Különleges ​barátságok 9 csillagozás

Léleksebészet szikével és tömjénes érzéstelenítéssel.
Khm… ugyanez magyarul: kifinomult szerkezet, ahol a naptári, a természeti, a katolikus liturgia szerinti, no meg a tanév egyaránt szerves összetevői a cselekménynek. Egy szereplő szűrőjén keresztül látni akkor is nagyon izgalmas, ha mindenki másról csak találgatni lehet, és egyik-másik tévedés aztán végzetessé válik.
Egy „különleges barátság” különleges története, amit főleg a meditatív-eltöprengős regények kedvelőinek ajánlanék.
(További érdekessége, hogy a hatása alatt meglehetősen nehéz épkézláb értékelést megfogalmazni.)

Saját szórakoztatásra olvastam, igazából a meleg szerelem miatt, de a koleszos élet is vonzott mindig is. Mármint az ilyen, ahol kis korban van az ember bentlakásos suliban. Úgy szerettem volna én is kis koromban bentlakásos suliban … hát… igazából a tanuláson kívül bármit csinálni… :D Ugyanígy akkoriban az árvaházi gyerekeket is irigyeltem. Sok gyerek egy rakáson, rosszalkodhatnak meg minden… :D
Amúgy utána megnéztem ezt filmben is, a kis gyerkőcöt bírtam. :D
Amennyire visszaemlékszem rá, jópofa (a végét leszámítva) könyv fiataloknak. Mármint gyerekként biztos tetszett volna, ha kötelező lett volna a Kőszívű, meg az Egri sztárok csillagok helyett… amiket a mai napig nem olvastam ki…

Most fejeztem be a könyvet. Nekem bejön a sok leírás az egyházi szertartásokról és a részéletes lélekrajz, és azt is megértem, amiért az író ilyen finoman írta le az egész történetet. Zseniális ahogyan az ártatlan szerelem születését megrajzolja. Én végig tisztának láttam a két fiú szerelmét, viszont a nevelő atyák viselkedése természetellenes volt a számomra. Akik itt betegek, azok a nevelők és nem a diákok. A főhős akinek a szemén át nézzük az eseményeket, sokkal érettebb mint a társai 14 éves kora ellenére. Valószínűleg az író tapasztalata és bölcsessége ütött át George látásmódján, de ettől végig olyan érzésem volt, hogy egy felnőtt kézen fogva vezeti a főhőst át a történeten. Nem a cselekmény volt számomra a legérdekesebb, hanem a lelkében zajló változások nyomon követése. A felnőtt kikacsintott a gyermek mögül, amikor úgy hajtott végre egy tervet, mint egy felnőtt. Nagyon élvezetes volt, de aki olcsó izgalomra számít az biztosan csalódni fog. A történet lelki keresztmetszet.

Boldog vagyok, hogy kedvenc könyvemként hivatkozhatok erre a történetre, már a legelső olvasásnál belelopta magát a szívembe. Többször is a kezembe vettem, egyetlen jelenetet vagyok képtelen újraolvasni, a befejezést. Sajnos csak nem olyan régen bukkantam rá a könyvből készült filmre, amely – még ha Georges esetében a színészválasztás finoman szólva is kínos volt – képes volt ugyanazt a hangulatot megteremteni, amelyet a könyv átadott. Azóta sem találtam olyan könyvet, ami ennyire megmelengette volna a lelkemet. Ha mégis belefutnék egy ilyenbe, igazi csodának fogom tekinteni.