Fehér homok borította a göndör, fekete fürtöket, fehér homok a szemgolyót. Bepillantottam a tátott szájba: vizes barna homokkal volt tele. Egy panzióvá átalakított, lerobbant Santa Monica-i házban Mrs. Samuel Lawrence öt megviselt tízdollárost nyom Lew Archer, a magánnyomozó kezébe. Azt kéri tőle, hogy kerítse elő elveszett ápolónő lányát, Galateát. Kolléganője szerint Galley bolondult a férfiakért, és nem válogatott. Az az ember, aki utoljára látta, azt mondja, a lány egy Joe Tarantine nevű kábítószeres gengszterrel hajtott el az illető sportkocsiján. A kihűlt nyomokat kutatva Archer először a San Franciscó-i nyomortanyák világába, majd a dúsgazdag Palm Springsbe vetődik: drog és vér és pénz urbánus vadonában keresi a kiutat. S ahogy a hullák szaporodnak, rá kell jönnie, hogy nincs az az angyalarc, amely ne rejtegethetne romlott szívet. Mrs. Samuel Lawrence rongyos ötven dollárja és e világ között ugyan milyen kapcsolat lehet? Ross… (tovább)
Ki így hal meg, ki úgy 6 csillagozás ↑ 13%
Eredeti cím: The Way Some People Die
Eredeti megjelenés éve: 1951
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 1
Most olvassa 1
Várólistán 2
Népszerű értékelések
Na ilyen egy igazi, vérbeli klasszikus krimi. Nincs benne felesleges erőfitogtatás, de elcsattan a bikacsök, ha kell, és olyan mesteri, finom, humoros szövege van, hogy körbenyalod utána a szemedet. Rá fogok cuppanni az összes Macdonaldra.
Róla egyébként egy kedves blogger életmű-posztja:
http://katherines-bookstore.blogspot.com/2010/08/ross-macdonald.html
Most nem értem rá, de majd egyszer befejezem :(
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez volt az első könyvem Macdonaldtól. Jó volt a történetfűzés, a szöveg, a humor, és a kellő bonyolítás is megvolt benne. Olyan magánnyomozós-szépnős-gengszteres-kábítószeres-bandaháborús krimi.
Könnyű, laza olvasmány volt, a hullák és szétvert pofák ellenére.
Lew Archer leginkább Chandler Philip Marlowe-jára emlékeztet, csak nem iszik annyit és nincs benne annyi szexuális frusztráció – de ő is metaforákban és hasonlatokban gazdag, cinikusan szellemes monológokban gondolkodik, ahogy azt egy hardboiled krimi-beli nyomozónak kell.
Lew Archer egy eltűnt ápolónő ügyében kezd el nyomozni, és egyre sötétebb alakokkal -gengszterekkel, dílerekkel, drogosokkal- találkozik. Hammett Véres aratása óta talán a legjobb krimi abból a szempontból, ahogy azt ábrázolja, hogy egy ügy egyre inkább eldurvul és a főszereplőnek egyre mélyebbre kell merülnie az alvilág fertőjében.
Van egy stílusa, kétségtelen (1951-ben íródott), de a történet nagyon sovány. Nem volt benne semmi izgalom, ha tv-ben nézem, elkapcsolom. Sajnos. Lehet, hogy férfiak értékelik igazán.
Népszerű idézetek
Szükségem lett volna ennivalóra, alvásra, borotválkozásra és zuhanyozásra. De leginkább olyan személlyel szerettem volna beszélni, – vagy legalább látni egyet –, aki boldog, sikeres és erkölcsös, de legalábbis a háromból az egyik.
247. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A nő felegyenesedett, és a felismeréstől kis híján elakadt a lélegzete.
-Archer! Hogy kerül ide?
-Hosszú história. Harminchét éve kezdődött. – Okosabb volt, semhogy valami romantikus sztorit beadhattam volna neki. – Pár hónappal a születésem előtt anyámat megijesztette egy magas, fekete hajú idegen egy bikacsökkel. Ez különös hatással volt magzati agyamra. Ahányszor bikacsökkel leütnek, elterülök, és dühösen kelek fel.
125. oldal
A bíróságnak az elé a szárnya elé parkoltam, ahol a megyei börtön helyezkedett el. Az első és a második emeleti ablakokat díszes rácsok borították, hogy megfeleljenek a mögöttük lévő tolvajok, rablók és prostituáltak szépérzékének.
197. oldal
