Észlelés 75% 19 csillagozás

A „piros pulóver” elnevezés szigorúan véve helytelen. Úgy lenne helyes, ha azt mondanánk: „A pulóver, amely nappali fényben a legtöbb ember által a »pirosnak« nevezett élményt váltja ki.” Nem tanácsos azonban egy ruhaüzletben ilyen módon megtudakolni, hogy van-e piros pulóver.

207. oldal, Hatodik fejezet - Színészlelés (Osiris, 2004)

De vannak olyan esetek, amikor a személy téves szóbeli beszámolója nem igazán nevezhető hazugságnak. Egy ilyen példa az Anton-szindróma. Ez a tünetegyüttes – amilyen ritka, olyan bizarr – tagadással együtt járó teljes vakságot jelent (a vak személy tagadja, hogy ő vak). Ezt az állapotot feltehetően az okozza, hogy az agy két különböző területe sérült – az egyik, amelyik a látáshoz kell, a másik, amelyik ahhoz kell, hogy tudjuk, hogy látunk (Symonds és Mackenzie, 1957). Ez a fajta agysérülés elég hirtelen áll be – általában agyvérzés következtében –, és az Anton-szindróma áldozata elég sokáig járhat úgy, hogy mindenbe beleütközik, és mindenféle baleset éri, mielőtt rájönne, hogy valami baj van. De közvetlenül az agysérülés után az Anton-szindróma áldozatai biztosan állítják, hogy látnak. Amikor megkérik őket, hogy meséljék el, mit látnak, nagyon részletes, de teljesen kitalált válaszokat adnak, amit az is bizonyít, hogy semmi közük nincs a valósághoz.
Az Anton-szindróma, azonkívül, hogy alátámasztja a szóbeli beszámoló potenciális megbízhatatlanságát az észlelést illetően, még egy általánosabb tényre mutat rá: az észlelési élmények és az ezekről való tudás két teljesen különböző dolog. Sok olyan erő, amelynek az ember nincs tudatában, befolyásolhatja azt, amit észlel. Ezeknek a tudattalan befolyásoknak a körébe tartoznak az elvárások, előzetes tapasztalatok és motívumok.

34. oldal

Ha egész éjszaka fennmaradunk azért, hogy egy vizsgára tanuljunk, az nem nagy mulatság. Egy kis vigaszunk van azért: az esély, hogy lássuk a szépséges napkeltét.

205. oldal, Hatodik fejezet - Színészlelés (Osiris, 2004)

Fény- és hangérzetet a szemek és a fülek nélkül is ki lehet váltani. Meg lehet kerülni őket, és közvetlenül lehet ingerelni az agyat. […] Például az agy hátulsó részén az ingerlés fényfelvillanás érzését váltja ki, míg ha a megfelelő oldalsó pontot ingerlik, a beteg hangokat hall. Itt látunk tehát olyan példát, amikor minőségileg teljesen más érzetet kelt pontosan ugyanolyan ingerlés, nevezetesen az enyhe elektromos áram. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a betegek nem érezték az elektromos áramot – „hallottak” vagy „láttak” valamit, attól függően, hogy melyik agyterületet ingerelték.
Ezek a megfigyelések meglepő következtetésre kényszerítenek bennünket: a hallás és a látás közötti kritikus különbség nem annyira a szem és a fül különbségén alapul, hanem azon, hogy az agyba hova küldi a szem és a fül az üzeneteit.

30. oldal

A mélység mozgás alapján történő létrehozását néhány mozgófilm gyönyörűen kihasználta. Például a Csillagok háborúja trilógia nagyon sok speciális effektusa nagyban a mozgásparallaxistól függ.

269. oldal, Hetedik fejezet - Mélységészlelés (Osiris, 2004)

[…] Itt van egy illusztráció: egyes kivételes személyek több ezerféle bort képesek megkülönböztetni, pusztán ízlelés alapján. Ahhoz, hogy meghatározhassuk ennek a figyelemre méltó képességnek az alapját, létrehozhatnánk egy sorozat olyan különleges borkollekciót, amelyben a borok összetétele eltérne egymástól, és ezt a kontrollált ingert használva el tudnánk különíteni azokat a jelzőingereket, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a személyek megkülönböztessenek olyan dolgokat, amelyeket a legtöbb ember egyformának érez.

35. oldal