Faust 48 csillagozás

Robert Nye: Faust Robert Nye: Faust

Minden út Rómába vezet, tartja a mondás. Csakhogy az az út, amelyen ez a régi-új Faust – illetve olykor a kutyája, Sátán – vezeti Rómába a „zarándokokat”: Wagner Kristófot, „Szép” Helénát, valamint hét, különféle nációjú leányzót és egy ketrecbe zárt majmot, sok furcsa kitérőt és meghökkentő kalandot tartogat az utazók – és az olvasó – számára. A mitikus alakból nagyon is érzékletes figurává, visszataszító vénemberré „züllesztett” Faust kacskaringós útját a kárhozatba ezúttal famulusa, Wagner lejegyzésében olvashatjuk, mégpedig – a játék kedvéért – többszörös fordításban.
Az angol Robert Nye könyve egy nagy mítosz kortársi bohózata, parabola és vicc, zsonglőrmutatvány és ingerlő fricska. Ugyanakkor szabadság és sorsszerűség, szellemi önállóság és dogma, történés és történelem, mítosz és valóság, tény és fikció kérdéseit vallatóra fogó, élvezetes regény.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1998
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630764040 · Fordította: Barkóczi András
>!
Európa, Budapest, 1988
352 oldal · ISBN: 9630746115 · Fordította: Barkóczi András

Enciklopédia 1


Kedvencelte 12

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Robert Nye: Faust

Kultúrtörténeti enciklopédia.
Mikor gyerekkoromban mentem haza a boltból, vittem a kenyeret és eszegettem a sarkát, a nénik és bácsik azt mondták: Megeszed az utat.
Faust megitta az utat. Wagner meg…, meg…, megdugta az utat.

Frank_Waters I>!
Robert Nye: Faust

Bevezetnék így a reggeli kávé után egy fogalmat: a posztmodern katarzis fogalmát. Elvileg a regények, irodalmi művek jó esetben katarzist okoznak, az Oidipusz királytól az István a királyig, és tovább. Na, a posztmodernnek nevezett irodalmi folyamat részben ezt is megpróbálta kihagyni az irodalomból, mert hogy minek legyen, nem kell – ezt láthatjuk pl. E.P.-nél, bár nála kisebb-nagyobb katarzisok mégis vannak, csak az egy nagy hiányzik.

A katarzis általában valami nagy lelki folyamat, érzelmi magaslatok, vagy franc tudja, micsoda, korán van még ehhez. A posztmodern regények egy részében a katarzis viszont újféle lett, bár mint mindenben, itt is a görög tragédiák kezdték el a sort. Ilyen posztmodern (pm) katarzis van Auster, Palahniuk regényeiben, valamint itten, a Faustban. Ennek a lényege, hogy a regény végén az identitásokról lehull a lepel, akármit is jelentsen ez. A szereplőkről azt hittük, hogy X az X, Y Y, Z pedig Z, a végén meg kiderül, hogy egy fenét, valójában X az Y és Z is – vagy X nem létezik, csak Y és Z fantáziájában – vagy se X, se Y, se Z nem létezik, csak egy A fejében, aki… stb. Na, ezek különben nagy hatással tudnak lenni az emberre, szó se róla, és Nye Faustjában is hasonló a helyzet. Itt még van egy Krisztus teste is, és egy olyan narrátorunk, akit egyszerűen csak hülyének és szórakoztatónak gondolunk, és azt hisszük, hogy ő… pedig valójában ő egy… És így tovább.

Amit nem értek: mi a fenéért nem fordították le még több könyvét ennek a pasasnak?!

9 hozzászólás
Black_Venus>!
Robert Nye: Faust

Szórakoztató volt és nagyon szomorú is. Bizarr, állati, őszinte, undorító és emberi. Boldogan boldogtalan. Röhögtem rajta. Pedig lehet, hogy sírni kellett volna. Leginkább a Leples bitangra emlékeztet, Hobotól.

HoneyBunny>!
Robert Nye: Faust

Hála valami szar új megjelenésű könyvnek, amit félre kellett tennem, és szétnéznem a poros polcon, hogy rátaláltam erre a mocskos kis gyöngyszemre. Meg persze hála a molyoknak, mert többeknél láttam kedvencelni ezt a regényt, így kíváncsivá tettek.
Tetszett úgy, ahogy volt.
Elképzelhető, hogy hasonló a zsánerem könyvben, mint emberben: nem az aki hülye, de finomkodva beszél, hanem aki intelligens, és úgy is káromkodik ;)

giggs85>!
Robert Nye: Faust

Miután elolvastam, én is csak csatlakozni tudok. Zseniálisan ördögi-angyali, alpári-fenséges, valós és valótlan. Ilyen karakter, mint ez a Faust! Nagyon el van találva. És amellett, hogy rengeteget lehet rajta röhögni, nagyon öszzetett és jó eszmefuttatások vannak benne, Egy új kedvenc.

4 hozzászólás
Kkatja>!
Robert Nye: Faust

Hát nem semmi könyvecskét hozott össze Nye bácsi, az egyszer biztos! Akiknek semmilyen körülmények között nem ajánlom: prűdek, szentfazekak, szűzkislányok, hithű papok és apácák, mindenki másnak viszont biztosan tetszeni fog, mert huncut, játékos és (sok)helyenként megbotránkoztató, ezzel együtt pedig remekmű! Köszi az ajánlást @Morpheus, drága, tényleg istenes volt! :))

Morpheus>!
Robert Nye: Faust

Régen olvastam, el is ajándékoztam egy barátomnak, de fantasztikusan jó könyv. :)

3 hozzászólás
Damson>!
Robert Nye: Faust

Nagyon pozitív véleménnyel ajánlották nekem ezt a könyvet, így talán nagy volt az ilyen elvárás… Aminek számomra nem tudott kellően megfelelni… Na jó, mondjuk az ilyen szókimondó, néha ilyen pajzán stílus alapvetően tetszett… Meg az ilyen visszatérő polgárpukkasztó – különösen, ha az a polgár egy ilyen vallásos (leginkább ilyen protestáns) személy, akkor ő pukkad is valószínűleg, én mondjuk nem… – lutheri anekdoták is fel-feldobták a könyvet. De – főképp a könyv első felében – ezeken az ilyen közbeszúrt történeteken kívül nem volt igazán nagy hatással rám… És ugye milyen zavaró ez a sok „ilyen”??

2 hozzászólás
veseko>!
Robert Nye: Faust

Egy lendületből elolvasva azt gondolom, hogy írók azért írnak könyveket, hogy valami ilyesmi legyen az eredmény. Gyakorlatilag tökéletes irodalmi élmény, az érdemeit pedig oldalakon keresztül lehetne méltatni.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Luther-vicc

Kölyökkorában Luther nem sokat konyított a teológiához. Sosem figyelt a vasárnapi iskolában. Nem szégyen. A többiek sem voltak különbek. Na szóval, egyszer várják a püspök látogatását. A tanító felkészíti az osztályt. A püspök sorra fogja kérdezni a nebulókat. Első kérdés: Téged ki teremtett? Válasz: Engem Isten teremtett. Második kérdés: Ki volt az első emberpár? Válasz: Ádám és Éva. Stb. stb. Luther második a sorban. A válasza Ádám és Éva. „Ádám és Éva”, hajtogatja magában, „Ádám és Éva”. Teljes erejéből koncentrál. No, épp mielőtt megérkezne a püspök, a sorban az első fiú kikéredzkedik a szükségszékre. Így hát, amikor a püspök belép, az ifjú Mártonon kezdi a sort.
– Téged ki teremtett, fiam?
– Ádám és Éva – vágja rá villámgyorsan Luther.
A püspök megbotránkozik.
– Dehogy! Dehogy! Téged Isten teremtett!
– Nem a' – mondta Luther. – Az a fiú, akit Isten teremtett, kiment szarni!

310. oldal

1 hozzászólás
cassiesdream>!

Ki is mondta, Luther vagy Kálvin, hogy a pokol: a másik ember?

238. oldal

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…akit Bölcs Frigyesnek ismertek, kik nem ismerték…

4. Wagner

egy_ember>!

Ó, helvétek! Ó, Helvétia! A rántott sajt és egyéb szélsőségek hona!

7 hozzászólás
Cheril>!

A mi Helénánk, amellett, hogy vallásos, kolosszális hazudozó is. A saját története változó.
Első változat:
Heléna azt mondja, Bohémia tengerpartján cseperedett föl. Édesanyja meghalt, és a mostohája gyűlölte, úgyhogy az apja kitette őt egy erdőbe, hadd falják fel a farkasok. A galambok azonban megmentették. Elvezették egy kastélyhoz. A kastély egy barátságos lovagé volt. Ez a lovag a saját lányaként nevelte fel. Amikor a lovag jobblétre szenderült – egy lovagi tornán felöklelték – , Heléna lett a várkastély úrnője. Csakhogy elaludt, amikor megszúrta az ujját a rokka orsója, és nem is ébredt fel, míg egy szép napon be nem lépett a hálószobájába (rokka a hálószobában?) Faust, és meg nem csókolta.

77. oldal

Cheril>!

– Hé, Faust – mondtam.
Nem felelt.
Nem szereti, ha így beszélek.
– Tömjén – mondtam. – Én azt mondom, kell ide egy csipetnyi tömjén. Kellemes a füstje. Kivált a szantálfáé. Egy kis hangulat a ténykedéshez.
Bandzsított.
– Úgy érted, bűzlök – mondta.
Ez tavaly karácsonykor történt.
A pincében voltunk. Egy ilyen lány feküdt az asztalon. A kályhában hatalmas tűz lobogott.
– Bűzlök – mondta ő. – Mocskos vénember vagyok.
Mélyen igaz.
Bűzleni aztán bűzlik. Lekvárt kell az orrlikamba dugnom. Lesz majd varázslat. Kalandok. De jöjjenek előbb a tények.
Tények Faustról.
1: A kezén meg a lábán hosszú fekete körme van neki. Az orrán egy ilyen furunkulus.
2: Vajjal kenegeti a furunkulust meg gyertyafaggyúval.
3: Szex és gyertyafaggyú. Ezektől bűzlik a Herr Doktor.

13. oldal

Cheril>!

Faust az idén 60 éves, legalábbis úgy tudom. Változatos történeteket ismerek arról, hogy hol, mikor és hogyan született. Nem fontos. Hol, mikor és hogyan fog meghalni, ez a lényeg. Ő mindenesetre így véli. És én is.
Szögezzünk le valamit, mielőtt folytatnám. Hazugságokkal meg legendákkal én nem szolgálok. A Faustról szóló hazugságok meg legendák olcsók. Bármelyik wittenbergi tavernában találsz valakit, aki egy serital fejében elmondja, hogy Faust mindenszentek napján fogant, amikor villán vágott egy boszorkány likába (vagy inkább a segge likába), és görög nyelvtudással, valamint a homloka közepén egy harmadik szemmel született kétszáz éve, és egymaga megfutamította a törököt, mielőtt feltalálta a nyomdagépet. Én nem akarok versenyre kelni a tódítókkal. Az az ember, akiről én beszélek, olyan valóságos, hogy az öt hüvelyk vastag tölgyfa ajtón keresztül is érezni a szagát. Arról a szerencsétlen részegről beszélek, aki most ott van kint a galambszarral borított útvesztőben.
Úgyhogy maradjunk a tényeknél.
Hidd el nekem, Faust esetében a tények minden kitalált történetnél különösebbek.

31. oldal

Cheril>!

– Rendben van – mondtam. – Lássuk a tényeket.
– Jézus nevetett – mondta Faust.
– Amikor keresztre feszítették Simont?
– Amikor fogta és megtörte a kenyeret, és bemártotta a tálba, és Júdásnak adta.
– Ez állt benne a kódexben?
– Jézus nevetett – mondta Faust. – Júdás volt a kiválasztott.
– Nem értem.
– Júdás, Iskarióti Simon fia, a Ruben törzséből való, a kariótbeli férfi, az egyetlen tanítvány, aki nem Galileából jött.
– Mi van vele?
– Mindörökké becsmérlett lészen a nevem – mondta. – És átkozott az asszonyok fiai közt ezredíziglen.
– Most abból az evangéliumból idézel?
– Júdás – mondta Faust. – A szeretett tanítvány.
– De Júdás elárulta Krisztust!
– Gondolod? Krisztus adta neki a kenyeret…
– Szóval szerinted Júdás kiválasztatott arra, amit csinált?
– Ez tény – mondta Faust.
– Nem értem – mondtam. – Persze, nem vagyok még érett a bölcsességre. Nekem csak tökönrúgás jár.
– Legközelebb – motyogta Faust.
– Mi lesz legközelebb? Talán fejberúgás?
– Igen, alkalmasint úgy hat majd – felelte Faust.

245. oldal

Cheril>!

Én tényleg itt vagyok ma. Itt írom ezt most. A nap hamarosan felbukkan az erdőt fölött. Csütörtök van, 1540. március 1., és a fenébe a Faust-évekkel. Ha az ujjamat a gyertyalány fölé tartom, fájni fog. Ha kakálok, a hurka minden valószínűség szerint barna lesz. Szavakat írok ide, fekete jeleket fehér papírosra, hogy értelmet adjak annak, ami történt, ami történik. Valakinek értelmet kell adnia Faust János történetének. Nem Faust János lesz az, aki megteszi.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1540

Hasonló könyvek címkék alapján

Miguel de Cervantes – Jonathan Swift – Gottfried August Bürger: Don Quijote / Gulliver utazása Lilliputban / Münchhausen báró kalandjai
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Bacsó Péter: A Tanú
Robin O'Wrightly: Tonio & Leona
Terry Pratchett: Vészbanyák
Robin O'Wrightly: Mexerelem
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Gerald Durrell: A hahagáj
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák