Az ​ordas tenger (Felesküdöttek saga 2.) 43 csillagozás

Robert Low: Az ordas tenger

A ​KARD TESTVÉRISÉGE TENGERRE SZÁLL

Aki a Felesküdöttekkel ujjat akar húzni, annak tudnia kell, hogy megszeghetetlen hűségeskü köti őket össze, és mindhalálig védelmezni fogják egymást.

A Felesküdöttek a harcoktól kimerülten, balszerencsétől sújtva vetődnek partra egy ellenséges városban. Sebeiket nyalogatva várják, hogy vezérük, Orm ismét harcba vezesse őket, és újra gazdagok legyenek. Azonban Orm féltett kardját, a Rúnakígyót, rajta azokkal a rúnákkal, amiknek a jelentését csak Orm tudja megfejteni, ellopja az álnok Starkad.

A Felesküdöttek útra kelnek, hogy visszaszerezzék a kardot, és az ordas tenger veszélyes vizeit átszelve, a mediterrán szigetvilág érintésével Jeruzsálembe mennek. Egyre távolabb kerülnek Attila sírjának mesés kincsétől, és még nem is sejtik, hogy a sivatag soha nem látott borzalmakat tartogat számukra.

„Egy viking csapat, kétségbeesett csaták, lenyűgöző olvasmány”
Bernard Cornwell

„Fantasztikusan jó könyv, az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Gold Book, Debrecen, 2011
354 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634262077 · Fordította: Körmendi Ágnes

Enciklopédia 12

Helyszínek népszerűség szerint

Konstantinápoly


Kedvencelte 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Popovicsp87 P>!
Robert Low: Az ordas tenger

Az előző rész pónilow fantasy történetéhez képest ez egy igazi kalandregényre sikerült.
A történet Konstantinápolyból indul, ahol Starkadnak köszönhetően Orm és megmaradt Felesküdöttjei útra kelnek, és kalandjaik során eljutnak Ciprus szigetén át egészen Jeruzsálemig és azon is túl.
Valahogy itt a karakterek is jobban sikerültek. Persze Orm a főszereplő, aki akarata ellenére jarllá vált, és kénytelen egyben tartani az embereit, birkózik a felelősséggel és a hatalommal, miközben a háta közepére sem kívánja az egészet. De ott van még János testvér, Kecskefiú, és a régi csapattagok is érdekesebbek lettek.
Régi ismerősök és új karakterek tűnnek fel, van egy kis macska-egér kergetőzés érzete a történetnek.
Viszont kicsit RPG-snek is éreztem. Olyan érzésem volt, mintha Ormék a föküldetést teljesítve, folyamatosan a mellékküldetésekkel foglalkoznak.
Low érdekesen mutatja be a korabeli Bizáncot és az iszlám világot, bár utóbbinál nem mindig sikerült észben tartanom a sok irányzatot, és a köztük lévő ellentéteket.

Rengeteg minden történik, mégis lassabbnak tűnt, mint A bálnák útja. Valahogy tükrözte Orm „elveszettségét”.

>!
Gold Book, Debrecen, 2011
354 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634262077 · Fordította: Körmendi Ágnes
ZsúésKrisz_Olvas>!
Robert Low: Az ordas tenger

A második kötetben újabb kalandok várnak Ormra és csapatára. Eleinte nehezen birkózik meg a rá háruló feladatokkal és egyre több dolog nehezebb terhekkel kell megbirkóznia, de mindig mellette áll több hű társa is, akire támaszkodhat, így a végére egész jól belejön a dolgok irányításába.
A történet tele van kalanddal, izgalommal és váratlan eseményekkel, így tartja fenn az olvasó figyelmét, és teszi élvezetessé a kötet olvasását…
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/07/robert-low-az-ordas…

maevis>!
Robert Low: Az ordas tenger

A második rész még az elsőnél is jobb, pedig már az első is megvett engem. Nagyjából onnan folytatódik ahol véget ért az első. Orm barátunk az Atil sírjából szerzett karddal a derekán Miklagardban sétálgat, majd a második oldal tájékán meg is szabadítják tőle.
Amilyen amatőr még mindig ez az ifjú jarl, nagyon nem is csodálkozom. :)
Ezek után kezdődik a hajsza a kardért, kideríteni kinek és miért lopták el, majd versenyfutás, hogy visszaszerezzék. A Felesküdöttek veszítettek jó néhány embert, de valahogy mindig összehozza a sors őket az utánpótlással. A kisebb-nagyobb összecsapások egymást érik, továbbra is lelkesen olvashatom, kinek hogy folyik el a vére, miként szabadítják meg kezétől-lábától egy kardcsapással.
Az arab világban való kalandozásukat megsínylik mindannyian, a hőség, a sivatagban való hosszas menetelés és a harcok mindenkiből kiveszik az erőt, felüti a fejét az elégedetlenség, de Orm oldalán ott van Finn, Sighvat és János testvér akik mindig segítségére vannak.
Nagyon jó a történet vezetése, nem hagy egy kis elkalandozást sem olvasás közben, végig izgulhatunk hőseinkért vajon ki éli túl ezt a kötetet. Low nem bánik kesztyűs kézzel a kardtestvérekkel, néhány általam kedvelt szereplő is csúf véget ér, de bízom benne, hogy a következő részben újakat kedvelhetek meg és továbbra is nem lankadó érdeklődéssel falhatom a sorozatot :)

2 hozzászólás
Bélabá>!
Robert Low: Az ordas tenger

A Felesküdöttek-saga második könyve érdekesebb volt, mint az első kötet. Ez a rész olyan helyszíneken játszódik, amik közismertebbek, így az író és az olvasó is könnyebben eligazodik.
Bizáncról és az arab világról van szó. Ezúttal sem maradtak csontszárazak a kardpengék és a dán balták is lecsaptak időnként. Azért tartott idáig, mert mindig kínlódom a „túlolvasási betegséggel” és időnként pihentetni kellett az olvasást.

2 hozzászólás
RosszQtya>!
Robert Low: Az ordas tenger

Ismét Orm és az őt segítő viking harcosok kalandjaiba vetjük magunkat, csak most egy hajósnép számára szokatlan környezetben, az igen csak nyughatatlan Közel-Keleten.
Sokan említették, hogy ez a könyv jobb mint az első, szerintem nem, inkább egy kicsit más, nekem hiányzik belőle az a misztikum ami az elsőben megvolt. Nagyon érdekes volt nyomon követni ahogy a vallások és emberek összekeveredtek egymással kibogozhatatlan csomóként, ezzel állandó konfliktust idézve elő. Az Istenek csatája az emberek lelkében dúl, és ezt nagyon szépen le is írja R.L. Ez a rész egy kicsit lassabb lett, annak ellenére, hogy rengeteg minden történik benne, tehát kalandokból nincs hiány.A könyv végére, már nagyon vágytam újra érezni a tenger sós illatát, mert ennyi éppen elég volt a sivatag végtelen homokjából.

2 hozzászólás
salidigger>!
Robert Low: Az ordas tenger

Régi vágású kosztümös kalandregény, avagy egy viking csapat viszontagságai a közel-kelet „csodás” világában. Rengeteg vérrel és egyéb testnedvekkel, valamint Orm jarl „nagyon nehéz ám főnöknek lenni” belső monológjaival. Utóbbiból sok is volt már, ezért és az anakronizmusokért levontam egy csillagot, de amúgy szórakoztató könyv. Azért, aki a Vikingeket Lagertha miatt nézi, az keresgéljen máshol, mert itt nincsenek „erős női karakterek”. Végül is írtam, hogy ez egy régi vágású kalandregény. :)

jehuka P>!
Robert Low: Az ordas tenger

Imádtam a stílusát és a humorát ennek a résznek is, teljesen bele tudtam feledkezni olvasás közben. Ami miatt mégsem öt csillag, az a történet, ami nekem egy kicsit lassúra, vontatottra sikeredett. Ráadásul a sok-sok jellegzetesen különc és imádni való mellékszereplő is hiányzott egy kicsit, amiből oly bőven volt az első részben. Minden esetre várom, hogy belekezdhessek a folytatásba :)

2 hozzászólás
Csanat>!
Robert Low: Az ordas tenger

Ez a rész jobb volt, mint az előző. Sokkal jobban lekötött és bizonyos részei nem is engedték, hogy abbahagyjam az olvasást. Kifejezetten tetszett Ciprusra menni, behajózni Larnakába, megmászni a Trodoszt és végül Pafoszról kihajózni. Abban a kórban vagyunk, amikor a Bizánc link sorozat is játszódik. A fordulatokból most nem volt hiány, bár most meg egy kicsit átestünk a ló túloldalára, annyi volt a csavar, hogy már úgy éreztem bele is veszek én is. Főhősünk Orm karatere is szépen fejlődött, kissé megtört szegényem a felelősség súlya alatt, kíváncsian várom, merre visz majd minket tovább.

RandomSky>!
Robert Low: Az ordas tenger

Jó volt, sőt, jobban tetszett, mint az első rész. Annak minden pozitívuma itt van, és meglehet, minden hibája is, de Low jobban belejött a mesélésbe, és olyan történetet írt, ami kalandos és izgalmas, de minden valószínűség szerint realista is. Amennyire lehet egy mai szerző regénye arról, hogy mit művelt egy csapat viking a szentföldön.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-02…

1 hozzászólás
tojunkies>!
Robert Low: Az ordas tenger

Sajnos a masodik kotettel kezdtem neki a sorozatnak, balga fejemmel. De megvett maganak az Iro. Stilusban s szinvonalban talan Simon Scarrowhoz tudnam hasonlitani, mindenkepp erdemes elolvasni!


Népszerű idézetek

FélszipókásŐsmoly P>!

Az emberek azt hiszik, amit hinni akarnak.

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit
Bélabá>!

Egy norvég fenyőerdőben akár a hajadat is megmoshatod az esőben, de ha egy város valóban öreg, a víz lemossa a korok zsírját, koromfeketén csöpög az ereszről, átokként mar.

Bélabá>!

Hamar megtanultuk, hogy sértés görögöknek hívni őket, mert saját magukat rómainak tartják: az utolsó igaz rómaiaknak. De mind görögül írtak és beszéltek, és a többség alig hebegett latinul – bár ettől még előszeretettel kuszálták a beszédükbe azt is.
Megtanultuk, hogy Új-Rómában élnek, nem Konstantinápolyban, nem Miklagardban, nem Omphaloszban, a Világ Köldökében, nem a Nagy Városban. Megtanultuk, hogy a császár nem császár, hanem Baszileosz. Olykor-olykor Baszileosz autokrátor. Megtanultuk, hogy civilizáltak, és nem engedik be a fajtánkat az otthonukba, mert vagy ellopnánk az ezüstöt, vagy meghágnánk a lányaikat – netán a kettőt egyszerre –, és összekoszolnánk a padlót is. Mindezt nem kedves tanítóktól tudtuk meg, hanem megvető fintorokból.

Bélabá>!

Miklagard, a Nagy Város ősöreg volt, az ereszek és a pocsolyák gonosz kígyókként köptek és sziszegtek. Itt még a tenger is rozsdás volt, lassú, kövér hullámokat vetett, feketén, csúszósan, zsírosan fénylett, akár vaddisznó hátán a víz, kosz csillogott benne, uszadék pettyezte.

Kapcsolódó szócikkek: Konstantinápoly
Bélabá>!

– A Volcsok szlávul annyit tesz, „kis farkas” vagy „farkaskölyök” – tette hozzá minden esetben. – És találó név, mert ez a hajó odaharap, ha kell! Az én nevem pedig azt jelenti, „csuka”, mert olyan vagyok én is, mint az a hal. Ha egyszer valamibe belemélyesztettem a fogam, le kell vágni a fejem is, hogy elengedjem!

Bélabá>!

Az emberei odakinn lakomára sütötték a lepényeket, és egész ökröket húztak nyársra. Mézes alma, hagymás kecsketejben főzött halleves, disznóhús, lencse: igazi, jó északi ételeket szolgáltak fel aznap az izzasztó serklandi éjszakában, a kövér gyertyák sűrű füstjében úszó sátorban.

Popovicsp87 P>!

Finn mogorván nézett fel rá.
– A Godit nem adom el.
– A mit? – csattant fel Radoszláv. – Ez valami újabb csodálatos kard, amelynek nevet kell adni, mint annak a Rúnakígyónak?
Finn elvigyorodott, és elmagyarázta a rúnák kígyócsomóját, aztán hozzátette.
– De az én kardomnak már van neve. A Godi.
– Feltételezem, az én tiszteletemre – jegyezte meg János testvér szárazon.
– A maga módján – válaszolta Finn. – Mintha mostanában egyre több Krisztus-követőt ölnék, gondoltam helyes, ha így nevezem el. Ha már úgyis ezt látják utoljára a haláluk előtt… egy papot…

75-76. oldal (Gold Book, 2011)

ruki P>!

…az idők változnak és mi változunk velük…

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · változás
Bélabá>!

Mindannyian tudtuk, egy evangélium micsoda – a Krisztushívek valamiféle sagája – és valaki feltette az egyértelmű kérdést is.
– A világ végéről szól – válaszolta János testvér.
– Ó, a Ragnarök! – vetette oda Finn lekicsinylően. – De az senki számára sem jelenés…

Bélabá>!

Rosszul van összerakva ez a világ, szent igaz. Vitam renit fortuna non sapientia; a szerencse és nem a bölcsesség uralja az emberéletet.


A sorozat következő kötete

Felesküdöttek saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bjørn Andreas Bull-Hansen: A viking
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Ken Follett: A Titánok bukása
Steven Saylor: A hét csoda
Steve Berry: A püspök embere
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz
Urbánszki László: Vérszerződés
Bán Mór: A Csillagösvény hídja
Gaby Roney: A Huszár esküje
Urbánszki László: A nemzetségfő