Egy ​álruhás étteremkritikus titkos élete 30 csillagozás

Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ruth ​Reichl a modern gasztronómia egyik legjelentősebb, sokoldalú személyisége: egyetemi tanár, a népszerű amerikai Gourmet Magazine főszerkesztője, több tévéműsor társproducere, a Modern Library 10 kötetes gasztronómiai sorozatának szerkesztője, rádiós műsorvezető. Számos könyvsiker fűződik a nevéhez. Korábban 6 éven át volt a New York Times rettegett, befolyásos kritikusa – szavai sikere vittek vagy tönkretettek számos éttermet. Azt hinnénk, étteremkritikusként dolgozni a világ egyik legjobb dolga. Ám amikor Ruth Reichl elkezdte a munkáját, rá kellett jönnie, hogy akár egy körözött bűnözőnek, neki is kiragasztják a fotóját az éttermek konyháiban, és jutalmat kap, aki leadja a drótot, mikorra várható a látogatása. Hiszen ha megjelenik egy étteremkritikus, azonnal vörös szőnyeget terítenek a lába elé – ha kér belőle, ha nem. Mit tehet ilyenkor, ha tudni akarja, mi az igazság? Így kezdődtek Ruth Reichl álruhás kalandjai. Először slampos parókát húzott a fejére, beszerzett egy… (tovább)

Eredeti cím: Garlic and Sapphires

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Kulinária, 2009
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638766380 · Fordította: Dezsényi Katalin

Kedvencelte 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

picurka13>!
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Élvezetes kis olvasmány volt, nagyon jó ételleírásokkal, folyamatosan éhes is voltam közben. :) Kíváncsi lennék, hogy valóban így megy-e egy étteremkritikus élete New Yorkban, mint ahogy itt le van írva.

ritamatuska>!
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

nagyon élvezetes olvasmány,szinte folyamatosan éhes voltam az olvasása alatt:) a lapokról egy olyan embert ismerhettem meg, aki imád enni és imádja az életet is. érdekes az is, h mennyi személy élhet egyszerre egy emberben és milyen könnyen tudunk valaki mássá válni, nagyobb megerőltetés nélkül. az írónő hol szerette, h kifejezetten utálta azt a személyt, akivé képes volt átváltozni és ezen én is elgondolkodtam, vajon én kivé tudnék átváltozni és szeretném-e azt a személyt….

Retla>!
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Másodszor olvastam el, ismételten hihetetlen gyorsasággal. Ez a könyv, és újra meg tud lepni. Imádom a főszereplő stílusát, a humorát, és elszántságát. Minden sora szórakoztató.

1 hozzászólás
evol>!
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Az volt az álom foglalkozásom, hogy étteremkritikus legyek, eddig azt hittem csak az választ el tőle, hogy nem tudok írni. A könyvet elolvasva rájöttem, hogy semmit nem tudok se az ételekről se az ízekről. Izgalmas ez az élet, de biztos fárasztó hosszútávon..

Tímea>!
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Nagyon tetszett a könyv, egy igaz történetet ír meg, humorral, önkritikával megfűszerezve. Érdekes volt olvasni, mi mindent tett meg, hogy átváltozzon a külseje, a viselkedése, hogy teljesen más személyiség váljon belőle, csak azért, hogy egy étteremben ne mint neves kritikust fogadják, hanem mint egy egyszerű, utcáról betévedt embert, így pontos értékeléseket tudjon írni. A hab a tortán az volt, hogy receptek tarkítják az egyes fejezeteket. :D

encus625 P>!
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Valamilyen online akcióban vettem, azt sem tudtam igazán, hogy miről szól, de utólag azt mondom, hogy megérte.
Viszont olvasás közben nagyokat nyeltem, állandóan éhes voltam. Együtt örültem a főszereplővel, mikor sikerült valamilyen jó kis trükkel átvernie az éttermeket. :)

esőember>!
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Romantikus ábrándozások és kritikák, regényszerű átváltozások. Egy mesebelinek tűnő világ, amiben nekem sohasem lesz részem, de éppen ezért volt kellemes néhány órára elmerülni benne.


Népszerű idézetek

esőember>!

Csakhogy kritikát írni csuda jó mulatság; olyannyira az, hogy amikor a vezető sajtóorgánumok fizetni kezdtek a véleményemért, nem azt tettem, amit tennem illett volna, nem utasítottam vissza. Mire észbe kaptam, már felhagytam a profi főzőcskézéssel. Aztán magát a főzést is teljesen abbahagytam. „Beállt a léhűtő uralkodó osztályba”, állapították meg a barátaim.
Azzal fegyvereztem le bírálóimat, hogy meghívtam és magammal vittem őket; ismerőseim közül senki nem engedhette meg magának, hogy vendéglőbe járjon enni, nem is utasított vissza egyikük sem. Osztoztunk tehát a lelkifurdalásban meg az élvezetekben, közérzetünkre rányomta bélyegét, hogy betolakodtunk a gazdagok térfelére.
Ami, akárhogy nézzük, igaz is volt. Nem volt keresnivalónk azoknak az éttermeknek a kikent-kifent vendégei között. Tudtuk ezt mindnyájan, és valahányszor kikászálódtunk az Üdvhadsereg roncsderbijén szerzett járgányomból, tudták mások is. Mindig a legrosszabb asztalt kaptuk. Aztán, hitelkártyám nem lévén, készpénzben kellett fizetnem. Így teltek-múltak az évek, egyből kettő lett, kettőből három meg még több. Lett hitelkártyám. Lettek jó ruháim. Egyre színvonalasabb lapokba írtam. És közben egy alig hallható hang mindvégig azt suttogta a fülembe: – Hogy tehetsz ilyet?
A hang máig ott van, mondogatja a magáét. Valahányszor megkapom a heti leveleket azoktól, akik szerint nem illik 100 dolláros ebédekről írni, miközben a fél világ éhezik, a belső hang rögtön rázendít. – Teljesen igazuk van, te elitista disznó – sziszegi.

254. oldal

esőember>!

A fiúk kitódultak a konyhába, ahol őrületes rendetlenséget teremtve belekeverték a cukrot a vajba, s addig püfölték megátalkodottan a fakanállal, amíg tökéletesen sima lett a krém. Egymás után a tálba ütöttek egy-egy tojást, s olyan elszántan keverték ki, hogy csak örülhettem, amiért nem üvegtálat nyomtam a kezükbe. Hihetetlen precizitással mérték ki a lisztet, a sütőport, s olyan odaadó gondossággal vajazták ki a formát, hogy egy milliméter sem maradt ki. Aztán egész lisztfellegekkel szórták be. Ahogy szétnéztem a romjaiban heverő konyhámban, arra gondoltam, hogy az élet ennél nem is lehetne jobb.

320. oldal

esőember>!

De miközben a főzés megköveteli teljes figyelmünket, végtelen érzéki örömökkel is megajándékoz. A salátalevelekre csorgó víz hangja. A kés hersegése, amint behatol a görögdinnye héja alá, és a felnyitott, mélyvörös szívét kivillantó gyümölcs hűs, nyári illata. A tömörből folyékonnyá olvadó csokoládé érzéki lágysága. Ahogy a mártás a kanálra tapad, miközben besűrűsödik a serpenyőben, és a parmezán bájos könnyedsége, amint áttetsző pelyhekben száll alá a reszelőből. Az idő lelassul a konyhában, és az apró gyönyörűségek egész univerzumával ajándékoz meg.

298. oldal

esőember>!

A Molly jelmez volt; amikor belebújtam, rájöttem, hogy bizonyos mértékig mindannyian színésszé válunk, ha elmegyünk valahová vacsorázni. Valójában színház minden étterem, s az igazán nagyszerűek megengedik nekünk, hogy a fantázia világába, a gazdagok és hatalmasok közé álmodjuk magunkat.

94. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba
Gerald Clarke: Capote
Alma H. Bond: A díványon: Marilyn Monroe
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Phil Doran: Csábító Toscana
Zac Crain: Fekete vigyor
David Talbot: A két Kennedy
Michael Greenberg: Süss le, nap!
Hugh Mulzac – Louis Burnham – Norval Welch: Fekete kapitány
Carlos Fuentes: Diana, a magányos vadász