Törless iskolaévei 78% 55 csillagozás

Azóta voltam kíváncsi erre a regényre, amióta elolvastam Ottlik Iskoláját. Olyan gyakran hallottam a két könyv összevetéséről, hasonlóságáról, Törlessről mint az Iskola előképéről, hogy már attól féltem, az Iskola tényleg csak valami utánzat. Az igazat megvallva ebből a szempontból csalódtam. Kellemesen. Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Vannak ugyan hasonlóságok a két regény közt, nem is egy, és nem is csak a történet szintjén, de azért szerintem a különbségek sokkal erőteljesebben választják el egymástól a két írást, mint amennyire a hasonlóságok összekötik. Mindkettőre jellemző kulcsszavak a katonaiskola, gyerekek/kamaszok, határ, hatalom és kiszolgáltatottság, lényeges gondolatuk a szóban való maradéktalan kifejezés lehetetlensége, mindkettőben lényeges a metafizikai síkra való kivetítés, a szereplők közt is találunk párhuzamokat (H. herceg – Tóth Tibor, a hatalmaskodók bandája és a kiszolgáltatottak) stb. Musilnál az iskola, mint olyan alig jelenik meg, szereplői száma pedig sokkal kisebb. A szerző elsősorban a filozófiai megközelítésre koncentrál, fejtegetéseit 16 éves kamaszok szájába adja, ami néha a hitelesség rovására megy. A regény középpontjában Ottliktól eltérően nem az áll, hogy hogyan lehet egyenes gerinccel kibírni a hatalom nyomását, hogyan kell, lehet megtanulni élni, hanem az, hogy hogyan alakul ki a hatalom, meddig mehet el az emberek megalázásában, és ezt milyen eszközökkel teheti meg. Nem az életre tanító iskola ez, hanem egy sötét, obskúrus, a világos, a hagyományos erkölcsöt érvényesítő élettől elzárt laboratóriumban való kísérletezés a teljes kiszolgáltatottság és a korlátlan hatalom lehetőségeivel, az ember eszközként való felhasználásával. Esettanulmány. (Ugyanakkor nemcsak egy elnyomó rendszer egyénre való hatásaként olvasható, hanem a századelőn divatos freudi szemlélet alapján az iskola a sötét, elfojtott tudatalatti világa is lehet, amely kiszabadul a tudat – kinti világ – racionális ellenőrzése alól). Az iskola elhagyása olyan, mint egy rossz álomból való ébredés, Musilnál vissza lehet térni a világosságba, az értelem, a „működő” erkölcsi normák világába, a bent tapasztaltak pedig a sötét árnyak, ösztönök kitörésének lehetőségét jelentik. Ottliknál az iskolában megéltek egyensúlyt biztosító, az életben eligazító tudást jelentenek.
Musil hősei a századelő tipikus emberei, később magukkal semmit kezdeni nem bíró, nagy felindulások, homályos, ködös hangulatok uralta, szenzációra éhes, érzékeny, a kiválasztottság érzésével eltelt, irányíthatatlan belső erőkkel küzdő egyénekké, széplelkekké, esztétizáló intellektusokká válnak. Semmiben sem hisznek, mindent bizonytalannak találnak – a racionalizmust irracionalizmussal keverő lelkek, akik azonban tudják: nincs semmi rejtély a világban: „Minden megtörténhet: ez van a titkok mélyén.” (157. o.)
Musil a század elején megjósolja mindazt, ami következni fog, a Beineberg miszticizmusa és Reiting militarizmusa által létrehozott terror kísértetiesen vetíti előre a náci rezsim képét.
Az elején úgy tűnt, Ottlik regénye sokkal jobb Musilénál. Számomra most is az: optimistább, értékőrző, nekünk, magyaroknak, külön mondanivalója is van. Távolabb van attól a világtól, melynek válsága a Törlesst ihlette. És a távolság picit szépít, enyhít, elviselhetőbbé teszi a dolgokat, ugyanakkor a világvége túlélése talán feljogosít egy pici optimizmusra. Amint most újból végiggondoltam a Törlesst, el kell ismernem, hogy megdöbbentő az előrelátása, modernebb, idegesebb, persze pesszimistább – egy világ hanyatlása előtt állunk – a tudatalattiba fojtott ösztönök kiszabadulása előtt. Az iskola előtt. Ottlik már megjárta az iskolát – és túlélte azt, súlyos tudást hozva magával.

Az idei évem eddigi legjobb olvasmánya. Kegyetlen. Annyira kegyetlen, hogy az olvasása közben arra gondoltam, hogy félbehagyom, és megmondom a tanárnak, hogy én ezt nem vagyok hajlandó elolvasni. Szerencsére nem adtam fel! Szeretek gyerekekről, kamaszokról olvasni, bár olyankor mindig megdöbbenek a gonoszságukon. (Legutóbb ennyire csalódott és kiábrándult A legyek ura olvasásakor voltam.)
Csillagos ötös.

Nekem nagyon tetszett. Musil tökéletesen előkészítette a terepet, egy fiúiskola, ahova a tehetősebb réteg csemetéi járnak, ahol mindenki egy kicsit magának való, ám mégis társasági, egy kicsit különc, de valamilyen szinten mind egyformák. Rendkívül tetszett, ahogy az író megmutatja, hogy az ilyen fiatal elmékben hogyan játszódnak le a gondolatok, gondolok ilyenkor például a buddhizmus és a hipnózis fogalmának és eszméinek félreértésére. Mert mit csinál most is az ifjúság? Bizonyos ideológiákat követve próbálják megmásítani a világot, s nem veszik észre, hogy az már régen nem az az ideológia, hanem csupán a saját tettük és akaratuk kivetülése, és csupán az ideológiával takaróznak. Ezt bátran ki merem jelenteni, mert én is ebbe a korosztályba tartozom.
Az elejétől fogva volt egy sejtésem, hogy mi az, ami Törlesst foglalkoztatja, de ez a feltevésem csupán a mű végén bizonyult be. Véleményem szerint, a fiút az ösztön-teljes, csupán az érzékekre és vágyakra hajló én zavarta össze, s ezt az énjét állandóan összevetette a társadalmi normák által megbélyegzett énjével, ám ebben az összehasonlításban mégsem veszítette el az emberségét, erkölcsös maradt, mert beismerte a tévedését.
Lenyűgöző, ahogy Musil kivitelezte ezt.

Gyomorforgatóan hátborzongató. A vége felé néha már 3 oldal után félre kellett tennem, mert egyszerűen képtelen voltam tovább olvasni. De az a furcsa, hogy valahogy mégis olyan szép. Lehet az író „túlesztétizálása” teszi…

Irgalmatlan és kegyetlen ébresztő a „kötelező” iskolaregényekhez szokott olvasónak. Bár régen olvastam, nem halványul a hatása.

Kötelezőként olvastam néhány éve, és mivel akkor nagyon tetszett, gondoltam, elolvasom újból… Hááát, most már kritikusabb vagyok!, nem mondom, hogy már nem tetszik, de az elragadtatás elmúlt.
Törless és két osztálytársa mélyenszántó, filozofikus gondolatai egyfelől tetszettek (néhány gondolatot nagyon is eredetinek találtam), másfelől nem, mert olykor nehéz volt őket követni, zavarosak voltak, és ami a legnagyobb hiba: nem életszerű, hogy 15-17 éves fiúk fejéből olyan gondolatok pattanjanak ki, mint amilyenek az övékéből kipattantak. Egy iskolán belül egy csodabogarat még el tudnék képzelni, de ennyit egy rakáson nem. :-)
A kegyetlen módszeresség, ahogyan egy kiszolgáltatott osztálytársukkal elbántak, hihető volt (a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni), éppen csak a módja nem teljesen, szerintem a kelleténél több volt benne a nyers intelligencia és megtervezettség. A kegyetlenség foka reális volt, és az is, hogy lépésről lépésre váltak egyre kegyetlenebbé. A hitelesség érdekében viszont valamivel több spontán viselkedést a megfélemlítők részéről elbírt volna a regény. :-)
Mindenképpen elgondolkodtató történet!, megtűzdelve eredeti gondolatokkal. :-)

Az Iskola a határon sokkal jobb.

Tényleg brutális dolgok vannak benne, de pár résznél csak forgattam a fejem: számomra nem ideillő matematikai és ismeretelméleti eszmefuttatások megtörik a cselekmény ívét. Persze így sem lett egy hosszú könyv, de szerintem ezeket ki lehetett volna hagyni. Ettől függetlenül jó könyv, bár nem olyan maradandó. Bár nem egy kategória, de Ottlik regénye tényleg jobb (pedig ezt előbb olvastam).

Imádom ezt a könyvet. Dekadens, ambivalens, filozofálgatós, szadizmussal és homoerotikával, néhány aberrált szociopatával. Imádom, de nem értem egészen.
Hihetetlenül édes Reiting és Beineberg duettje, és az ő összehasonlításuk különböző szereplők nézőpontjából. Mindenki lenéz mindenkit, és a maga erkölcsi magaslatán megmarad tisztaságának és feddhetetlenségének illúziójában, hazugságból szőnek falat maguk köré. Még Törless is, mint a fiatal Dorian Gray. Basini karakterét sem értem egészen, de rém szórakoztató.
Még csak elképzelni sem tudom, hogyan nőhetett ki ez az ág az irodalomból a romantika giccsei után, de talán egy kis háttérkutatás majd helyretesz mindent.

Nehezen indul, modorosságukban szinte sértő, hosszú mondatokkal.

De enélkül talán elviselhetetlen lenne az a nyers tartalom (erőszak, hatalom, felelősség, szexualitás), ami a lényege.

Szerintem remek könyv.