Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Csikóéveink (Francia história 2.) 127 csillagozás
A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő regényfolyam második kötetében a főhős, a jóvágású, eszes, bátor, szenvedélyes és gáláns Pierre de Siorac és balkézről való szépséges öccse, akinek látása ugyancsak megdobogtatja a női szíveket, Montpellier híres egyetemére mennek tanulni. Pierre orvosnak készül, Samson gyógyszerésznek. A délfrancia város színes forgatagában, ahol sok-sok veszélyes kaland és még több „veszedelmes", ám gyönyörteljes viszony vár hőseinkre, világhírű tudósok és orgyilkosok jönnek-mennek, vad tivornyák és poétikus vagy éppen kísérteties szerelmek dúlnak, orvosnövendékek éjféli temetőkben titkon anatómiát tanulnak, miközben folyik tovább a Franciaországot megosztó áldatlan testvérharc, buzgó pápisták és derék kálvinisták gyilkolják egymást. Pierre-nek és Samsonnak, valamint az olvasónak bőven kijut hát az izgalmakból, váratlan fordulatokból, hátborzongató élményekből és szenvedélyes érzésekből e kalandregénynek is…(tovább)
Eredeti cím: En nos vertes années
Eredeti megjelenés éve: 1979
Kedvencnek jelölte 16
Most olvassa 11
Várólistán 40
Kívánságlistán 19
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
A sorozat legjobbja szerintem. Túl azon, hogy a történetvezetés is igen kiváló, az egész könyv egy stílusbravúr. Így kell írni. Anélkül követjük végig, hogy Siorac megfekteti az összes szembejövő nőt, hogy átmennénk romana széphistóriába vagy hardcore pornóba (pedig aztán van itt minden: orális szex, homik, kurválkodás) és közben még a történelmet se hagyjuk el, nem mondom, hogy páratlan a korrajz, de hogy az élmezőnyben van, az fix. Zseniális egyveleg, és valószínűleg egészen kitűnő fordítás.
Á, ez kedvenc, többedszerre is ugyanolyan, mint elsőre volt. Miért nincs több csillag???
Nagyon jó volt ez a második kötet is. A fiatal Pierre tanulóéveiről olvashatunk, és közben az író csodálatosan bemutatja az akkori társadalom és élet minden aspektusát. A vallás van mindennek a középpontjában: a mindennapi életnek, a politikának, a társadalmi viszonyoknak, ellentétekkel, megalkuvásokkal, harcokkal, hiedelmekkel, babonákkal összekeveredve. A vallás szerepét abban a korban minden lehetséges szemszögből megvilágítják a történet fordulatai, a szereplők jelleme, a tetteik és megnyilvánulásaik. Miközben velük izgulunk, meghatódunk, dühöngünk, félünk vagy éppenséggel drukkolunk ha hőstetteket hajtanak végre, észrevétlenül nagyon sok mindent megtanulunk a XVI. század Fraciaországáról. A történet és a történelem mögött pedig ott van az író hangja, amelyik mintha egyetlen szót suttogna mindig a fülünkben, amint haladunk egyik fejezetről a következőre: emberség! Ez áll minden felett, és én ezzel teljes mértékben egyetértek.
Az egész sorozatot imádtam, az elejétől a végéig (bár a végén a fordítás elég gyérre sikerült), de ha ki kell emelnem kötetet, akkor az első kettő mindent visz szerintem. Letehetetlen!
Tornelemi regenyfolyam. Ez a tokeletes szokapcsolat erre az onmagaban nehezen olvashato konyvsorozatra, aminek az elso kotete a Csikoeveink, nem birtam letenni sem ezt, sem a tobbit.
Aki nekifog, szamitson egy fel evre minimum, amig a vegere er.
A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.
Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.
Népszerű idézetek
Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!
278. oldal
Hanem jóasszony, poharat markolni fenék helyett, az nagy kár! Hová jutna a világ hímvessző nélkül?
258. oldal
Bátyám, Francois, mélyen megvetett „cselédszerelmeimért”, én azonban másként vélekedtem: Éljen Franchou, ha Franchou tiszta vízben mosdik, és szégyen arra a vérbeli hercegnőre (a nevét nem írom ki), ki nem átallt azzal dicsekedni a királyi udvarban, hogy egy álló hete nem mosott kezet! És még ha csak kézről lett volna szó! No de a többit képzeletükre bízom!
26. oldal
Egyik nő olyan, mint a másik. Ha boszorkány, ha nem, hüvelye alulról felfelé fut, nem balról jobbra.
Európa, 1984, 339.
… s ámbár nem gondolt semmi rosszra, ahogy én sem, mégis jócskán felkavart, mert bajos bizony egy másnemű személyt tisztán s szűzin ölelgetni.
65. oldal












