Nagyon jó könyv lenne, ha a végével nem rontották volna el az egészet.
Nagyon tetszett Ben karaktere, az az irónia és keserű őszinteség, ami belőle áradt, nagyon jól volt ábrázolva. Ben és nagyapja kapcsolata szintén. Viszont az anyját legszívesebben megvertem volna. Hogy képes valaki egyedül hagyni a 16, sőőőt az eleinte még csak 15 éves fiát a demenciás nagyapjával, még akkor is, ha nem az ő apja, hanem a férjéé? Őszintén? Ben pedig egyszer sem teszi ezt szóvá az anyjának.
Ben fiatal, ki akar törni az unalmas faluból, világot akar látni egy kisbusszal. Ehelyett gondját viseli egy idős embernek. Mi hogy éreznénk a helyében? Hogy viszonyulnánk a környezetünkhöz?
Aztán jön egy lány, mert mindig jön egy lány. Léna karaktere szintén nagyon szimpatikus volt. Azok a dolgok, amiket Ben unalmasnak talál, mert megszokott, azok Lénára teljesen más hatást gyakorolnak. Ez az életben is megtapasztalható, ezért teljesen elhittem, hogy ez így megtörténhet, azonosulni tudtam velük.
Maslow, haláli figura, fel akarja virágoztatni a falut, és ezért mindenféle ötleteken agyal, aztán belebukik. Kikerülhetetlen, hogy valami balul süljön ki, és emiatt igen vicces és ironikus szituációk is kialakultak a könyvben.
Ami nem tetszett, az az, ahogy az író lezárta a történetet. Nem akarom elspoilerezni, hogy mi is volt vele a problémám, miután elolvastad, szívesen megbeszélem veled, de ha másképp alakul, biztos kedvenc lett volna, így csak 4 csillag.
Bővebb kifejtés:
https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2017/09/rolf-la…