A nácizmus s egyben a huszadik század egyik legrejtélyesebb figurája a becsületes, nyílt tekintetű, kék szemű, német családapa, aki pedáns tisztviselő módjára elvégzi munkáját a haláltáborban, majd hazamegy, és példás családi életet él. Hogyan lehetséges? Sokan próbáltak már felelni erre a kérdésre, de nem lehet: egyszerűen felfoghatatlan. Merle a legrégibb, legegyszerűbb írói módszert választja: egyes szám első személyben, belülről ábrázolja a táborparancsnokot kamaszkorától kezdve. És az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne ésszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó. S ha nem csapja falhoz dühében a könyvet, akkor rájön, hogyan lehetséges: hát így. Ennyi az egész. Ez ennek a könyvnek a legelképesztőbb tanulsága.
Mesterségem a halál 833 csillagozás
Eredeti cím: La mort est mon métier
Eredeti megjelenés éve: 1952
Kedvencnek jelölte 204
Most olvassa 27
Várólistán 272
Kívánságlistán 75
Kölcsönkérné 3
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Emlékszem, a Holokauszt Múzeumban tett látogatáskor kérdeztem meg a történelem tanárnőmet, milyen könyveket ajánl a holokauszttal kapcsolatban elolvasásra. Ez volt az egyik, amit mondott. Amikor kivettem a könyvtárból, még nem gondoltam, hogy életem egyik meghatározó olvasmánya került a kezembe.
A mai napig eszembe jutnak a könyvből momentumok, és az a fojtogató érzés, ami a történet olvasása közben belém rágta magát. Hogy egyszerre szántam és gyűlöltem a főszereplőt, és hogy az emberi kegyetlenség mennyire letaglózott.
Rengeteg kérdés volt bennem akkor (Miért történt ez? Hogyan lehetett ezt tenni? Hogyan lehetett ezt túlélni? Hogy lehet ilyen az ember?), amelyekre csak részben kaptam meg a válaszokat. Az emberi kegyetlenségnél talán csak az élni akarás határtalanabb….
Radnótit idézném:
"Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős,"
Rudolfot apja megtanította, hogyan mossa le az ablakot anélkül, hogy kinézne rajta, és ő ezt tette egész életében. Nagyon erős könyv. Egy szuszra elolvastam.
Kétségtelen, hogy nem rossz könyv. Magával ragad és, nem enged el addig, míg Rudolf el nem kezdi számlálni lépteit a zárkában. Hogy nem az, amit én vártam, arról nem a könyv tehet. Az önéletrajzi jellegű írások, regények számomra sokkal többet mondanak arról, amit a második világháború és a náci lágerek jelentettek és jelentenek. Úgy érzem, nem szabad csak Merle regénye alapján értelmezni vagy megismerni a dolgokat. Már csak azért sem, mert ez a regény nem a kor és a holokauszt bemutatása a „másik oldalról”, a nácik nézőpontjából – nem így, általánosítva. Legalábbis szerintem nem az, vagy nem lenne szabad annak lennie. Túl egyszerű volna minden. Ez inkább egy konkrét adatokra, dokumentumokra épülő fiktív önéletrajz egy elmélet, elgondolás bizonyítására, szemléltetésére. Az elméletet vagy elfogadjuk, vagy sem, a szemléltetés azonban ettől függetlenül majdnem telitalálat.
Az első személyben való megszólalás remek fogás – leginkább így csapható be az olvasó. Az elbeszélő teljesen befészkeli magát a tudatodba, gondolataidba, észrevétlenül azonosulsz vele, természetesnek és egyszerűnek tűnik minden. Úgy érzed, megoldottad a történelem legbonyolultabb problémáját, megvan a recept: hogyan alakul ki a becsületes, őszinte, feltétlen engedelmességet mutató gyilkológép. Nem vitatom el a regény pozitívumait. Remek jellemrajz, remek pszichológiai megközelítés, jelenetezés, szituációteremtés stb.
De… vannak dolgok, amelyek engem zavarnak. Az egyik: az igazi önéletrajzokból nem hiányzik az emlékező jelene, az erre való utalás, az összefoglaló, értelmező nézőpont. Itt soha nem jelenik meg előreutalás, pedig tudjuk, hogy az elbeszélő visszatekintve mesél. Annyira kiszámított a dolog, hogy már föltűnő. Másrészt, nem lehet tudni, hogy egyes elejtett megjegyzések a visszaemlékező Rudolf ítélkezései korábbi magatartása fölött (ami egyébként valószínűtlen, hiszen a lényeg pontosan az érzelemmentesség, elembertelenedés, a megbánás és felelősségvállalás hiányának az érzékeltetése), vagy az elbeszélő nézőpontját tükrözik. De hagyjuk ezeket a kekeckedéseket. Ami sokkal furcsább és számomra elfogadhatatlan: Merle túlságosan egyoldalúan ítéli meg a dolgokat: azzal, hogy a környezet hatásaként magyarázza Rudolf jellemének alakulását, mintegy felmenti a felelősség alól. Végeredményben ugyanazt teszi, mint a főhős, aki megkönnyebbülten könyveli el: a feltétlen hűség annyi, mint a felelősségtől való mentesség – ergo: mindent szabad lelkiismeret-furdalás nélkül. Merle szerint a tömeggyilkos receptje: labilis, fanatikus apa, gyenge, tehetetlen anya, gazdasági válság, a hit elveszítése stb., vagyis: külső tényezők. És akkor hol van az egyén, az egyéni választás lehetősége és szabadsága??? Persze, ha nem hiszünk benne, akkor nincs is. Csakhogy akkor minden magyarázható a fent leírt módon, tehát mindenki felmenthető a felelősség alól – akkor tehát nincs is igazi bűnös? És akkor, ha adódik egy hasonló helyzet, majd ugyanez várható? És ez természetes? Elfogadható Merle megoldása?
Rudolfnak nem egy lehetősége volt arra, hogy más utat válasszon, de nem tette meg. Van szabály arra, hogy minden Rudolf így döntsön? És minden Rudolfnak lelkileg torzult szülei voltak? Ezzel nem tudok egyetérteni. Ha úgy olvasom a könyvet, mint egy ember tömeggyilkossá válásának történetét, akkor rendben. De milliókra való alkalmazhatóságában kételkedem, a holokauszthoz valamivel bonyolultabb utaknak kellett vezetniük. És nem akarom elhinni, hogy nincs timsel (l. Biblia és Steinbeck).
Nagyon hatásos könyv és mégsem hatásvadász. Tényszerűen, mindenfajta mellékvágány nélkül írja le a történéseket.
Hogyan válik egy szigorú katolikus családban nevelkedett kisfiú több millió ember haláláért felelős szörnyeteggé? Persze, felelős a társadalom, a szigorú apa, az áruló gyóntatópap, de ez nem ment fel egy embert a tetteinek súlya alól. Legalábbis ezen a világon nem.
Érdekes volt ilyen szemszögből látni Auschwitzot. Nehezen tudom felfogni, hogy emberek ilyet műveltek emberekkel. Persze csak az ember képes ilyen szörnyűségekre…
Nekem nem volt anno kötelező olvasmány, de talán jobb is így. Örülök, hogy nem tizenévesen kellett elolvasnom, azt hiszem akkor még túl kevés lettem volna hozzá.
Borzalmas volt olvasni Rudolf makacs szabályokhoz való ragaszkodást, még akkor is, mikor emberi életek, sorsok múltak rajta. Sokkoló volt, hogy a feladat elvégzéstét ennyire mérnöki precizitással, lelkiismeret-furdalás nélkül teszi. „…mekkora huszonnégy óra alatt egy ilyen gödör teljesítménye?” És számol, számol… én pedig leteszem inkább a könyvet, mert iszonyodom tőle, hogy engem is belevon, nem akarom… nem akarom…
Vannak könyvek, amik úgy vágják fejbe az embert,mintha nekimenne egy villanyoszlopnak…mint ez. Az ember olvassa, aztán fejben ezzel kel, ezzel fekszik…rágja, rágja, próbálja lenyelni, de a falat mindig egyre nagyobb lesz, épp csak annyi teret hagy, hogy ne fullasszon meg….
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem adhattam 5 csillagnál kevesebbet! :) 1913–1945 között követhetjük nyomon Rudolf Lang életének történetét. A tisztességes, bár keményfejű Lang már fiatalon (15,5 éves) /16 éves korában meglép otthonról, és dragonyos altisztnek beáll a hadseregbe, közvetve ezzel édesanyja halálát okozza ezzel. Már ekkor rendkívül jól elhintik benne: „Deutschland, Deutschland über alles!” elvet. Ő pedig gondolkodásra képtelen keményfejű fiatal lévén végrehajtja elöljárója parancsait. Édesanjaj papnak szánja, bár ebből a későbbiek során sem lesz semmi, sőt a későbbiekben felekezetnélkülinek, de istenfélőnek vallja magát. Szülei meghalnak, nővérei rokonokhoz kerülnek ideiglenesen. Dr. Vogel, akkori gyámja igyekszik igazgatni életét, teljesen sikertelenül. gyári munkásként lelkiismeretesen, de szaktársaira tekintet nélkül dolgozik, ezzel nehéz helyzet elé állítja egy idősebb 55 éves sok gyermekes munkatársát, 1,5 nap után társával Schraderrel együtt a gyárból is távozniuk kell, ezután szabadcsapatokat szerveznek Törökországba, mindketten belépnek és harcolnak megveszekedetten magukért, a megélhetésükért. A két világháború közt mindenütt nyomor, szenvedés, hatalmas munkanélküliség Németország szerte. Jó, ha egyszer jut valami étel az asztalukra, Lang képtelen a cigarettájáról is lemondani, ami akkor is költséges mulatság volt. Walter Kadow tanító meggyilkolása miatt Lang 10 év szabadságvesztés helyet jó magaviselete miatt 5 évet ül a dachaui börtönben. Egy tanyára kerül, ahol a láp lecsapolása után otthonosan rendezkedik be és feleség is kerül számára. Önként jelentkezik az SA náci rohamosztagosok közé. Felfigyelnek gyakorlati érzékére, legalábbis Himmler ezt mondta neki, és hamarosan az auschwitzi Konzentrationslager Kommandant-ja lesz. A elgyelországi zsidók, a munkára alkalmatlanok, de alapvetően minden zsidó elgázosításával bízzák meg, Himmler Reichsführer parancsára. Hatalmas építkezésekre ad ki parancsot, naponta 5000 zsidót pusztítanak el a gázkamrákban, de csak 500 hullát sikerült elföldelniük. kemencéket építenek és a bűz egyre terjed és terjed.Setzler a bűz elviselésére képtelen, és önkezével vet véget életének, egy motorját járató autóban, amit balesetnek állítanak be (eltussolnak). A zsidók kiírtása olyannyira Birodalmi titok volt, hogy még felesége Elsie sem tudhatott róla. Amikor kiderül, mi Lang feladata az asszony elfordul férjétől. 1945-ben a nürnbergi per során kötél általi halálra ítélik 2,5 millió lengyelországi zsidó elpusztításáért. Szó esik Magyarországról deportált zsidókról is, akik különleges bánásmódot igényeltek Lang szerint. Egy gondolkodásra képtelen üresfejű, csak a felsőbb szintről kapott parancsnak engedelmeskedni képes, érzéketlen Langot, akinek temploma: Németország, 1945-ben Nürnbergben kötél általi halálra ítélik, azon az akasztófán végrehajtva a Konzetrationslager területén, amelyet ő maga állíttatott. Valahogyan mégis csak ketté tudta választani életét, egyfelől, amikor milliók megsemmisítésére adott parancsot, ill. amikor családja körében volt. A könyv címét elolvasva volt némi elképzelésem miről szólhat a regény, de arra nem gondoltam, hogy 1913-tól kiindulva, egy akkor még fiatalember személyjegyeit bemutatva bontakozik ki a történet, háttérben de rendkívül érzékletesen ábrázolva Németország nyomott gazdasági helyzetét. E Merle regény sem maradhatott ki az életemből. Köszönetem @Szávitri-nek a regény ajánlásáért! :)
Szóval az van, hogy engem érdekelnek a lágertörténetek. Eddig jobbára csak zsidók által megélt, megírt könyveket olvastam, ez pedig a másik szemszögből mesél. Megértettem, hogy mivel a jelszó „Becsületed a hűség”, hála legyen érte a Führernek, aki a lelkiismereti kérdéseket ezzel egyszersmindenkorra megoldotta, a jó katona engedelmeskedik. És Lang párját ritkítóan jó katona volt. Volt némi személyiségzavara? Vagy „csak” torzult a személyisége a rideg apa, gyenge anya nevelése alatt? Vagy egy eleve a szabályokat kedvelő, merev, engedelmes, hűséges jellemű embert, aki csak a hazáját akarta szolgálni, csábított magához a rossz oldal? Valahol talán mindhárom feltevés igaz.
A kellemetlen az, hogy bevonódtam a történetbe, akartam, hogy Langnak jól menjen a szekere, annak ellenére, hogy hamis értékekért küzdött. Ez pedig kétségtelenül Merle hibája, túl jól ír.
Népszerű idézetek
Napóleon azt mondta: „A lehetetlen nem francia szó.” Harmincnégy óta azt igyekszünk bebizonyítani a világnak, hogy nem német szó.
225. oldal
– Tehát – fordult újra hozzám – nem érez lelkiismeret-furdalást?
– Nincs okom, hogy lelkiismeret-furdalásaim legyenek – feleltem határozottan. – Lehet, hogy helytelen volt a kiirtást elrendelni, de nem én adtam rá parancsot.
Csóválta a fejét.
– Nem ezt akartam kérdezni… Amióta letartóztatták, eszébe jutott-e néha az a sok ezer szerencsétlen, akit halálba küldött?
– Igen, néha.
– No és ha rájuk gondol, mit érez?
– Semmi különöset.
Olyan áthatóan meresztette rám kék szemét, hogy kényelmetlenül éreztem magam. Majd ismét megcsóválta a fejét, s amikor megszólalt hangjában borzadály vegyült szánakozással.
– Maga teljesen kivetkezett emberi mivoltából.
1945
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mindjobban kitűnt, hogy a bíróság semmibe veszi szavaimat, s mindazt, amit mondok, ellenem igyekszik felhasználni. Egy ízben az ügyész felkiáltott:
– Maga három és fél millió embert gyilkolt meg!
Szót kértem, és helyesbítettem:
– Engedelmet, csak két és fél milliót.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Még most is meg van róla győződve, hogy ki ki kellett irtani a zsidókat?
– Nem, most már nem.
– Miért nem?
– Mert Himmler öngyilkos lett.
Megütődve bámult rám.
– Ez azt bizonyítja – folytattam –, hogy nem volt jó parancsnok. És ha nem volt jó parancsnok, nyilván akkor sem mondott igazat, amikor kijelentette, hogy a zsidókat ki kell irtani.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
-Maga három és fél millió embert gyilkolt meg!
Szót kértem és helyesbítettem:
-Engedelmet, csak két és fél milliót.
Néha eltűnődtem a múltamon. Furcsa dolog, de csak a gyerekkorom rémlett valóságnak. Mindarról, ami azóta történt, rendkívül éles emlékeim voltak, de mindez inkább valami hatásos filmre emlékeztetett. Úgy tetszett nekem, hogy ebben a filmben én cselekszem és beszélek, de nem hittem, hogy magát a történetet én éltem át.
267. oldal
A párt úgy határozott, hogy Németország különböző részein koncentrációs táborokat állít fel azzal a célzattal, hogy a bűnözőket munkára fogjuk, s ezáltal megjavítsuk. A nemzetiszocialista állam ellenségeit is kénytelenek leszünk ezekbe a táborokba bezárni, hogy megvédjük őket polgártársaik felháborodásától. Célunk ez esetben is mindenekelőtt nevelő lesz. Arról van szó, hogy egyszerű, dolgos és fegyelmezett életmód révén újjáteremtsük a lelkeket.
1934
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
