A sziget 87% 265 csillagozás

Alapmű – rólunk, emberekről. Ha nincs bajunk, csinálunk magunknak, és bármit elpusztítunk vélt igazunk érdekében. Birtokolni és uralkodni szeretünk legjobban, bár fogalmunk sincs, hogyan kéne ezeket jól csinálni. Vagy elvekbe burkolózva elbújunk a valóság elől, és várjuk, hogy valahogy majd csak megoldódnak maguktól a dolgok, győz az „igazság”. A normális ember tehetetlensége a fröcsögő gyűlölet ellen veszélyesebb, mint maga a gyűlölet, mert nem ellentételezi, de táplálja azt. Felkavaró könyv. Rávesz, hogy magunkba nézzünk. Annak idején az utolsó húsz oldalt szinte levegővétel nélkül olvastam el, s a vége után már nem tudtam olyannak látni a világot, mint a könyv olvasása előtt. Nem szabad kihagyni, el kell olvasni!

Merle egyik hárem-fantáziája a Bounty-lázadás köntösében. :-))

Régen olvastam ehhez fogható könyvet, talán valamikor általános iskolában. Érdekes volt szembesülni, hogy milyen mélyen gyökerezik a kultúrák (fajok?) közti ellentét. Merle csodálatosan érzékelteti, hogy tulajdonképpen valamennyien emberek vagyunk, függetlenül attól, honnan származunk. Számunkra furcsák a tahitiek, a szokásaik az európai gondolkodással teljesen ellentétesek, mégis vannak olyan kapcsolódási pontok, amelyek képesek áthidalni ezt a szakadékot.
Számomra másik vetülete a regénynek a rossz és jó másféle megvilágítása, Merle éleslátása, ahogy bemutatja Adamo tétlenségének következményeit. Purcell nem csak áldozat, hanem elkövető is. Azzal, hogy elzárkózott a harcoktól nem vált szentté, csupán egy megosztó személyiséggé, s ugyan a záróképpel Merle feloldja ezt a feszültséget, én mégsem vagyok elégedett. Purcell makacs tartózkodása a fegyverektől számtalan barátjának életébe került, miközben ő tulajdonképpen sértetlenül túlélte a háborút.
Mindenesetre nem szeretnék egy lakatlan szigeten ragadni egy tucat matrózzal és bennszülöttel…

Gondolom, elég nehéz elképzelni, de én ezt a könyvet tizenkét évesen olvastam először, lassan 30 éva, onnan datálódik Merle iránti rajongásom. Számtalanszor újraolvastam már, persze és gyanítom, 1-2x még kézbe fogom venni (főleg, hogy nemrég vettem belőle egy újabb példányt :))

Egymással vívnak értelmetlen harcot különbőző helyről és kultúrából jött emberek a kapzsiság, eltérő státuszok, előítéletesség, felsőbbrendűség miatt egy kis szigeten, amely a megmenekülés helyett előbb börtönné, majd vesztőhellyé válik sokak számára.
Bár a XVIII. században játszódik a cselekmény, mégis időtlen a mondanivalója. A sziget ugyanúgy lehet a Föld nevű bolygó, akár egy jövőben meghódítandó égitest. Sajnos az ember nem változik, inkább belepusztul.
A sokféle ellentét a könyv első felét tette igazán izgalmassá, a vége felé kevésbé volt fordulatos a történet, de kalandregénybe ágyazott politics fiction-ként jó könyvnek találtam.

Merle tökéletesen adagolja a feszültséget, esetemben a nők kiválasztásakor hágott tetőfokára az izgalom. Egyedül az utolsó 30 oldal miatt maradt bennem egy kis fullánk, mert kissé összecsapottnak tűnt. Katarzis? Majd legközelebb. Mindamellett valóban magával ragadó az egész szövegfolyam, bármikor odaképzelné magát a férfiember tanéskodni a sok kreol virágszál mellé.

Merle az egyik kedvenc íróm, de ez a regénye sajnos nem került bele az első háromba a listámon. Lehet, hogy nekem voltak túl nagyok az elvárásaim, mivel rosszul értelmeztem az író előszavát, amelyben megírta, hogy 1 ember éli túl a történteket. Most vagy a fordítás volt rossz, vagy az író is hordozza a művében oly hitelesen ábrázolt felsőbbrendűséget, amely a nyugati civilizációra olyannyira jellemző. Szerintem nem cselekményleírás ha figyelmeztetek mindenkit, aki még nem olvasta, hogy a tahitiak igenis szép számmal túlélik a viszálykodást.
A történet és az író jól ismert tökéletes jellemábrázolása nagyon tetszett. Főleg az, hogy nemcsak a „modern” embert ábrázolta tele előítéletekkel, hanem a tahitiakat is, ezzel mutatva be, hogy tulajdonképpen az egész emberi fajjal vannak már egészen az ősidőkig visszanyúló gondok.
A vége nekem túlságosan allegorikusra sikeredett, én még kíváncsi lettem volna néhány addig tisztázatlan dolog megoldására.
Szép volt, jó volt, de Merlétől olvastam sokkal jobbat is.

Nagyon érdekes, részletes leírásokkal, kifejtett érzelemvilággal. Maga a történet lendületes, nagyon tetszett :)

Ami engem a legjobban megfogott: nem maradhatunk ki az eseményekből. Néha túl kell lépnünk az elveinken… De kalandregénynek is remek!

jó, hogy vannak ilyen könyvek, semmi posztmodern, csak egy nagyszerű mese