Jövőlátó ​ember 8 csillagozás

A nálunk is ismert, klasszikusnak tekintett SF írók közül Silverberg kategorizálható be talán a legnehezebben. Mert ugyan mi köti össze a Lord Valentine kastélyának romantikus space-fantasyjét az Üvegtorony hardcore kiberpunkjával, vagy ennek a regénynek a mundane politikai valóságával? Nehéz felismerni a munkásságában kedvenc témákat, irányzatokat. (Fiatal korában még szoftpornókat is írt, egy részüket női álnéven, de ez nem tartozik ide :D) Így bizonyos szempontból minden könyve meglepetés.

Ez a történet két alaptémából tevődik össze: egyfelől a politika, másfelől a jövőbe látás. Az előbbit bizony eléggé szárazon tárgyalja. Kampányolás, menedzselés, a felső vezetők mindennapi mókuskereke a századik emeleti irodában. Hacsak nem érdekel kőkeményen, hogy is zajlik egy korteskedés az USÁban, akkor ez aligha fog lenyűgözni. (Itt részben revideálnom kell a Kettős csillagról alkotott véleményemet: mert igaz, hogy Heinlein sem dobott valami nagyon eredetit az amerikai típusú demokráciával kapcsolatban, de legalább egy izgalmas sztorit kerekített köré.) A második témakör már jóval ígéretesebb, nem is annyira az alapötlet miatt, inkább azért, mert egy átlagember kerül szembe a jövő ismeretével. (Hiába tartozik hősünk a felső tízezerhez, azért mondjuk a Dűne messiásához képest :P – aki ugyanezzel az áldás/átokkal küzd – ő igenis egy 21. századi átlagember, ismerős erényekkel és hibákkal, akivel bizonyos fokig azonosulni lehet.) De sajnos az igazi nagy dobás itt is elmarad, és az egész regényen átívelő paradoxon spoiler feloldatlan marad.
spoiler

Érdekes volt a könyv, de valahogy mást vártam.
Kevés volt a sci-fi benne, de annál több a társadalom kritika, a politika játék. A karakterek jók, de nem fogtak meg, pont olyanok voltak amilyennek kellett lenniük. Mindenkinek meg volt a maga helye a történetbe. Ami zavart az, hogy a jövőbelátás nem volt elégé kidolgozva, túl mindennapira sikerült, a főhős elkezdi „edzeni” magát, ráhangolódni és kész egyszer csak beindulnak a látomások. Nekem ez kevés egy sci-fi könyvhöz.
A fülszöveg szerint az egyik legjobb regénye az írónak, nem győzött meg mert olvastam tőle már jobbat.
Nem olvastam még hasonlót, és ajánlom is emiatt a sci-fi rajongóknak.

Az első harmadánál volt egy pillanat mikor azt gondoltam, én ezt nem olvasom tovább – túlságosan amerikai, politikai – aztán mégis, és jól tettem. Az időmizérás téma megközelítésében volt valami újszerű, de a történet lehetett volna nagyszabásúbb is.