Jó városunk, Párizs 87% 91 vélemény

Eddig is tudtam, hogy Merle a legnagyobb mesélő, de ez a könyv még nagyobbá tette őt a szememben. Fogalmam sincs, hogyan lehet ennyi szereplőt így mozgatni, ennyire hitelesen. Habár egy idő után csak követnie kell karaktereit, jól kitalálta ezt magának. Két mondattal is meg tud szerettetni velünk bárkit, legyen az szolga, vagy testőr, ilyet én még nem olvastam sehol. Történet annyira epikus, hogy már kezd gyanús lenni a sok deus ex machina. Egész könyvben ha van tíz csúnya nő, de azok is kövér vénasszonyok, nagyon hazabeszél, van itt országimázs-építés. Ráadásul olyan szép nyelvezettel és örömmel ír, hogy a rengeteg kegyetlenkedést észre sem vesszük, mert már megint egy fehérnép rengő melleiről áradozik. Erősek ezek a franciák a történeti regényekben, Druon mondjuk nyersebb, de nála sokkal nagyobb a katarzis, Merle pedig szereplőinek rabja, de ezt egy pillanatig sem sajnálom. Szép Fülöpékhez paszolt az öldöklés, Sioracékhoz meg a lovagiasság. Jöhet is a következő.

Merle hihetetlen érzékletesen jeleníti meg a könyvben a Szent Bertalan éjszakáján Párizsban történteket. Bár számos példát ismerünk a történelemből tömeges mészárlásra, mégis megdöbbentő, hogy mennyire aljas is tud lenni az ember saját felebarátaival.

Sodró lendületű, olvasmányos, izgalmas. Borzalom, hogy a vallás nevében emberek kivetkőznek magukból és gonoszabbak lesznek mint az állatok. Időseket, gyerekeket, nőket sem kímélve halomra öldösik egymást, mert nem egyforma igét hallgatnak!!

Önállóan is remek darab egy nagy kvalitású írótól.

Francia história, Csikóéveink, Jó városunk, Párizs, és a többi rész…
Merle minden könyve élmény, ráadásul hiteles történelmi kalandozás is. Szeretem.

A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.

Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.

Ez a kötet kissé más, mint az első kettő, itt már alakítani kell az eseményeket, hogy Pierre ott legyen Szent Bertalan éjszakáján Párizsban. Ennek megfelelően néhol meseszerű a történet, de Merle olyan páratlan bájjal adja elő, hogy ennek ellenére sem lehet nem szeretni.
A nyelvezete továbbra is annyira zseniálisan nagyszerű, hogy szerintem ez az, ami kiemeli és egyedivé teszi, azzal együtt, hogy a sztori sem utolsó.
Nagyon tetszett a párizsiak leírása, a finom humor, amivel Merle leírja őket és amivel eléri, hogy a borzalmak között is megállunk egyszer-egyszer kacagni a város lakóin.
Áh, csak szuperlatívuszokban lehet továbbra is beszélni a sorozatról!