Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A bálvány 59 csillagozás
A bálványban Merle (akárcsak nagy történelmi regénysorozatában, a Francia históriában) ismét a 16. századba kalauzolja az olvasót. A főhősnő, a reneszánsz Itália egyik híres nőalakja, a földig érő szőke hajával, páratlan szépségével, műveltségével és szívjóságával mindenkit ámulatba ejtő Vittoria Accoramboni. A lányt becsvágyó anyja Rómába viszi, hogy gazdag, rangos férjet találjon neki. A nagy igyekezet ellenére csak az egyik bíboros jóságos, ám középszerű és erélytelen unokaöccse kerül a horogra, aki mellett Vittoria nyugodtan álmodozhat tovább az igazi férfiról, a nagy szerelemről. S az Paolo Orsini herceg személyében rövidesen meg is érkezik. Csakhogy a herceg még nős, meg kell szabadulnia Messalinaként viselkedő feleségétől. Azután pedig Vittoriát férje meggyilkolásával vádolva ártatlanul az Angyalvár börtönébe zárják. Kiszabadításáért küzdve a herceg arra kényszerül, hogy lázadást szítson, és a pápa ellen viseljen hadat. S… (tovább)
Eredeti cím: L´Idole
Eredeti megjelenés éve: 1987

Kedvencnek jelölte 8
Most olvassa 1
Várólistán 17
Kívánságlistán 7
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Nagyon boldoggá tesz, hogy sok-sok évvel ezelőtt felfedeztem magamnak Merle-t. Igazi felüdülést nyújtott ez a könyve. Szerettem!
Nálam simán veri a Francia História-sorozat majd' mindegyik kötetét (talán az első kettő kivételével, azokkal kb. egy színvonalon van), mégis jóval kevésbé ismert. Fantasztikus, őrült szerelmi történet a késő reneszánsz Itáliából.
Ez most majdnem három csillagos lett, mert a női főszereplők nagyon idegesítettek, aztán a vége felhúzta. A befejezése meglepően jó volt.
Én nagyon szeretem ennek a könyvnek is a nyelvezetét. Szerintem, ha valaki neki akar ugrani a Francia históriának, ez egy jó kis bemelegítés lehet.
Kifejezetten szórakoztató a különböző szereplők szemszögéből megírt fejezetek összessége.
Merle-vel megszenvedtem. Furcsa stílusa van. Alig tudtam követni az eseményeket. Nem azért mert hű, de bonyolult, hanem mert a vallási dolgokkal egyáltalán nem vagyok tisztában és néha már idegesített a sok-sok összefonódás. Az ilyen típusú történeteket inkább filmen szeretem nézni, mert gyönyörű a díszlet, a ruhák és arcról sokkal könnyebben megjegyzem a sok szereplőt, mint a francia nevek alapján. A regény viszont fülledt volt a sok szexjelenettől :D Nem sokat változott azóta a világ, csak talán manapság titkosabban folynak a dolgok :)) Összességében nem volt rossz, de úgy lett volna jó olvasni, hogy egyhuzamban, nem megszakításokkal, így kevésbé élveztem, mert időnként elvesztettem a fonalat. A vége elég tragikusra sikeredett, de főszereplőnk szempontjából nagyon jó volt, a szeretett férfi nélkül minek is éljen az ember…
Nehezen bontakozik ki a történet, mire eljutunk a fő cselekményig, sok szereplő bemutatkozik aki hozzáadja a saját verzióját az egészhez. Ráadásul ezek a leírások igen alaposak, szóval szerintem ezt nem lehet félvállról olvasni, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat.
Én nagyon szerettem.
Népszerű idézetek
Szerintem egy nőnek születése pillanatától szüksége van a férfiak tekintetére. Ez az a melegség, ami nélkül nem tud kifejlődni.
180. oldal Európa, 1994.
Ha úgy teszünk, mintha cselekednénk, holott nem cselekszünk, csak gyengeségünket leplezzük le, amit pedig rejtegetni szeretnénk.
326. oldal Európa, 1994.
Egy erikafagyökér ég a kandallóban, ezért a lángok nem sárgák és nem csapnak magasra. Az erikafagyökér gömbölyű és tömör, mint egy koponya, fehéren izzó felületén két hüvelyknél nem magasabb, csipkés, kékes fényű és csaknem áttetsző lángocskák futkosnak és táncolnak. Ó, ez nem a lángoló, nagy szenvedély! Ez inkább olyan kis tűz, amibe bele szoktunk halni.
228. oldal Európa, 1994.
Nagyon bölcs az a férfi, aki olvasni tud egy nő szívében, amikor gyakran a nő maga sem képes erre.
62. oldal (Európa Könyvkiadó, Bp. 2006)
– A férfiak szerencsések, Raimond. A fél világgal lefekhetnek. De ezért nem mondják lotyónak őket. Ha pedig házasságtörést követnek el, nem kell meghalniuk. Mindamellett – folytatta – a világ minden kincséért sem szeretnék más lenni, mint asszony.
113. oldal
– Micsoda szerzet lettél te, lányom? Valóságos signorina! Villával szurkálod az ételt! Villával, amit Rómából hozol magaddal, kis dobozkában, mint valami ékszert! Ma che modi sono questi! Villa, Madonna Santa! Azt értem, hogy a büdös trágyát vasvillával hányják el. De hogy villával kelljen szépséges ajkadhoz emelned az angolnát, amit ma reggel fogott az apád, s az anyád sütött meg! Caterina, azt mondom én neked: megsérted apádat! És megsérted anyádat! Megsérted az Istent! Villa, Dio mio! Micsoda ördögi találmány! Az ujjad, amit az Úr adott, már nem is elég jó neked, te ostoba lány? És nem elég az az átkozott villa, mit kell még hallanom, lányom? Olvasni és írni is megtanultál? És még dicsekszel is vele, te szemérmetlen! Madonna! Elvesztél! Milyen férfinak kellesz te ezután?
59. oldal
Élvezettel elolvasta annak a férfinak a szerelmes levelét, akit szeret. És most az erényes hitves szerepét is élvezni akarja. Én, őszintén szólva, nem vagyok ilyen bonyolult: ha elhatároztam, hogy rossz leszek, rossz vagyok, nem próbálok közben fél lábbal megmaradni az erény útján.
145. oldal
Rám néz. A tekintetünk találkozik. Elfordítja rólam a szemét. Nem szól egy szót sem, s én sem szólok. Ebben a világban csak a férfiaknak van joguk kimondani az igazat. A nőket már a bölcsőtől álszentségre tanítják.
193. oldal
A kalickát nézegetve észrevettem, hogy a bent lévőkhöz hasonlóan színpompás tollazatú madarak repkednek körülötte is, s ezek éppannyira szerettek volna bejutni a kalickába, mint a bent lévők kijönni. Így vagyunk ezzel mi is, gondoltam: arra vágyunk, hogy összekössük az életünket valakivel, akit szeretünk, s ha ez sikerült, egy idő múlva túl súlyosnak találjuk a láncot, mely választottunkhoz fűz.
36. oldal








































