Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy álruhás étteremkritikus titkos élete 30 csillagozás
Ruth Reichl a modern gasztronómia egyik legjelentősebb, sokoldalú személyisége: egyetemi tanár, a népszerű amerikai Gourmet Magazine főszerkesztője, több tévéműsor társproducere, a Modern Library 10 kötetes gasztronómiai sorozatának szerkesztője, rádiós műsorvezető. Számos könyvsiker fűződik a nevéhez. Korábban 6 éven át volt a New York Times rettegett, befolyásos kritikusa – szavai sikere vittek vagy tönkretettek számos éttermet. Azt hinnénk, étteremkritikusként dolgozni a világ egyik legjobb dolga. Ám amikor Ruth Reichl elkezdte a munkáját, rá kellett jönnie, hogy akár egy körözött bűnözőnek, neki is kiragasztják a fotóját az éttermek konyháiban, és jutalmat kap, aki leadja a drótot, mikorra várható a látogatása. Hiszen ha megjelenik egy étteremkritikus, azonnal vörös szőnyeget terítenek a lába elé – ha kér belőle, ha nem. Mit tehet ilyenkor, ha tudni akarja, mi az igazság? Így kezdődtek Ruth Reichl álruhás kalandjai. Először slampos parókát húzott a fejére, beszerzett egy… (tovább)
Eredeti cím: Garlic and Sapphires
Eredeti megjelenés éve: 2005
Kedvencelte 3
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
nagyon élvezetes olvasmány,szinte folyamatosan éhes voltam az olvasása alatt:) a lapokról egy olyan embert ismerhettem meg, aki imád enni és imádja az életet is. érdekes az is, h mennyi személy élhet egyszerre egy emberben és milyen könnyen tudunk valaki mássá válni, nagyobb megerőltetés nélkül. az írónő hol szerette, h kifejezetten utálta azt a személyt, akivé képes volt átváltozni és ezen én is elgondolkodtam, vajon én kivé tudnék átváltozni és szeretném-e azt a személyt….
Másodszor olvastam el, ismételten hihetetlen gyorsasággal. Ez a könyv, és újra meg tud lepni. Imádom a főszereplő stílusát, a humorát, és elszántságát. Minden sora szórakoztató.
Nagyon tetszett a könyv, egy igaz történetet ír meg, humorral, önkritikával megfűszerezve. Érdekes volt olvasni, mi mindent tett meg, hogy átváltozzon a külseje, a viselkedése, hogy teljesen más személyiség váljon belőle, csak azért, hogy egy étteremben ne mint neves kritikust fogadják, hanem mint egy egyszerű, utcáról betévedt embert, így pontos értékeléseket tudjon írni. A hab a tortán az volt, hogy receptek tarkítják az egyes fejezeteket. :D
Népszerű idézetek
Csakhogy kritikát írni csuda jó mulatság; olyannyira az, hogy amikor a vezető sajtóorgánumok fizetni kezdtek a véleményemért, nem azt tettem, amit tennem illett volna, nem utasítottam vissza. Mire észbe kaptam, már felhagytam a profi főzőcskézéssel. Aztán magát a főzést is teljesen abbahagytam. „Beállt a léhűtő uralkodó osztályba”, állapították meg a barátaim.
Azzal fegyvereztem le bírálóimat, hogy meghívtam és magammal vittem őket; ismerőseim közül senki nem engedhette meg magának, hogy vendéglőbe járjon enni, nem is utasított vissza egyikük sem. Osztoztunk tehát a lelkifurdalásban meg az élvezetekben, közérzetünkre rányomta bélyegét, hogy betolakodtunk a gazdagok térfelére.
Ami, akárhogy nézzük, igaz is volt. Nem volt keresnivalónk azoknak az éttermeknek a kikent-kifent vendégei között. Tudtuk ezt mindnyájan, és valahányszor kikászálódtunk az Üdvhadsereg roncsderbijén szerzett járgányomból, tudták mások is. Mindig a legrosszabb asztalt kaptuk. Aztán, hitelkártyám nem lévén, készpénzben kellett fizetnem. Így teltek-múltak az évek, egyből kettő lett, kettőből három meg még több. Lett hitelkártyám. Lettek jó ruháim. Egyre színvonalasabb lapokba írtam. És közben egy alig hallható hang mindvégig azt suttogta a fülembe: – Hogy tehetsz ilyet?
A hang máig ott van, mondogatja a magáét. Valahányszor megkapom a heti leveleket azoktól, akik szerint nem illik 100 dolláros ebédekről írni, miközben a fél világ éhezik, a belső hang rögtön rázendít. – Teljesen igazuk van, te elitista disznó – sziszegi.
254. oldal
A fiúk kitódultak a konyhába, ahol őrületes rendetlenséget teremtve belekeverték a cukrot a vajba, s addig püfölték megátalkodottan a fakanállal, amíg tökéletesen sima lett a krém. Egymás után a tálba ütöttek egy-egy tojást, s olyan elszántan keverték ki, hogy csak örülhettem, amiért nem üvegtálat nyomtam a kezükbe. Hihetetlen precizitással mérték ki a lisztet, a sütőport, s olyan odaadó gondossággal vajazták ki a formát, hogy egy milliméter sem maradt ki. Aztán egész lisztfellegekkel szórták be. Ahogy szétnéztem a romjaiban heverő konyhámban, arra gondoltam, hogy az élet ennél nem is lehetne jobb.
320. oldal
De miközben a főzés megköveteli teljes figyelmünket, végtelen érzéki örömökkel is megajándékoz. A salátalevelekre csorgó víz hangja. A kés hersegése, amint behatol a görögdinnye héja alá, és a felnyitott, mélyvörös szívét kivillantó gyümölcs hűs, nyári illata. A tömörből folyékonnyá olvadó csokoládé érzéki lágysága. Ahogy a mártás a kanálra tapad, miközben besűrűsödik a serpenyőben, és a parmezán bájos könnyedsége, amint áttetsző pelyhekben száll alá a reszelőből. Az idő lelassul a konyhában, és az apró gyönyörűségek egész univerzumával ajándékoz meg.
298. oldal
A Molly jelmez volt; amikor belebújtam, rájöttem, hogy bizonyos mértékig mindannyian színésszé válunk, ha elmegyünk valahová vacsorázni. Valójában színház minden étterem, s az igazán nagyszerűek megengedik nekünk, hogy a fantázia világába, a gazdagok és hatalmasok közé álmodjuk magunkat.
94. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba 85% ·
Összehasonlítás - Gerald Clarke: Capote 94% ·
Összehasonlítás - Alma H. Bond: A díványon: Marilyn Monroe 93% ·
Összehasonlítás - J. Nozipo Maraire: Zenzele 90% ·
Összehasonlítás - Phil Doran: Csábító Toscana 89% ·
Összehasonlítás - Zac Crain: Fekete vigyor 89% ·
Összehasonlítás - David Talbot: A két Kennedy ·
Összehasonlítás - Michael Greenberg: Süss le, nap! 85% ·
Összehasonlítás - Hugh Mulzac – Louis Burnham – Norval Welch: Fekete kapitány ·
Összehasonlítás - Carlos Fuentes: Diana, a magányos vadász 65% ·
Összehasonlítás