Barhesz 53 csillagozás

Rubin Eszter: Barhesz Rubin Eszter: Barhesz

A ​barhesz a zsidó konyha péksüteménye, kelt fonott kalács. Szombatra hosszúkás, az őszi nagyünnepekre kerek formában sütik. Ebben a tipikusan huszadik századi magyar történetben úgy fonódik össze a Kohav és a Stier család sorsa az időben, akár a barhesz fonatai. Mákkal bőven megszórva.

„A bika csillagkép szarvai közt felragyogó legfényesebb csillag, a nap lemenő sugarainál láttuk meg egymást először. A zsidó negyed egyik romkocsmájának pingpongasztala mellett” – meséli Virág, az elbeszélő. Felnőtt fejjel, egy új szerelem miatt válik igazán fontossá számára a zsidóság, ekkor mélyed el a hagyományokban és a zsidó konyhaművészetben. A főszereplő építész, mint a dédapja, de leginkább vaníliaillatú kelttészta- és trüffelépítmények tervein dolgozik. A regény szövetébe természetesen illeszkedő receptek által megismerhetjük a ludaskása, a macaron és mindenekelőtt a barhesz készítésének titkát. Egyedi, szatirikus módon ábrázolja a gasztrománok világát, abszurdba hajló nézőpontból… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935782
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
208 oldal · ISBN: 9789632936185
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
236 oldal · ISBN: 9789632546193

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

pável>!
Rubin Eszter: Barhesz

„…A világ legszebb, legjobb ízű fitymája, érintése selyembársony. Fente rá kését a rabbi, de Nátán elhatározásai, mint a tavaszi szellő.”

Hááát… regénynek bájos córesz, zsidó gasztro-prózának meg kissé tréfli, és itt nem csak Nátán jóízű fitymájára gondolok (lásd az idézetet), vagy az unortodox, későn de annál alaposabban felfedezett zsidóságára – ez egy helyenként humoros, szégyentelenül és szörnyen gasztrosznob memoár-kollázs teljesen kelesztetlenül-szerkesztetlenül feladva-leadva. Miközben egy igazi könnyed nyári, többrétegű ulpiusos flódniregény: van benne mindenből egy kicsi, vidám zsidó kultúra és komor történelem (dió, héjdarabokkal), szabadosság (ragacsos szilvalekvár) és pletykák, humor, egománia (mák, a fogad közt).

(2012-ből)

3 hozzászólás
meseanyu P>!
Rubin Eszter: Barhesz

Úgy látszik megint szembemegyek a közízléssel, nekem ugyanis tetszett ez a könyv. Kaja része 5 csillag, történet négy, de csak azért mert sokszor elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda, de egyébként helyre kis családtörténet meg önmarcangolás. Azért valaki szólhatott volna a szerzőnek, hogy attól, hogy következetesen elhagyja a névelőket, nem művészibb, csak idegesítőbb lesz a szöveg.

4 hozzászólás
csucsorka IP>!
Rubin Eszter: Barhesz

Minden ellenünk szólt.
Az, hogy ez egy Ulpius-háznál megjelent regény;
az ára (mert sok filléres szerelmem volt már, de még mindig valahogy gyanús, ha az ember 1000 forint alatt vesz nem antikvár könyvet).
És a legsúlyosabb, legordítóbb ellenérv: a könyv 64%-os értékelése molyon.
És ilyenkor jó, hogy az embert mégiscsak a vére hajtja, meg az ízlése, a saját ízlése és nem másoké. Mert hát gyerekek, ez a 64%-tól igen-igen messze van.

Az első pár oldalon, néhány szexuális értekezésnél valóban előjött a kóser Soma Mamagésa, és igen, vannak benne túlírt, modoros vadhajtások, de ha az egykori Ulpius-ház borzalmaiból indulok ki, ez egy jócskán kiemelkedő darabja az akkori kiadásoknak.

Lehet (nem, biztos, hisz már ezerszer bebizonyosodtt), hogy én vagyok haspók, de milyen élete és gyerekkora volt azoknak, akiket egy ilyen bekezdés nem szólít meg?
„Eladta a ráckevei telket, ahol embermagasságú paradicsomültetvény nőtt, keszeget sütöttünk paprikás lisztbe forgatva, nyársra tűzött főtt kukoricát. Kürtőskalács tésztáját kerti asztalon gyúrtok, napfényben kelt meg. Dédanyám vasból készült régi derelyeszaggatójával vágtuk hosszú csíkokra, olajozott sütőformára tekertük fel, tojásfehérjével kentük, fahéjas cukorba forgatva sütöttük tűz fölött. Fahéj és karamell illata szállt a Duna felett, szomszédok jöttek az orruk után, téptük együtt a forró édes tésztát.”

Nem a fancy-pantsy receptekre kell haragudni (bár szerintem az is erős túlzás, hogy a mai világban beszerezhetetlen alapanyagnak hívunk néhány felbukkanó elemet…) hanem az ilyen bekezdésekbe kell kapaszkodni!
Mert ennél a könyvnél nagyon nem az a lényeg, hogy ettél-e már barheszt vagy maceszgombócot; hanem hogy jártál-e olyan zsúrban, ahol a pirosarannyal koronázott, karikára vágott kifliből készült szendvics volt a délután non plus ultrája.
És jó, én vágom, hogy ez a fitymaemlegetés sokaknál kiverte a biztosítékot; pedig tökre nem ez a lényeg, hanem hogy csocsóztál-e már a Szimpla kibelezett trabantja mellett, azt érezve, hogy véged van, olyan szerelmes vagy valakibe.
Na, ugye…?

De hát igaza van Nyáry Krisztiánnak, aki ezt írja a fülszöveges ajánlóban: „…nem ajánlom azoknak, akik ragaszkodnak a műfaji határokhoz, és nem kedvelik, ha egy regény hol zsidó életmód-tanácsadó, hol gasztrobiblia, hol szatíra, hol pedig elégia.” És valóban, az egyetlen dolog, amit a szövegfolyam írójának (vagy talán inkább szerkesztőjének) szemére tudok vetni, hogy csöppet csapongó, néhol meglódul alatta a meseszekér.

Igazán, mélyen sajnálom, hogy az első értékelésben ez a fityma-dolog lett kiemelve (ami az én kötetemben egyébként nincs benne!!!), tényleg teljesen elhiteti az olvasóval, hogy erre és csak erre számíthat ebben a kis kötetben, pedig egyáltalán nem. Mert a ’80-as évek furcsa nyarait, gyerekkort megidéző, hóbortos felnőtteket szórakoztató írás ez.

Több, mint chick-lit és gasztroregényke, de úgy két megállóval a Szépirodalom előtt leszáll.
Egyszer olvasós, de főzős-sütős ötleteteléshez lehet, hogy majd többször elővevős kötet. 3500 forintért borzasztóan erős túlzás, 790-ért viszont kedves kis ajándék volt ez a sorstól.

Figyelmeztetés: éhesen tilos!
…de az éhségnél is rosszabb, hogy mennyire borzadályosan hiányoznak a szerelmetes éttermeim… Fizikailag fájt. Viszont még így, fájdalommal is egyszerűen letehetetlen volt a kicsike.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
236 oldal · ISBN: 9789632546193
2 hozzászólás
Paulinusz_Tünde P>!
Rubin Eszter: Barhesz

Megfoghatatlanul sok baj van ezzel a könyvvel, és mégsem. Talán a téma keveredései, a rendkívül sikamlós szabadszájúság…, talán azt mondhatnám, hogy pár barátnő, egy-két üveg bor után beszélget, és ontják magukból a történeteket. Talán itt a baj, hogy nem lehet besorolni, meghatározni a stílust. Jegyek nélkül csapongó, összevissza történetek, családregényszerű sztorik, amelyek valamiféle kifordult adatbázissá silányultak.

„A maradékhasznosítás mestere volt Schwarcz Cili, mindent eltett, aztán kotyvasztott belőle valamit. Képes volt paradicsomos káposztából mákos tésztát csinálni.”

A kevesebb, és kicsit másabb több lett volna.
Kár érte.

landi72 P>!
Rubin Eszter: Barhesz

Semmihez sem tudnád hasonlítani, amit valaha is olvastam. De… nekem tetszett.
Igazából ez egy gondolatfűzér, érzésekkel, emléktöredékekkel, ételekkel és elkészítésükkel. Egy modern zsidó nő életének ide-odakapdosó gondolatainak összefoglalása. A zsidó múlt és jelen összefűzése az ételek szeretetével. Azzal, hogy milyen fontos szerep jut a főzésnek, a jót-evésnek minden napjainkban, és emlékeink nagy részét kapcsolhatjuk egy-egy ételhez, hozzávalóhoz, zöldséghez, gyümölcshöz, fűszerekhez. A nosztalgikus, retro-érzést én kimondottan szerettem. Összességében tetszett, pörgős volt, bár néha nem tudtam követni, hogy ki kicsoda, hogy jön ez ide, de semmi gondom nem volt vele, szerettem olvasni, kellemes órákat töltöttem vele.

Mpattus P>!
Rubin Eszter: Barhesz

A Barhesszel Rubin Eszter meggyőzött. Mindenféleképp szeretnék még tőle olvasni. Hozzáteszem, egy kicsit azért még mindig érthetetlen számomra, hogy hogyan férhetnek meg a kacagások és a szívszaggató fájdalmak mindössze kétszáz oldalban, de ez a pozitív és negatív amplitúdó mindenképp a kötet remeke. Néha persze a humor is fanyar, gyakran ironikus a hangvétel, de okosan dolgozik mindkettővel a szerző. Az idősíkok váltogatása, a sztorik beszúrása, az egyedi és egyéninek ható hangvétel, a személyes fájdalom és (élet)történet párhuzama, összefonódása a zsidóságéval szintén az újdonság erejével hatott rám mint szerzői megoldás, mindez pedig megtoldva sok-sok ételrecepttel, a kulináris barangolással és családi anekdotákkal szintén „külön ízt” adott a kötetnek. A borító nézegetésével és értelmezésével szintén érdemes eltölteni egy kis időt. Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy ez a könyv ennyire fog tetszeni. Kellemes meglepetés ért.

A könyvről szóló teljes értékelésem is ajánlom figyelmetekbe:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/09/barhesz.html

Lepke>!
Rubin Eszter: Barhesz

Megjelent Rubin Eszter Barhesz című könyvének második kiadása. Én az első kiadást vettem meg (Ulpius-Ház 2O12). Már régóta nem érdekelnek a lányregények, a kistányérok, kiskanalak sztorik. Az első kiadás borítóját látva nem is néztem volna meg közelebbről a könyvet, de a Barhesz cím felkeltette az érdeklődésemet: miert éppen Barhesz? Így belelapoztam, és rögtön meg is vettem. Nem bántam meg. Sőt, nagyon tetszett. Az új kiadás (2O16) borítója már jobban megközelíti a regény tartalmát, de ebben a képben meg főképpen a szomorúságot látom. Talán a haradik kiadásnál eltalaják a a megfelelő képi megközelítést is …

Szeretem az olyan regényeket, amelyekben lasssú kibontakozassal, finom jelzésekkel vezetnek, mint egy detektiv regényben valami titok, fontos felfedezés felé. Rubin Eszter regényében lágyan hangolt, de valódi fenyegés vitte előre a történetet. A szöveg szinte szabadversben íródott, különleges mondatfűzéssel. Ezt a regényt az olvasónak meg kell fejtenie. Mondhatnám úgy is: meg kell tanulni olvasni (mint nem először a magyar- és a világirodalom remekei közül is néhányat). Nem ad könnyed szórakozást, de ha megdolgoztunk a mű megértéséért, az írónő gondolatainak követéséért, valódi élményben lehet részünk.

A tartalom: a gyökérteleneség és elhallgatottság okozta hiányérzet, majd a valahova tartozás szédülete, a megnyugvás ígérete, mindaz, ami a köznapi életben elérhetetlen, de vallásban talán elérhető. Miközben a regényben burjánzik az életöröm, az ételek, a főzes,az anyagok szépsége, az ízek, illatok kavalkádja, a tradició, a szerelem gyönyöre és fájdalmas lehetetlensége – a szerző cinkosan kikacsint ránk –, és mi csúfondárosan vigyoroghatunk a mit főzzünk, mivel, honnan szerezzük be az alapanyagokat sznob versengés és divat láttán.

A csúcsponton minden megváltozik, a sejtelmekbol előbukkan a rideg valóság. Már nem nevetünk. Ott a halál, a hiány leírhatatlansága, a folytonosság megszakad …

Úgy tűnik sokakat félrevezetett az előző kiadó megtévesztően könnyed fülszövege és borítója,mely megnehezítette ennek az amúgy sem könnyű, többrétegű, szimbolikus szövegnek a befogadását. Ajánlom elolvasásra az Élet és Irodalom recenzióját Gács Anna tollából, amely az új kiadás hátsó borítóján is szerepel, s így mindjárt más nézőpontból lehet megközelíteni ezt a különleges regényt.

Gádorka>!
Rubin Eszter: Barhesz

Egy zsidó lány visszaemlékezései gyermekkorára, népes családjára, férjével való szinte eleve elrendeltetett egymásra találásukra.
Kinek mit jelent a zsidóság? Különleges életsorsok, dédszülőktől napjainkig. Sokféle gondolkodás, viselkedés, értékrend. Mindez érdekes, olvasmányos, stílusban, fűszerezve nem mindennapi gasztronómiai leírásokkal.
Nagyon tetszettek a beszélő nevek használatai.
A szövevényes élethelyzetek megértéséhez nagy segítséget nyújtottak a mellékelt családfák.

Judit_Hódosi P>!
Rubin Eszter: Barhesz

Úgy látom, elsőre mindannyiunkat elbizonytalanít a százalék itt a molyon, közben meg élvezzük ezt a könyvet, igaz, valahogy megfoghatatlanul.
Eleinte jöttek, csak jöttek a receptek, amitől elbizonytalanodtam, mert ez nem az én zsánerem. Mindig erőltetettnek éreztem ezt a műfajt, tudjátok, amikor főhősünkkel történik valami, és felindultságát a konyhában vezeti le, én pedig kénytelen vagyok megtudni, hogy ezt hány tojással vagy hány deka cukorral teszi. Itt mégis, Virág családi képei közt engem is megtalált a nyolcvanas évek gyermekkorának biztonsága. Aztán a vallási fogalmak, ünnepek következtek, biztos talajt éreztem a lábam alatt, de elhiszem, hogy ez is egy pont a feladásra. Ha pedig zsidó ünnep, akkor újra a konyha, sütünk, főzünk, eszünk.
Azonban egyszer csak észrevesszük, hogy már nem enged a történet, mi is örvénylünk a napokkal együtt, körbeérnek az évszakok, értelmet nyer a sok étel, mert ezek is kapaszkodók az év során. Biztos pontok előttünk, de egyúttal figyelmeztetnek is, hogy már mennyi idő eltelt. „Egy nagy közös húslevesben evickélünk”, próbálunk fennmaradni, és megtölteni valami igazival a napokat, az évszakokat, az éveket.
Élni nehéz, nekem erről szólt ez a regény, és arról, hogy mennyire szép mégis az, ahogy életünk utolsó napjáig igyekezhetünk a fény, a bizonyosság megtalálása felé.


Népszerű idézetek

csucsorka IP>!

Ki akartak irtani, nem sikerült, akkor együnk!
Erről szól a legtöbb ünnep.

105. oldal

csucsorka IP>!

P.-nek csak a nagyszülei voltak zsidók, meg az anyja és az apja. Ő már nem. Időközben elmúlt, mint a nátha. Ez csak olyan kultúrtörténeti érdekesség.

40. oldal

csucsorka IP>!

Eladta a ráckevei telket, ahol embermagasságú paradicsomültetvény nőtt, keszeget sütöttünk paprikás lisztbe forgatva, nyársra tűzött főtt kukoricát. Kürtőskalács tésztáját kerti asztalon gyúrtok, napfényben kelt meg. Dédanyám vasból készült régi derelyeszaggatójával vágtuk hosszú csíkokra, olajozott sütőformára tekertük fel, tojásfehérjével kentük, fahéjas cukorba forgatva sütöttük tűz fölött. Fahéj és karamell illata szállt a Duna felett, szomszédok jöttek az orruk után, téptük együtt a forró édes tésztát.

33-34. oldal

csucsorka IP>!

– Ezt az összeget félretesszük Annának lakásra.
Döbbenten néztek rá.
– Minek a gimnazista Annának lakás? Ha majd kell, kiutal a tanács.
Előbb kellett, mint gondolták. Anyám másodéves egyetemista volt, amikor terhes lett. Jártam a jogra anyám hasában. Folyton ilyesmit hallgattam, háztartási vagyonközönség megszüntetése, meg családjogi törvénykönyv.

47. oldal

csucsorka IP>!

Letört már a szószöntő füle, de a nagy ovális tálak, Cili stafírungjának utolsó ép darabja jól szolgálnak a konyhámban. Anyám miniszendvicseket halmozott rájuk a születésnapomon, óriáskiflit karikákra vágta, vaj, sajt, szalámi, kemény tojás, piros arany, a hetvenes évek divatja szerint.

45. oldal

csucsorka IP>!

A maradékhasznosítás mestere volt Schwarcz Cili, mindent eltett, aztán kotyvasztott belőle valamit. Képes volt paradicsomos káposztából mákos tésztát csinálni.

75. oldal

csucsorka IP>!

Kata, a legjobb barátnőm tíz évvel idősebb, könyvtárban együtt dolgoztunk, miután gimnáziumból kirúgtak. Ittam a szavait, tőle tanultam mindent. Imádtak beszélgetni vele az olvasók, mindenki bele volt esve. De Kata a plátói szerelmek specialistája, a mintha életé. Fokozatosan vonult ki az életből, férjével szakított, mégsem váltak el, kisebb lakásba költözött, sosem csomagolt ki, egyre inkább a könyvekben élt, mások történetében.

98. oldal

csucsorka IP>!

Messzire költöztünk anyámmal, mindentől távol, át a túlpartra, az ismeretlen, egzotikus Budára, ahol fák vannak, dombok, növények és félelmetes csend. Teraszról kinézek, sehol egy ember, csak a sok fura zöld lomb meg fű. Honnan tudjuk meg, milyen idő van, ha nem látjuk, hogyan öltöznek a járókelők? Félelmetes elszigeteltség, sikeres magány.
– Ne menjünk az új lakásba! – Kérlelem anyámat, maradjunk itthon nagyapával a körúton.
Csak akkor tudok aludni, ha a villamos ismerős csengetését hallgatom.

47. oldal

csucsorka IP>!

Anyámnak gyerekkorában nem volt karácsonya, az osztályból csak a zsidó gyerekekhez nem jött nyuszi. Jó, kaphat piros tojást, de a feltámadást kikérjük magunknak, kapja a tojást május 1-jére, mert mi azt ünneplünk. Karácsonyfa abszurd lenne, de kapjon a gyerek ajándékot, vacsorára áthívjuk az emeletről a barátokat, az összes baloldali hitsorsost.

101. oldal

csucsorka IP>!

A zsidó pasik ilyen érzékenyek. Nátán kezeli a helyzetet, gyakorlata van benne. Grünnek nincs kedve valami ócska helyen pánikrohamot kapni, menjünk át Budára, mégis otthonosabb. Sztrádán meg kell állni, leállósávban fekszik az aszfalton, aggódva hajol fölé a család.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buda · zsidók

Hasonló könyvek címkék alapján

Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő
Spiró György: Fogság
Vámos Miklós: Apák könyve
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben
Gyurkovics Tamás: Migrén
Bárdos Pál: Keresztül-kasul az életen
Gerlóczy Márton: A katlan
Kepes András: Tövispuszta
Fenákel Judit: A fénykép hátoldala