A bájos, pici vasútállomáson Viktorra vár az egész család: a szerelemkutatás professzora és vonzó felesége, valamint két lányuk, az egyetemista Vivien és húga, Laura, a gimi legjobb csaja. Viktor betoppanásával szenvedélyes és mulatságos történések színhelye lesz a tóparti családi nyaraló, pontosabban annak stégje. A szerelem ugyanis nem elméleti kérdés, azt gyakorolni kell, és a fiatal költő és jogász mindenki számára váratlan edzőpartnerré válik. Feltűnik még egy csinos média-szociológia szakos hallgató, valamint egy krimibe illően titokzatos akt is. A tévedések sorozatos vígjátéka során Viktor többször össze-, majd kicsomagol, mígnem minden a helyére kerül. Vagy mégsem? A nagy sikerű Apám beájulna című regény szerzőjének új műve egy fülledt nyári hétvége és egy szerelmi hatszög izgalmas és kacagtató története, könnyed stílusú, mégis elgondolkodtató könyv.
A szerelem könyvei 19 csillagozás
Kedvencnek jelölte 2
Várólistán 20
Kívánságlistán 8
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Már egy kicsit megijedtem, hogy túl alacsony a mércém az irodalommal szemben, hogy mostanában bármit olvasok az 4 csillagot általában valamiért megérdemel. Most viszont rájöttem, hogy szerencsére még van könyv, ami kihoz a sodromból. Elhatároztam, hogy visszafogom magam, mivel egy olyan lánytól kaptam kölcsön, aki bár ezt sosem fogja olvasni, mégis úgy érzem, ha itt most agyonszidnám a könyvet, azzal őt is sértegetném. Pedig erről szó sincs.
Szóval itt van egy könyv, öt kulcsszereplővel, és az olvasó szépen minden irányból végigszemlélheti ugyanazokat az eseményeket, a különböző motivációkat és gondolatokat, a néha máshogy visszajátszott párbeszédeket. Ez az ötlet jó. Ezt már sokat láttuk, sok helyen tetszett, egye fene kap is egy csillagot. Bár az egyedüli olyan részek, amire képes lettem volna azt mondani, hogy ez igen, ez fordulat, intrika, ármány, szerelem, meg minden ami egy olcsóbb szappanoperának is elengedhetetlen kelléke… szóval azokat a részeket itt mind unott arccal pörgettem végig, mivel sejthető volt, hogy a rákövetkező elbeszélő mindig tovább szövi majd a cselekményt, így azt sem volt nehéz kitalálni a sorrendből, hogy az milyen szálon halad tovább. De nem, igazából ezt még el lehet viselni, hiszen nem egy könyvet olvastam már, aminek tudtam a sztoriját, vagy a szerző valahogy túl hosszasan oldotta meg a fordulatok előkészítését. Az viszont nagyobb gond volt, hogy az öt szereplőből egyetlen eggyel sem tudtam azonosulni, sőt egyszerűen képtelen voltam felfogni a személyiségüket, a mérhetetlen egyszerűségüket és érzelmeiket. Ami legfőképpen abból adódott, hogy az elbeszélések között semmi stílusbeli különbség nem volt, a lányok hisztérikusak voltak, és mint nők megalázottak, ebben nem volt különbség sem a 40 éves sem a 17 éves között. Ráadásul végig azt éreztem, hogy a megalázottságuk egy – a szerzőnek – teljesen egyértelmű alsóbbrendűségből ered, amivel a női alakjait nagyon szépen megformázta, és amit én nem tudom, hogy hol tapasztalt, de azért reménykedem benne, hogy nem a magyar társadalom női tagjai többségében nem ilyen, csak Salinger Richárd nem tud elszakadni a 13-14 évesek érzelmi szintjén mozgó nőalakoktól, ami a könyve pszichológiája alapján levezetve valami első szerelmi együttlétből következő szorongásra vezethető vissza…
Azt hiszem egy órát nem bírtam volna ki a társaságukban, éppen ezért néha-néha sajnálatot éreztem Viktor iránt, aki erre valamilyen szinten kötelezve volt, de nem, aztán ez is elmúlt, amikor már ő is végképp lesüllyedt a szememben valami egoista, tehetetlen, művészieskedő kamasz szintjére, és már csak a hangulata maradt meg, hogy oda közéjük valahogy be lehet kerülni és onnantól nincs kiút. Aztán vártam, hogy az utolsó oldalak valahogy meghozzák a katarzist, amikor a legidegesebb lettem a következő oldalon már a tartalomjegyzéket találtam.
De, hogy illusztráljam a humoros oldalát a könyvnek, mert néha azért éreztem, hogy egy-egy mondat azért van odatéve, hogy az majd feloldja a hangulatot és megteremtse az adott helyzetre épülő komikumot – hozzáteszem, hogy ez sajnos általában nem sikerült –, azért van a könyvnek egy része, amit én próbálok öniróniaként felfogni, ami pedig a legfiatalabb lány legszívesebben olvasott könyvein alapszik. És azt hiszem ennek az értékelésnek is jó befejezést ad az egyik erre irányuló idézet a könyvből:
„Egyesek a rovaroktól, mások a kígyóktól, a vértől vagy a belső szervektől undorodnak. Engem kislányom könyveitől ráz a hideg, émelygés fog el, kiabálni szeretnék. Ha hosszabb időre összezárnának egy ilyen könyvvel, abba valószínűleg belehalnék.”
Figyelemfelkeltő cím és megnyerő borító. Túl jó, hogy a tartalom is ugyanilyen érdekes legyen.
Tévedtem.
Nagyon kevés könyv van ami így le tudott kötni, mint ez, és amit ilyen gyorsan tudnék olvasni, mintha csak egy filmet néznék. Alig bírtam letenni, egyszerűen teljesen magával ragadott a könyv. Már az első lapoktól fogva.
A történetet imádtam! Valamilyen szinten minden szereplővel lehetett azonosulni egy kicsit, de teljesen egyikkel sem.
Őszintén szólva mindegyik szereplőt megkedveltem. A történet folyamán mindegyikük megkapta a maga kis büntetését azokért a hibákért, amiket elkövettek. Mégis a kedvenc szereplőm a családfő, Dr. Ettman lett, aki hihetetlenül jól gyakorolja a szakmáját, azaz megfelelő gondolatokat fogalmaz meg a szerelemről. Legalábbis a szereplők eleget tettek mindannak, amiket elmondott róla. De véleményem szerint is nagyon értékes dolgokat fogalmazott meg.
A befejezéstől először megijedtem. Őszintén szólva nem vártam már, hogy happy enddel végződjön. Nem tudom miért, de nem örültem volna igazán, ha a történtek után Viktor még Vivient is elnyeri, úgy ahogy ő akarja. Vivien okosan döntött. Egyszóval a befejezés is tökéletesre sikeredett.
Az első könyv borzasztóan vicces, a második inkább meglepetésekkel volt teli.
Rossz most a könyvnek 5 csillagot adnom, azok után, hogy többet is ennyire értékeltem. Ennek a könyvnek minimum 6 járna! Egyszerűen hihetetlen mennyire beleszerettem! Lehet, hogy… ahogy Robert is fogalmazna… ez sem véletlen, s nem hiába lett a könyv címe is „A szerelem könyvei”?? :)
Végre egy könyv, ami megnevettetett. Nagyon tetszik a felépítése, hogy minden ember szemszögéből megismerhetjük az egyes jeleneteket. Az eleje sok meglepetést tartogatott, ezért végig ezt vártam. A befejezés ellenben semmilyen fordulatot nem hozott. Szórakoztatást vártam a könyvtől -nem pedig mélyen szántó gondolatokat-; meg is kaptam.
Fura, perverz, beteges, de néhol jó a stílus, humoros, cinikus. Pár rész tetszett, de összességében egy gyenge ponyva.
Az elején kicsit furcsálltam az egész könyvet …nem vártam mást csak egy kis romantikát és kész …de a végére egyszerűen megfogott.Ezerszer másabb ,mint bármi amit eddig olvastam itt végre igenis életrevalóak a szereplők.Imádom!:)
Amikor megvettem nagy reménnyel kezdtem neki de picit csalódott voltam a végén. Sokszor nem értettem mi is történik és kivel de végül összeállt a kép. Nem mondanám rossz könyvnek, mert tetszett csak jobbra számítottam.
Népszerű idézetek
– Csak rá kell nézni az arcodra. Öreg vagy, még három-négy év, és őszülni kezdesz, megjelennek a ráncok a homlokodon, rovátkák a szemed sarkában. Már most leléptél a földre, elhagytad a fiatalok szárnyait. A megismerés helyett csak az illúzióidat próbálod támogatni, felpolcolod őket, ahogy az öreg házakat szokták. Gerendák és hulló vakolat. Nekem olyan férfi kell, akinek megmaradt a szárnya. Úgy akarok repülni, mint valaha Daidalosz tette a fiával.
– De Ikarosz lezuhant. – mondtam lazán.
– Ez az! Látod, neked csak ez jut eszedbe, én együtt égnék porrá Ikarosszal a napban, kéz a kézben örökre és végtelenül!
131-132. oldal
Viktor rám mosolygott.
– Romantikus, nem? Nézd, milyen végtelennek tűnik a tó.
– Vigyél vissza!
– Rendben, de előbb udvarolok egy kicsit. A szemed, mint két csillag a holdsugaras égen, az ajkad, mint…
– Vigyél vissza te hülye-barom-állat! – Felugrottam azzal az indulattal, hogy pofán vágom, de a csónak billegni kezdett. A lendülettől elvesztettem az egyensúlyomat, és idétlen táncba kezdtem.
29. oldal
