Valentine, Napkirály (Majipoor 3.) 85% 10 csillagozás

A Majipoor-sorozat harmadik magyarul megjelent kötete sem okozott csalódást: Robert Silverberg itt is hozza a formáját. A Valentine, Napkirály megdöbbentően kortárs regény, ha nem tudom, hogy először 1983-ban jelent meg, bemondásra simán elhiszem, hogy a tavalyi év termése. Komoly teljesítmény, ha valaki meg tudja jósolni a jövő technológiáját vagy társadalmait (ez még a valaha élt egyik legnagyobb SF-szerzőnek és egyik kedvenc írómnak, Isaac Asimovnak sem sikerült – legalábbis rövidebb távon), de ha irodalomról van szó, az számít igazán, ha valaki olyat alkot, ami kereken harminc év múlva is tökéletesen friss. És Silverberg megcsinálta: a kiváló stílus mellett a feszegetett problémák sem lehetnének soha kevésbé aktuálisak, mint napjainkban.

–
Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/02/robert-silverberg-valentine-napkiraly.html

Kellett egy kis noszogatás ehhez a könyvhöz (várólista csökkentő kihívás), de örülök, hogy elolvastam. Azzal kezdeném, hogy akiknek tetszett az első rész, a Lord Valentine kastélya, azoknak ez a kötet is a kedvükre való lesz. Valentine immár nyolc éve újra napkirály, de a gondok ismét felütötték a fejüket Majipooron, Valentine újra egyedi döntések megtételére kényszerül. Újra körútra indul, közben Hissune-t a kastélyba küldi tanulni.
Nagy meglepetést nem okozott a történet és a végkifejlet, de az író Majipoor növény és állatvilágának leírásában megnyilvánuló végtelen fantáziájában jó volt újra elmerülni. Majipoor érdekes világ, amit érdemes megismerni.
Bővebben lent a linknél.

Szerencsére jó történet kerekedett az egészből, az első kötetre emlékeztetett. Hissune-t is egészen megkedveltem Valentine mellett. Szeretnék még Majipoorról olvasni… :D Az utószóban, meg itt a molyon látom, hogy van még – jó lenne, ha kiadnák magyarul is. :)

A trilógiához méltó befejezés volt. Olyan „hűdenagy” meglepetés nem született, de jól megírt darab Majipoor világából. És nem utolsó sorban Valentine személyiségének kiteljesedését is végigköveti, ahogy sajátos látásmódjával száll szembe a világát romba döntő erőkkel és szereli le őket.

Az első könyv után úgy a szívemhez nőtt Valentine, alig vártam, hogy az új kötetet megkaparithassam. Ennek a könyvnek az elolvasása után bizton állíthatom, hogy aki szerette az első (és esetleg még a második) kötetet, ebben sem fog csalódni.
Robert Silvenberg a tőle megszokott részletességgel és hangulattal érzékelteti Majipoor csodálatos világát. A korábi karakterek és helyszínek visszaköszönnek, emellett pedig újak jelennek meg. Az egész könyvre érvényes, hogy megfelelően eltatlált az arány az újdonság és a régebbi elemek használata között.
Ami külön tetszett, hogy ahogy a második kötetben is, itt is különböző alattvalók szemén keresztül láthatunk egy-egy fejezet erejéig.
A cselekményt nem részletezném, a fülszöveg remek ajánlónak.
Egyedül a végét éreztem picit összecsapottnak, túl könnyen megoldottnak.
Összességében nagyon tetszett a könyv és örülök, hogy elolvastam. Remélem a Majipoor-ciklus többi tagja is elérhető lesz magyar nyelven.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valentinenak szembe kell nézni azzal, hogy Majipoor társadalmának összeomlását fenyegetik a metamorfok mesterkedései. Mindeközben küzd önmagával és nehezen adja meg magát sorsának, hogy Pontifex legyen. Hissunne ragyogó üstökösként tör előre tanulmányaiban, hogy Lord HIssuneként méltó utódjává válhasson Valentinenak. A könyv kb kétharmadában ezekkel a jellemfejlődési leírásokkal találkozunk, amik nekem kicsit szenvedősek voltak. Főleg Valentine estében. Szerencsére a fejezetek tarkítva vannak a Majipooron lejátszódó katasztrófák és a metamorfok mesterkedéseinek bemutatásával. Ez utóbbi részek nagyon jók, és megfelelő ritmusban váltogatják a Valentine-os és Hissune-s fejezeteket, ahhoz hogy a történet összességében élvezetes maradjon.
Nekem kicsit elnyújtottabb és szenvedősebb volt, mint a Lord Valentine kastélya és elég egyértelmű volt, hogy mi lesz a történet vége. Ettől függetlenül olvasmányos volt, várom nagyon a következő részt.