!

Veszedelem és dicsőség (Francia história 11.) 26 csillagozás

Robert Merle: Veszedelem és dicsőségRobert Merle: Veszedelem és dicsőségRobert Merle: Veszedelem és dicsőség

A XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam főhőse, a gáláns és szenvedélyes Pierre de Siorac lovag mindig ott van, ahol a korabeli történelmet alakítják, és ahol „libben a szoknya”.
Ezúttal, a tizenegyedik kötetben La Rochelle ostrománál, ennél a nagyszabású történelemformáló eseménynél, Franciaország és Anglia erőpróbájánál, amely nemcsak a francia királyság sorsát befolyásolta, hanem valamennyi, a katolicizmus és a megreformált vallás között választani kényszerülő európai országét. La Rochelle hugenotta erődítmény volt, a vallási üldözöttek bevehetetlennek hitt és kikiáltott mentsvára, hiszen a tenger felé nyitott volt, így onnan az ostromlottak bármikor segítséget remélhettek. És reméltek is 1627-ben. Ám hiába: La Rochelle-t kerek egy évig tartó ostrom után végül bevették XIII. Lajos és Richelieu seregei. A La… (tovább)

Eredeti cím: La Gloire et les Périls

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Európa, Budapest, 2011
424 oldal · ISBN: 9789630792653 · Fordította: Kamocsay Ildikó
>!
Európa, Budapest, 2005
422 oldal · ISBN: 963077898X · Fordította: Kamocsay Ildikó

2 további kiadás

Hirdetés

Kedvencnek jelölte 2

Most olvassa 1

Várólistán 25

Kívánságlistán 22


Népszerű értékelések

+
>!
Zizzer 

A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.

Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.

+
>!
lúj

Nem tudom kötetenként értékelni a regényfolyamot.
Szeretem, hogy mindenki él, szeretem a szabadságát.
Inkább regény, mintsem történelem, de ez jól van így.

+
>!
Mallinalli

Izé, ez az a kötet, ahol azt kell mondjam, hogy látszik Merle kora a szöveg minőségén…
Különösen a regény elején rengeteg az ismétlés, van, amit annyiszor rág a szánkba, hogy már végtelen unalmassá válik. (Ilyenkor kell lapozni, khm.) Meg aztán számításaim szerint megfeledkezett arról, hogy a nők a XVII. században is 40 hét alatt hordták ki a gyermekeket, vagy legalábbis nem sokkal kevesebb idő alatt. Ez korábban nem volt jellemző.
Ahogy az se, hogy végérvényesen és néha zavarbaejtően átmegyünk tündérmesébe.
Na, ami meg értékes benne, azt meg sajnos marhára nem először láttuk, Párizs és a Ré sziget kiéheztetése után csekély az újdonságtartalma a La Rochelle-iek szenvedésének, bár azért kétségtelenül van, a számok sokatmondóak.
Hogy miért értékelem mégis négy csillagra? Tudja fene, de engem ezzel együtt is remekül elszórakoztatott. Azzal együtt ez a rész már tényleg inkább csak rajongóknak.

3 hozzászólás
+
>!
peziza

A történet továbbra is sodró, de egyre fárasztóbb a rengeteg ismétlés. Nem az előző kötetekre utal, hanem folyamatosan ismétli ugyanazokat: pl Lajos miért nem szereti igazán a nőket, Medici Mária rossz anya volt, Miért Sioac a Siorac stb stb


Népszerű idézetek

+
>!
Mallinalli

My Lord – folytatta, reszkető hangon –, tudja, hány lakója volt La Rochelle-nek az ostrom kezdetén?
– Úgy tudom, huszonnyolcezer – válaszoltam.
– És mit gondol, a polgármester, Guiton gyors népszámlálása szerint mára mennyien maradtak?
– Sejtelmem sincs.
– Hatezren.

+
>!
pali

Amint Ovidius mondja: „A reménység csalóka istennő, de kényelmes dolog bíznunk benne.”


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el