon belesántul Lucky rugdosásába, mire Vladimir: „A barátom megütötte magát”). A tényleges és verbális erőszak mellett ennek is jelen kellene lennie, de ettől valamiért tartózkodnak a szereplők, illetve nem lehet rajtakapni őket, sok a kérdésbe foglalt állítás. Valószínűtlen, hogy Pozzo lenne a helyszín tulajdonosa („Itt? Az én birtokomon?”). Vladimir aggódása őszintének tűnik Estragon előző éji megverése miatt, de azt nem tudjuk meg, hogy ő hol töltötte az éjszakát, őt miért nem bántották; én nem csodálkoznék egy olyan értelmezésen, hogy Vladimir kalapálja el és marja el éjszakánként Estragont, az alvóhelyért.
Mivel kevés szereplős és színteres, rákerestem – különféle nyelveken a darab címe alapján – előadások képeire a neten, milyen sokféle értelmezést sugall a színészek különféle karaktere, jelmeze, életkora, sőt, neme az egyes a szerepekben. Nem Lucky – az még hagyján –, hanem Pozzo nő (férfiak között) egy cseh előadásban; erről már nem tudom elképzelni, hogyan állt össze.

Szeretem Beckettet. Godot is a kedvencem.

Bár jött volna el Godot már tegnap, vagy inkább tegnapelőtt és akkor ennek a két szerencsétlennek nem kéne minden nap azon gondolkodnia, hogy mivel kösse fel magát a fára. Ajánlom a fűzfa ágait, tuti hatásos lenne… Simán beleillene a merle-i Malevil környezetébe spoiler; hasonlóan kipusztultnak (vagy lepusztultnak) éreztem a tájat, ahol az játszódik.

Cselekménye ugye nem nagyon van, nem is ezért szeretjük vagy nem szeretjük. Vladimirék megjelennek, várnak, beszélgetnek a semmiről, megéheznek, éhesek, de kaját nem keresnek, aztán várnak még egy kicsit, bíbelődnek kalappal, cipővel, unatkoznak. Majd várnak. Godot-ra persze. Aki nyilván spoiler jön el és azt se tudjuk kicsoda és azt se, hogy miért is kell rá várni? Pedig valószínű, hogy nem csak kitalált valaki spoiler…
Egy esetben láttam az értelem fényét csillogni Vladimir körül: amikor felvette Lucky kalapját. Hirtelen sokat nőtt az IQ-ja. Jó Teszlek süveg az még, akkor is, ha megtaposták!

Most, hogy így töprengek, az is beugrott, hogy lehet, hogy az egész egy összeesküvés-elmélet kivitelezése? Olyan, mint a Truman show?

Kedvenc drámám a „Nem félünk a farkastól” mellett.
Lényeg, hogy ne gondoljuk túl, és akkor működik ;-)

Azt hiszem, ez az abszurd irányzat nem nekem való… vagy az is lehet, hogy egy éppen nagyon rossz és egyáltalán nem befogadó pillanatomban vettem kézbe a könyvet… Sajnos ez a véleményemen már nem változtat. Nem igazán kötött le a történet. Történet? Hiszen szinte semmi sem történt! Bocsi mindenkitől, de azt hiszem, ez nem az én műfajom…

Erdekes, ravasz darab. Banalitasaban humoros, es a filozofikus mondatoknal nem lehet eldonteni, optimista vagy pesszimista a ket foszereplo. Erzem, ahogy ennek az egesznek a sulya ram nehezedett.
Unalmas, de megsem. Akkor nyert ertelmet az egesz, amikor a masodik felvonast olvastam, es rajottem, megsem olyan butak a szereplok, mint hittem, csupan nincs szamukra ter es ido (Vladimirt kiveve, szegeny tuti a sok deja vu erzestol akarja mar fellogatni magat), mintha egy alomvilagban elnenek, Godot pedig a megvaltas, aki megmenti oket abbol a vegtelen korforgasbol, amiben rekedtek.
A nagy semmiben volt megis egy kis valami. Fura.