Négy fiú és négy lány színházba indul. Sejtelmük sincs arról, hogy nem fogják látni a darabot. Egy rémálom veszi kezdetét. Az épület alatt szörnyű titok lappang. És most szabadon engedték…
Mászkák 9 csillagozás

Most olvassa 1
Várólistán 50
Kívánságlistán 151
Kölcsönkérné 3
Népszerű értékelések
Ezt filmvásznon látva egy ZS-kategóriás túlélő horrornak titulálnám. De még annak is erőtlen.
Mi az alapszituáció? Adott egy ősi Rend/Szövetség/Testvériség/Társaság, akinek eredendő célja nagyjából ismeretlen, csak úgy vannak. Adott egy űrből jött hiperszuper pókforma hangyakirálynő (méhkirálynő?), aki jószerivel elpusztíthatatlan, és hozzá mérhetetlenül önelégült, egoista, és ostobán magabiztos. Adott egy deszkamerev, jellegtelen és jellemtelen titokzatos rossz-arc. Adott egy csapatnyi iskolás fiatal, a maguk gondjaival – s köztük adott kettő (egy fiú, egy lány) kiközösített leendő hős. És végül, adott egy zárt helyszín, egy betonkolosszus színház – egy börtön.
Tehát adott minden egy elcsépelt szörnyinváziós horrorhoz, mindez megfűszerezve a már szintén lerágott csont testrablással. És mindez – lévén ifjúsági könyvről van szó – valós borzongás és vérengzés nélkül.
Tehát összefoglalva: nem sok jót ígér. Eredeti ötletet és történetet nélkülöző túlnyomórészt kiszámítható menekülés az egész, nyolc szerencsétlenkedő szereplővel, akik közül a fele ha életképes.
Egy-két apróbb meglepi (ki a tégla?), és semmi több. Csattanónak valami nagy durranást akar a szerző – csak kár, hogy éppenséggel ez az „ötlet” is annyiszor, de annyiszor felbukkant már korábban, hogy se nem durran, se nem csattan.
Maga a könyv viszont ettől függetlenül szórakoztató, és teremt egyfajta hangulatot, ami egyes egyedül a helyszínnek köszönhető – a Barbican, aláírom jó választás volt erre. Félelmetes betontömeg. Kíváncsiságból rákerestem, hogy valóban létezik-e, és lőn: http://www.theatresonline.com/theatres/barbican-theatres/barbican-centre/images/barbican-centre.jpg
Összességében: nem rossz könyv, olvastatja magát, élvezhető – csak üres héj.
Amikor elkezdtem olvasni, egyből a Faculty című film jutott az eszembe. Sok közös van a két történet alapjába, így olvasás közben elfogott a nosztalgia. A regény izgalmas volt, kicsit gyerekes és kiszámítható, de ez egy tiniknek írt horror. A vége viszont tetszett, remélem, hogy nem lesz belőle sorozat, mert így hatásosabb.
Az elején tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, de szerencsére úgy a 60. oldaltól kezdve beindult a történet, és elég izgalmas volt ahhoz, hogy onnan már le se tegyem a végéig. Kicsit abszurd volt azért a sztori, és nem tetszett, hogy úgy lett vége, ahogy… illetve hiányoltam azt is, hogy a történtek valamiféle hatással legyenek a szereplők nem túl baráti viszonyára, így ezért csak 4 csillag.
Egyébként nekem végig az AZ, a Godzilla meg a Harry Potterből Aragog családja volt a fejemben, miközben olvastam :D
Második értékelőként nincs könnyű dolgom :)
Gyorsan végeztem a könyvvel, mert a történet kifejezetten jó. A többire azonban csak a könyv utolsó harmadában döbbentem rá.
Sam Enthoven fantasztikusan ért az emberi viselkedés és gondolkodásmód leírásához. A karakterek mesterien ki vannak dolgozva, még ha az elején nem is tűnt így- ez csak a látszat. Az érzések, a tehetetlenség és a feszültségkeltés mind nagyon fontos a történetben és óramű pontossággal jönnek elő a részletek.
Azt hittem, mint sok horror, sci-fi, fantasy, ez a történet is a főhősö(kö)n fog elbukni. Bevallom, én sem néztem ki 13-14 éves gyerekekből ennyit. Aztán mégis! Izgalmas fordulatok voltak.
Először azt hittem, hogy számomra mosolyogtató, visszafogott lesz a műfaj. Bátran állíthatom, hogy néhány résznél én is visszafojtott lélegzettel vártam a következő lépést, sőt, én is beleborzongtam a részletekbe. Ajánlom azoknak, akik egyszer szeretnék kipróbálni a horrort, de eddig még nem merték, illetve azoknak, akik szeretnének beleborzongani egy történetbe :)
A mínusz fél csillag azért, mert túl hamar lett vége. Nekem hiányzott a levezetés.
Népszerű idézetek
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A mosdóban voltak, de Jasmine-t nem nagyon érdekelte a külső környezet. Magában, belül, sikoltozott. Teljesen tehetetlennek érezte magát. Az érzékelése megmaradt- éhséget meg fáradtságot érzett, és valami folyamatosan viszketett a tarkóján-, de az agya csak fogadni tudta ezeket a jeleket. Választ nem tudott küldeni rájuk. A teste börtön volt. Jasmine be volt zárva az agyába, pont úgy, mintha egy ketrecbe zárták volna.
Barbican, 23:42; 223. oldal
(…) Gresham kisasszony szenvedélyesen szerette a tárgyat, amit tanított – az angol irodalmat –, ezért is szervezte ezt a színházlátogatást. Gresham tanárnő ezen kívül fekete öves aikidómester is volt. És egy Harley- Davidsonon egyszer már átszelte egész Amerikát.
GR, Kelet-Közép-London Kettes körzete; 26. oldal














































































































































































