Hittérítőragu 9 csillagozás

A Cadillac-emberek között van, aki iszik, van, aki nem. Szinte mind a kocsijában hál, és mind az óceánt használja kombinált WC, fürdõszoba és tévé gyanánt. Nap nap után ott ülnek a szelíd napsütésben, az amerikai álom nyugati peremén, többnyire country-western muzsikát hallgatnak a rádióban, a dalok szövege miatt, unottan dobolnak kocsijuk rozsdás küszöbén, a Csendes-óceánt bámulják a zöld szélvédõüvegen át, és valami elkerülhetetlenül bekövetkezõt várnak – talán a halált, de semmiképpen sem az adóellenõrt.

Mivel Morgan Citron franciául és angolul is értett, a külföldi foglyok õt választották meg szószólójuknak, helyesebben õrá lõcsölték ezt a tisztet. Egyébbel nem is állhatott elõ, csak az arany karórájával, a drága Rolexszel. Zürichben vette még 1975-ben, megfogadva egy dörzsölt bártulaj tanácsát, aki jó befektetést látott az aranyban. Citron, nem sokkal elõbb, hogy az elnök-császár titkosrendõrsége elhurcolta a Hotel Intercontinentalból, lekapcsolta az órát a bal csuklójáról, és zoknija alatt fölcsatolta a jobb bokájára. Tizenhárom hónapja történt már ez. A rugós órakarkötõ aranyszemeit azóta egymás után elcserélte Bama õrmesterrel ráadásokért a kölesbõl, maniókából és halból. Olykor-olykor, havonta legföljebb egyszer, hús is került. Rendszerint kecske. Rágós, vén kecske. Citron mindent megosztott rabtársaival, s ezek, hálából, nem fojtották meg álmában.

Akkoriban még, emlékezett Haere, a keleti part tüdõbetegei Denverbe zarándokoltak jó levegõjéért. Ma már ugyan senki nem jön a levegõt szívni. Aki tiszta levegõt kíván, az Pittsburghben marad.