The ​Great Book of Amber (The Chronicles of Amber 1-10.) 2 csillagozás

Roger Zelazny: The Great Book of Amber Roger Zelazny: The Great Book of Amber

“Fantasy of a superior order.”
—Washington Post Book World

“A storyteller without peer. He created worlds as colorful and exotic and memorable as any our genre has ever seen.”
—George R.R. Martin

One of the most revered names in sf and fantasy, the incomparable Roger Zelazny was honored with numerous prizes—including six Hugo and three Nebula Awards—over the course of his legendary career. Among his more than fifty books, arguably Zelazny’s most popular literary creations were his extraordinary Amber novels. The Great Book of Amber is a collection of the complete Amber chronicles—featuring volumes one through ten—a treasure trove of the ingenious imagination and phenomenal storytelling that inspired a generation of fantasists, from Neil Gaiman to George R.R. Martin.

>!
HarperCollins, London, 2010
1264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780380809066
>!
Avon, New York, 1999
1258 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780380809066

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Noro P>!
Roger Zelazny: The Great Book of Amber

Az 1970-es évekből három fantasy szerzőt tartok megkerülhetetlennek, akik alapvetően befolyásolták a mai népszerű fantasztikus regényeket is: ők Moorcock, Leiber és Zelazny.

Ezzel a monstrum kötettel megerősítést nyert az az elméletem, amely szerint Zelazny Amber-ciklusa a new weird egyik legelső, közvetlen hírnöke. Hiszen nem csak egy idegen, mégis modern várost állít a középpontba (Miéville óta a weirdben ez szinte kötelező, de ő is csak vette valahonnan spoiler), nem csak a sci-fi, a high fantasy és az urban fantasy lenyűgöző hibridjét teremti meg, hanem a történet mögött rejlő gondolatvilág is a modern fantasztikumra jellemzően összetett. A teljes sorozat tíz regényből áll, de mai szemmel ezt inkább két regényként érdemes olvasni – az első ötöt egyszerre, majd a második ötöt megint egyszerre.

Amber az egyetlen valódi világ, amely végtelen számú árnyékot vet az őt körülvevő káoszban. A Wheeler-Everett sokvilág-elmélet találkozik benne a platóni ideákkal, vagy talán a buddhista majával, a nem valódi valósággal. Plusz egy nagy adag Shakespeare-rel, csak az íze kedvéért. A mi Földünk is egy ilyen árnyék, ami semmivel sem tűnik ki a többi közül*. Amber urai kedvükre járkálhatnak az árnyékok között, amíg meg nem találják azt, amire vágynak – de maguk sem tudják, hogy ilyenkor létező világok között keresgélnek, vagy inkább megteremtik őket? A lényeg, hogy bármilyen potenciális valóságba el tudnak jutni, amit csak képesek elképzelni. Lehet, hogy ez csak egy apróságban más, mint az ahonnan indultak – ugyanaz a világ, csak egy varázskard van elrejtve a legközelebbi fa odvában –, de lehet akár egy teljesen más természeti törvények által irányított „létsík” is. A maga elegáns módján ennél zseniálisabb szupererőt még nem találtak ki a fantasztikum történetében.

Zelazny sokat játszik a valóság „valóságosságával”. Eleve sajátos alaphangot üt meg azzal, hogy a sorozat legelső jelenete egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol hősünk azt sem tudja magáról, ki ő. Ezután vajon biztosak lehetünk benne, hogy bármi is valóságos, amit Corwin megél? Vagy mindez a szolipszizmusról és a skizofréniáról szólna? Freud neve is gyanúsan sokszor kerül elő a történetek folyamán. A későbbiek folyamán többször át kell értékelnünk, hogy mi Amber és milyen helyet foglal el az univerzumban. Az ötödik regényben pedig gyakorlatilag mitágók között járunk – méghozzá öt évvel Holdstock előtt!

A sorozat története tulajdonképpen egy (illetve később kettő) modern istencsalád története. Hiszen Amber királyi háza gyakorlatilag korlátlan hatalommal bír, a vágyaik és képzeletük formálják az univerzumot. Méltó ellenfeleik csak saját családtagjaik, vagy az ellenséges Káosz urai lehetnek. Viselkedésük, belviszályaik ugyanakkor néha egészen szappanopera-szerűek, XX. századiak. (Annak ellenére, hogy Amber a felszínen inkább egy reneszánsz világnak tűnik.) Mellesleg az egész irtózatosan bonyolult, intrika intrika hátán – a magyarul megjelent két kötet erről meglehetősen hamis képet fest. Egyetlen nézőpontból igencsak nehéz visszaadni ezt a rengeteg cselszövést, Zelazny mégsem adja fel, végig következetesen megmarad az E/1 előadásnál.

Az első pentalógia főhőse, Corwin azzal tűnik ki családjából, hogy évszázadokat töltött halandó emberként, ami nyilván megváltoztatta a gondolkodását. Igaz, hogy emlékei visszaszerzése után kezdetben kissé túlságosan is visszarázódik az isten-szerepbe (és sok ezer embert áldoz fel egy ostoba testérháborúban), később fokozatosan sikerül egyeztetnie magában amberi és emberi mivoltát (bocsánat :D), és egyre jellemesebbé válik. Ami persze nem gáncs nélküli lovagot jelent, csak olyan valakit, aki képes mások szempontjait is figyelembe venni, és elfogadja, hogy a világ egyik uraként kötelességei is vannak.

A második öt regény, Merlin története már egy hagyományosabb, modern fantasyre emlékeztet. (Ez a Merlin egyébként nem az a Merlin, bár persze vannak kisebb áthallások az Arthur-mondakör felé.) A szerző itt számos érdekességgel bővíti ki univerzumát: megismerjük a Káosz urait és fura világát, amelyben tér és idő egyaránt opcionális, lakói mégis felettébb emberiek. Továbbá az Árnyék lakói által is elsajátítható, egyszerűbb varázslatokba, illetve Amber városának mindennapjaiba is betekintést nyerünk. (E varázslatok egyébként rafinált keverékei Jack Vance memorizálós rendszerének, a 80-as évekbeli számítógépes programozásnak, valamint az Árnyék és a Káosz kifejezetten Amberre jellemző sajátosságainak.) Ezeken felül a történet végre kezd valódi súlyt helyezni a női főszereplőkre is. De mindezekért cserébe mintha elveszne a világ mögötti filozófia, az első öt regényhez hozzáadott tartalom. Az utolsó két részben a Káosz és a Rend maga is szereplővé lép elő, de ez egészen más, mint Moorcocknál – akire mégis csak elsősorban gondolunk, ha ezt a két szót olvassuk valahol.

* Vagy mégis? Amber lakói feltűnően gyakran hivatkoznak a földi kultúrára, és ez nem csak a világunkat különösen kedvelő Corwinra igaz. Talán van még egy, kimondatlan réteg az amúgy is roppantul összetett univerzum mögött?

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Noro P>!

„While it shows the gods as no better than the rest of us, at least it shows them as no worse.”

Prince of Chaos, Chapter Six


Hasonló könyvek címkék alapján

Max Gladstone: Full Fathom Five
Robert Jackson Bennett: Locklands
Brandon Sanderson: The Alloy of Law
Caroline Peckham – Susanne Valenti: The Awakening
Brandon Sanderson: Elantris (angol)
Edward Cox: The Watcher of Dead Time
China Miéville: Iron Council
Kayla Edwards: City of Souls and Sinners
Olivia Wildenstein: House of Pounding Hearts
Felix Gilman: Thunderer