Haroun ​and the Sea of Stories (Khalifa Brothers 1.) 81% 11 csillagozás

Aranyos történet, amelyet nem lehet csak úgy, felületesen olvasni: gyerekkönyv, de mégsem. Legalábbis számomra nem csak annak tűnt, mert ott volt a rengeteg szimbólum, a metafikció, a mágikus realizmus, valamint a pszichologikus oldala is a történetnek, és így eléggé komplex mesévé vált.
Lenyűgözött a kreativitás a karakterek nevében, a helyek elnevezésében, amelyek mind-mind utalások és atomrészecskék voltak a mesebeli világ felépítésében. Elég sok mindent meg kellett emészteni egyszerre, mert amikor már megszoktam egy újdonságot, jött a másik, és rengeteg név és fordulat egymásutánjának követéséhez résen kellett lenni. És én résen is voltam. :)

Na, még mielőtt elfelejtek értékelést írni: nagyon bejött nekem, egyrészt az indiai vonal, másrészt ez a Roald Dahl-féle agyamentség, sőt nekem Alíz Csodaországban-érzésem is volt. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom. Most ennyi telik tőlem.

Mese. Varázslat.
Meguntam, hogy nem ismerem Rusdhie-t, és levettem két könyvet a könyvtár polcáról. Ez sokkal barátságosabbnak tűnt, mint a Mór, ezért neki is álltam. Aztán ültem, majd pedig feküdtem. Hason, hanyatt, oldalt. És megint ültem. Majd átszaladtam Moldova Györgyön nevelkedett bátyámhoz, és felolvastam neki az első húsz oldalt, mire ő is beleszeretett.

Az angol szöveg remek szókincsfejlesztő gyakorlat: a könyv végére igazi kis szinonímaszótár lesz az olvasó. A beszélő nevek bájosak, viszont a történet komolytalansága első ránézésre zavaró lehet (jóanyám egyenesen bugyutának nevezte). Ez valóban egy mese, senki nem tagadhatja. Gyerekkönyv. De azért a vicces figurák, a néhol eltúlzott bájoskodás mögött ott van a felvetett kérdés fontossága (szüksége van-e az embereknek mesékre? IGEEEN!) és az a fajta fűszeres-ragacsos indiaiság, ami sokat elárul a kultúráról és az országról. Mikor olvastam, azt hittem, az útszéli táblák szövegezése ("If from speed you get your thrill / take precaution—make your will") csak kitaláció, de nem, valóban léteznek ilyenek Indiában :).
Gyerekkönyv, de amelyik gyerek ezt elolvassa, sokkal többet kap, mint cuki vízidszinnek és repülő óramű-madarak.

Egyik kedvenc könyvem lett ez a gyönyörű mese, amely felnőtteket is magával ragadhat hitével, nyelvi humorával, misztikumával, indiaiságával… Mindenkinek ajánlom, aki hisz a mesékben!

Sajnos sietősen kellett olvasnom ezt a könyvet, mert szorított az idő, ezért nem sikerült annyira megfognia az érdeklődésemet, mint amennyire szerettem volna. Ennek ellenére nagyon ötletes volt a történet, a cselekmény, a karakterek ábrázolása, és ami igazán fontos: annak ellenére, hogy tulajdonképpen ez egy mese vagy legalábbis annak tartják, mögöttes mondanivalóval bír, ami nemcsak gyerekeknek, sőt inkább felnőtteknek lehet tanulságos.

Bevallom, rettegtem ettől a könyvtől, főleg, mióta tanultam a Satanic Versesről. Azonban ez a mese(?) egyszerűen fantasztikus volt! Teljesen lekötött, és ez az eddigi 2.kedvenc egyetemi kötelező olvasmányom (első a Jane Austen Pride and Prejudice :$)
Mondjuk azzal voltak gondjaim, hogy megjegyezzem a karakterek neveit, de ez nem is volt annyira fontos. :) Teljesen elvarázsolt, és belefeledkeztem az időbe – most is épp késésben vagyok, mert még be akartam fejezni.
Imádtam, jaj, de mennyire, ráadásul el is képzeltem, hogy olvashatta fel a kisgyerekének, az még dobott az egészen. Fantasztikus, csak ajánlani tudom!
Jaj, Bolot ki nem állhattam, és Mali, Iff és Butt a kedvenc karaktereim – ezt muszáj megörökítenem.