Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Fagyos éjszaka. Dermedt csöndbe burkolódzik a szögesdróttal körülkeritett, nagy kiterjedésű birtok. Egyetlen bejáratánál őrtorony magasodik, ahol egy tengelye körül forgó gépfegyver mellől egy milicista lány fürkészi a kihalt tájat, amelyet kisértetiesen pásztáz egyre-egyre a fényszóró sugara.
Hol vagyunk? Koncentrációs táborban? Vagy csupán egy védett körzetben, ahol tudós férfiak a halálos kimenetelű agyvelőgyulladás ellenszerét kutatják? A kitűnő francia iró legújabb politikai-fantasztikus regénye a mostanában sokat emlegetett kérdésről: a férfiak és a nők egyenjogúságáról szól. A regény valamikor a nyolcvanas években játszódik az Egyesült Államokban. A swifti képtelen helyzet a következő: ismeretlen virusú agyvelőgyulladás pusztit, és a járvány halálos minden nemzőképes férfira. A nők az élet minden területén átveszik a hatalmat, a köztársasági elnök pedig egy férfigyűlölő nő lesz, aki a látszat kedvéért beleegyezik, hogy egy nagy gyógyszergyár védett területet létesitsen a betegség ellenszerét kutató tudós férfiaknak. A kutatócsoport vezetője Martinelli doktor, aki, miközben társaival az emberi faj fennmaradásáért küzd, a nők között is szövetségesekre talál, és megindul a tragikomikus, fordulatos, szövevényes küzdelem…
Merle elsősorban társadalmi érdeklődésű iró, nagyszerű atmoszférát teremt, fel tudja kelteni egy nyomasztó mikrovilág veszélyérzettel és megalázottsággal teli levegőjét, és egyértelműen elitéli, mint eddig is minden regényében, az embertelen elméletet és gyakorlatot.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Nők irányítják a világot? Lehetséges.
Kihalt a Férfi? Még nem.
Miért mondjuk azt, hogy a férfi behatol a nőbe, mondhatnánk hogy a Nő veszi körül a férfit. :)
Imádom!!!
Ez a könyv szüleim polcán pihen nagyon régóta. Sokáig volt alkalmam szemezni a gerincével, és kislányként sosem értettem a címét. Miért kell védettnek lennie a pasiknak? Anyukám mondta, hogy ez egy jó könyv, de úgy éreztem zsenge éveim száma miatt úgysem érteném még meg. Később bratyóm is elolvasta, neki is tetszett, de én még mindig nem éreztem késztetést rá. A könyv 1974-ben íródott, így együtt öregedtünk és íme eljött a mi időnk, hogy egymásra találjunk. Nagyon tetszik a szatirikus felhang és az önvizsgálat, amit egy férfi képes önmagán elvégezni, ami szerintem nagy szó, mert a többség ezt nem teszi. Szóval jó volt, tetszik!
Akármennyire is örült az elején a témának a feminista énem, azért mégis csak azt kell mondanom, hogy nem szeretnék abban a világban élni.
A könyv maga szórakoztató és érdekes, gyorsan el lehet olvasni, bár azért az kicsit bántott, hogy a végét így elcsapta azzal, hogy narratívban írta le a legmozgalmasabb részeket. Lehet, hogy többet is kihozhatott volna belőle…
Ez egy nagyon hihető és elképzelhető utópia. Más befejezésre számítottam, nehéz elképzelni hogy több ezer év után más legyen a társadalom szerkezete. Én nőként biztos nem vágynék erre. A könyv néhol túl részletes és emiatt nem mindig érdekfeszítő, ezért "csak" 4 csillagot kap.
Nagyon élveztem, csak a befejezés nem tetszett. Túlságosan komor, végtelenül irreális kicsengése lett, nem mintha nem érteném, hogy ez csak egy utópia, de akkoris annyira elképzelhetetlennek tartom, hogy egy férfi ennyi nőt ejt teherbe úgymond hazafias kötelességből… Emellett az az érzésem támadt, hogy én mint nő, valami nagyon rossz dolog elindítója lehetnék a jövőben, ha esetleg megpróbálnék magasra törni. Kíváncsi lennék, hogy fordított esetben, ha a nőket tizedelné egy járvány, akkor mit tennének a férfiak. Erre még véletlenül se kaptunk utalást, csak szegény nőket vádolják, hogy az ő irányításuk alatt elfajulhatnának a dolgok :)
Nagyon szeretem, az egyik kedvencem!
Sok évvel korábban olvastam utoljára, most elővettem és újra magával ragadott.
Egyik kedvencem Merlétől. Eredeti és nem elcsépelt a hasonló utópiákhoz képest. Bár Merle utópiában amúgy is jó.
ezt a könyvet annyira nem kedveltem…
Top idézetek
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
269-270. oldal (2010. ka.)
Anita szerint – és ebben tökéletesen egyetértek vele – sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg – őt, és csakis őt.
84. oldal, 2010-es kiadás.
Az élet jelenségeiről szólva, azt szokták mondani – közönséges megfogalmazásban –, hogy a férfi behatol a nőbe. Miért nem mondják inkább, hogy a nő "körülveszi" a férfit? Burage ugyanis éppen ezt csinálja – e pillanatban csak lelkileg. Nagyon kellemes érzés: körülvesz a hajával, a szemével, a mosolyával, az ujjaival. És ne feledkezzünk meg a hangjáról sem.
2007-es kiadás, 440. oldal
Lehet, hogy nem vagyok valami jó nevelő, de van egy szabály, amihez tartom magam: zsebórát nem javítok kalapáccsal.
72. oldal
A szobában van még egy ötödik személy, de nem sok vizet zavar: egy nő. Amikor beléptem, hallottam, hogy valaki Mrs. White-nak szólítja. Meglehetősen ironikus név: Mrs. White ugyanis tetőtől talpig szürke. (…) Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.
8. old. (1974es kiadás)
(…) az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent.
Már sokszor gondoltam rá, hogy ha a jövővel kapcsolatos elképzeléseink az agynak egy bizonyos részéhez volnának kötve, akkor az agysebészet talán meg tudná oldani, hogy az a rész ne kapjon annyi vért, mint a többi. Enyhülnének mindennapos szorongásaink, és enyhülne a legfőbb szorongásunk is, amit a halál gondolata idéz elő.
348. oldal (Európa Könyvkiadó, 1979)
Elnézést kérek a késésemért, leülök mellé, megdicsérem a ruháját. Kárba veszett fáradság. Nem tudom, ki mondta, hogy a férfiakat le lehet fegyverezni egy bókkal: a nőket soha.
35. oldal (2010. ka.)
Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.
296. old, Európa Kiadó
Fidel Castro, aki nemrég gyógyult fel súlyos influenzájából, aznap igen fáradt volt, és mindössze négy óra hosszat beszélt.
197. oldal (Európa Könyvkiadó, 1979)
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anatole France: A vörös liliom
- Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában I. – Swann
- Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában II. – Bimbózó lányok árnyékában
- Françoise Sagan: Kushadó kutya
- Romain Rolland: Colas Breugnon
- Émile Zola: Igazság
- Éric Giacometti – Jacques Ravenne: A Casanova-összeesküvés
- Victor Hugo: Kilencvenhárom
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
-
Babits Mihály: A gólyakalifa [Rovásírással]
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- George Orwell: 1984
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Robert Merle: Malevil
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Robert Merle: Mesterségem a halál
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
