A dzsungel gyermeke 15 vélemény
Sabine Kuegler Nepálban született, német családban. Hétévesen szüleivel Nyugat-Pápuának egy a civilizáció által még érintetlen területére költözött. Miután a félelmetes hírű fayu törzs befogadta a családot – annak a reményében, hogy a misszionárius szülők majd békét teremtenek a törzsi háborúk sújtotta vidéken –, Sabine a helyi gyerekek életét kezdte élni cölöpökön álló új otthonukban, a dzsungel szélén. Mindent megtanult, amit egy fayunak tudnia kell a túléléshez, ha úgy hozta a sors, gilisztákat, pókokat, bogarakat és apró halakat evett, íjjal vadászott, és lassan megismerte a kannibalizmusukról és szigorú büntetési rendszerükről elhíresült fayuk mindennapjait. A törzs „tiszteletbeli” tagjává választott család az évek során túlélt egy hajótörést, több törzsi összecsapást és egy majdnem végzetes maláriajárványt is, miután a megrázkódtatásokból okulva Sabine apja úgy döntött, lányát Svájcba küldi tanulni. Az immár tizenhét éves kamasz hirtelen egy merőben más világban találta magát, ahol szinte nehezebb volt kiismernie a helyes utat, mint a dzsungelben. Sabine önéletrajzi könyvében számot ad boldogtalan házasságáról, korai anyaságáról, állásvesztéséről és öngyilkossági kísérletéről is, hiszen ahogy ő fogalmaz: „Az élet a dzsungelben fizikailag megterhelő, míg Nyugaton lelkileg.” Sabine Kuegler mára négy gyermek édesanyja, párjával igazi világutazók, jelenleg Tokióban, Amerikában és Münchenben élnek. A könnyed és kalandos, de egyben szívszorító és izgalmas könyv egy éven át szerepelt a külföldi sikerlisták élén. Eddig 19 nyelvre fordították le.
Most olvassa 1
Várólistán 3
Kívánságlistán 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A német apától és anyától született szerző önéletrajzi ihletésű regényét tartja kezében az olvasó, a dzsungelben eltöltött gyermekkorára fókuszálva. Sabine Indonéziában a fayuru törzsben megélt mindennapjait, gyermekes csínytevéseit mutatva be. Életre szóló barátságok szövődnek egyszersmind a törzs befogadja a családot. Az őserdőben élő szokások (mindenkinek köszönni kell, mert különben megölnek), a kedves gyermekkori emlékek élednek újjá a regény lapjain. Testvéreivel együtt Svájcban tanul tovább és beilleszkedési nehézségekkel küszködik a civilizált világban (itt nem lehet alkudni a boltban, válás, öngyilkossági kísérlet), kiéleződik a két világ közötti különbség, mígnem sikerül saját boldogságát megtalálnia, azt a lelki békességet, amit nem a fogyasztói társadalomban, és a luxus tárgyak csillogása között kell keresnünk. Rendkívül olvasmányos, és szórakoztató könyv. Sabine magáról azt állítja, hogy Ő ugyan német állampolgár lett 31 évesen felnőttként, de mindvégig a dzsungel gyermeke maradt.
Sokkal jobb volt,mint amire számítottam…Egy olyan családról szól,akik jobbá akarják tenni a világot,és ezért áldozatot is hajlandók hozni.Globalizáció ellenes,idealista embereknek kötelező olvasmány…a konvencionalistáknak is ajánlható némi gondolatébresztésre…
Nagyon érdekes és izgalmas, ahogy a dzsungelben töltött évekről ír. Viszont ha már írt a nyugati civilizációban töltött évekről is, akkor azt a részt is jobban kidolgozhatta volna . Így egy kicsit „összecsapottnak” tűnik nekem a vége. De azért nagyon jó könyv.
Sokkal jobban érdekelt a könyv,mint gondoltam,főleg az öserdei élet volt érdekes.
Külső linkek
Nincsenek linkek.
