A ​pirkadat (Francia história 6.) 96 csillagozás

Robert Merle: A pirkadat Robert Merle: A pirkadat Robert Merle: A pirkadat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású tizenhárom kötetes regényfolyam hatodik kötetében Pierre de Siorac márki, aki hűségével, bátorságával, leleményességével többször kitüntette magát a király szolgálatában, IV Henrik egyik legfőbb bizalmasává válik és kényesebbnél kényesebb megbízatásokat kap tőle. A királynak szüksége is van talpraesett és rettenthetetlen hősünk segítségére, hiszen hiába ismerte el III. Henrik még halála előtt törvényes örökösének, erőszakkal kell elfogadtatnia magát országában. IV Henrik ádáz ellenségei, a vakbuzgó, dölyfös Guise-ek, a pártütő nagyurak, az ármánykodó jezsuiták, az országra törő spanyolok ellen – hol nyílt sisakkal, hol összeesküvő módjára – harcolva a márkinak ismét izgalmas kalandokban van része, míg végre megszületik a békét megszilárdító nantes-i ediktum. Közben lovagiasságával elnyeri a kis Guise hercegné kegyeit, s persze több más főrangú hölgyet és tűzrőlpattant… (tovább)

Eredeti cím: La Pique du jour

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Európa, Budapest, 2011
602 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791656 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2005
602 oldal · ISBN: 9630778734 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2001
602 oldal · ISBN: 9630769026 · Fordította: Görög Lívia

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

IV. Henrik · Rosny


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

BabusM>!
Robert Merle: A pirkadat

Azért akadtam el annak idején a sorozattal, mert már egyhangúnak éreztem, de úgy tűnik, pont elegendő idő telt el, hogy újra élvezzem. Pedig a kötet hosszúságához képes alig történik valami a cselekményben, a könyv mégis izgalmas és letehetetlen. Arról nem is szólva, hogy a mostani áltörténelmiregény-dömpingben milyen jó végre „rendes” történelmi regényhez jutni.

6 hozzászólás
SzaMóczi>!
Robert Merle: A pirkadat

A francia história ezen kötete is szokott módon kalandos, pikáns és izgalmas. Ugyanakkor kicsit szétszórt és nem egységes. Túl nagyok az időbeni ugrások, néhol felbukkannak karakterek, akikről aztán elfeledkezik a történet, egyes cselekményszálak a feledés homályába vesznek. Ettől függetlenül nagyon jó olvasmány, mind az írói stílus, mind a korrajz miatt.

Fawkes>!
Robert Merle: A pirkadat

Méltó befejezése Pierre de Siorac életútjának, zseniális mind a 6 kötet <3

Gabber777>!
Robert Merle: A pirkadat

Az első három óriási könyv, van történet, kerek egész mindegyik, a második három, olyan filmes Rambó 4-5-6-ra sikerült. [Vagy Csillagok háborúja 1-2-3] :) Élvezhető, de az előzmény kötetek nélkül csekély értéket képviselnek. Merle nem is törekszik önálló történetet kerekíteni egy-egy könyvhöz. Csak egymás után vesz 3-4 eseményt és végig vezeti rajta Pierre-t, elhanyagolva a régi mellékszereplőket. Fogalmunk nincs például a főszereplő családjáról, pedig volt néhány elvarratlan szál. Francia történelem leckének azért nem rossz, úgyhogy folytatni fogom. Bízom benne, hogy a pihenő után az író is (mivel itt ő is megpihent egy 6 évecskét) összekapja magát :)

Aerandir>!
Robert Merle: A pirkadat

Nagyszerű elmerülni ebben a világban, és Merle valóban mindent megtett, hogy jó könyvet írjon. Szellemes, izgalmas, tanulságos; még úgy is, hogy viszonylag kevés közöm van a szereplőkhöz és a leírt események 99%-ához (a maradék 1% természetesen a nantes-i ediktum, amit indokolatlanul nagy örömmel ismertem fel ahhoz képest, hogy mennyire nem emlékeztem rá, hogy pontosan mi is volt az).
Csak azt sajnálom, hogy ilyen rettenetesen ritkán tudom rávenni magam arra, hogy egy újabb részt elolvassak a sorozatból, amiért aztán persze szidom magam rendesen, amikor a mester legjóindulatúbb emlékeztetései ellenére fogalmam sincs, hogy miről van szó. Viszont hátha ez most megváltozik. A legutóbbi egy-két alkalommal (értsd: egy-két éve) ugyanis egy olyan érzésem maradt a könyv után, hogy túl sok volt a történelmi kitérő és magyarázat. Most ilyet nem tapasztaltam, szóval lehet reménykedni, hogy a következő részt hamarabb és könnyebben veszem a kezembe.

Balintsoma>!
Robert Merle: A pirkadat

Az ötödik kötetet ismétli màr nagyon elfáradt eddigre a sorozat. A lezáráson is érződik.

Mallinalli>!
Robert Merle: A pirkadat

Ebben a részben a fő szál Pierre római útja, ami egyfelől nagyon érdekes, mint új helyszín (új szereplőkkel, mint a pápa például), másfelől ez azt is jelenti, hogy az eddigi, döntően kardozós-….ós jelleget teljesen felváltja az intrikus-….ós. Ettől cseppet sem lesz rosszabb a regényfolyam, Merle ugyanolyan biztos és kiváló kézzel vezeti a cselszövésekben is a történetet, mint korábban Siorac kardját minden veszedelmen át.
Ami miatt fél csillagot levontam, az a feloldozás utáni rész, ez nekem elég laposra, unalmasra sikeredett. No, persze, ekkor még Merle azt gondolta, itt a vége, fuss el véle.
(De nem, hála Istennek.)


Népszerű idézetek

Lélle P>!

De ha a Történelem maga nem ezt diktálta volna, ilyet soha nem mertem volna kitalálni.

(utolsó mondat)

Kapcsolódó szócikkek: történelem
Dávidmoly>!

Ez az ügyesség ugyan, mi tagadás, inkább tolvajra, mint katonára vallott, no de a határ e kettő között vajmi elmosódott. A magam részéről csak annyi különbséget látok, hogy a katona dicséretet nyer olyan tettekért, melyekért a törvényen kívülinek kötél dukál.

78. oldal

Monacskae>!

Nem élt e földön király, ki jobban szívén viselte volna népe sorsát, mint ő. Hadd idézzem ide bizonyságul ama csodálatra méltó szavakat, melyek az ivryi csata estéjén hagyták el ajkát, amikor egyik tisztje megkérdezte tőle: örül-e, hogy vereséget mért a Ligára. Szomorúan megrázta a fejét, s azt felelte:
– Nem, nem. Hogy is örülhetnék annak, hogy halva kell látnom alattvalóimat? Vesztes vagyok én akkor is, ha győzök.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik
nykm>!

Nem különös dolog-e, hogy az az óra, mely hosszúnak rémlik, egyszeriben mennyire megkurtul, amint a végéhez közelít? Gondolom, így leszen ez életünkkel is, amikor végéhez közeledve feltűnik a halál.

263. oldal

Dávidmoly>!

[…] a motozás – noha lassú volt, nyomasztó és alapos, egyszóval spanyol – nem vezetett eredményre …

76. oldal

nykm>!

És hogyan változtathatnám meg én, egymagam, e világ folyását, hol a dolgokat férfiak kormányozzák, és a férfiakat nők?

526. oldal

Dávidmoly>!

Bizony mondom: az igazság a jobb karom, de ha elüszkösödik, a ballal levágom…

562. oldal

Dávidmoly>!

És mint Rosny egyszer megjegyezte volt a fülem hallatára, a háborúban legalább oly gyakran vesztünk a legkörültekintőbb óvatosság, mint a legeszeveszettebb féktelenség révén.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rosny
nykm>!

És ki merné állítani, hogy a barátságnak nem tartozunk semmivel, hisz ha nem tesszük meg érte, ami erőnkből telik, száműzzük szívünkből az élet egyik legdrágább ajándékát!

36. oldal

nykm>!

Húsz óra hosszat, úgy, ahogy mondom: húsz álló órán át álltunk ott lesben az erdőszélen, hidegen kívül egyebet nem nyelve, a szánkat ki nem nyitva, talpig páncélban, félig nyitott szemmel szunyókálva, a fák ágairól letépett kis gallyakat rágcsálva, hogy elfoglaljuk valamivel magunkat, vagy azon igyekezve, hogy egymásra uszítsuk két hangyaboly népét. Ami egyébiránt nem sikerült nekünk, minthogy ezeknek is, amazoknak is megvoltak a kijelölt tartományaik, útvonalaik, föld alatti váraik: hiába állítottuk szembe egymással őket, nyomban megfordultak és szállásukra vonultak, makacsul kitérve mindenfajta háború elől, lévén bölcsebbek nálunk. Igaz, a hangyáknak nincs vallásuk, tehát eretnekek sem lehetnek köztük, és így semmi okuk a másik halálát kívánni.

154. oldal


A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Maurice Druon: A Vaskirály
Alexandre Dumas: A vérnász
Alexandre Dumas: Margot királyné
Heinrich Mann: IV. Henrik
Juliette Benzoni: A királyné hálószobája
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye
Michel Tournier: A Rémkirály
Alexandre Dumas: Charny grófné
Heinrich Mann: Egy király ifjúsága
Charles Dickens: Két város regénye