Ki ölte meg a szolgálatból békés otthonába hazatérő rendőrt – és mivel? Mi a fogadás díja: egy vadonatúj Cadillac – avagy a bal kéz kisujja? Ki nyeri a hajó-lutrit: a sportos kedvű utas vagy a marcona kapitány? Mi lesz a sorsa az emberbőrre festett remekműnek – és az emberbőrnek? Kit mart meg a mérges kígyó? Kit áldozzak fel: a feleségemet vagy a milliókat érő szobrot? Hagyjuk-e éhen halni egy kis világhírért gyermekeinket? Hova lettek a házinéni lakói? Ki nevet a végén: a halott tudós vagy a bánatos özvegy? Milyen áron jut el szegény gazdag nagyanyó Párizsba? Mit ér a világ legértékesebb sublótja? Ki mit nyer a zálogosdin? Kibe költözött Liszt Ferenc lelke? És végezetül: mitől gyarapszik szemünk fénye, a gyermek? Mindezen kérdésekre és még sok egyébre feleletet kap az olvasó, ha elolvassa a norvég származású, walesi születésű és angol pléhpofájú szerző galád humorú elbeszéléseinek koszorúját.
Szuperpempő 259 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1953
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Vidám Könyvek Európa · Aranytoll Könyvmolyképző
Könyvmolyképző, Szeged, 2008 Enciklopédia 2
Kedvencelte 48
Most olvassa 6
Várólistára tette 71
Kívánságlistára tette 30
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Bizarr sztorik a múlt század közepének Angliájából. Egészen hajmeresztő ötletekkel találkoztam, egyik-másik akár regénnyé is fajulhatna, szívesen olvasnám a kibontását. Nem véletlen, hogy egyes novellákat a Meghökkentő mesék című retró sorozatban is feldolgozták. Vajon emlékszik még rá valaki? Tetszett a hangulatteremtés, az őrjítően modoros párbeszédekből fokozatosan feltornyosuló feszültség. De nem minden sztori hozta ugyanazt a színvonalat, így végül négy csillag.
Ez a könyv egyszerűen zseniális! Nagyon jól szórakoztam mind a 14 rövidke történeten, amit tartalmaz. Morbid kis mesék, a befejezést mindig az olvasó fantáziájára bízva, de erősen előrevetítve. Elképesztő! Kedvencem volt a Lutri és az Áldozati báránycomb című. Ezek után meg fogom nêzni a Meghökkentő mesék című sorozatot, amely ebből a könyvből készült.
Jó, jó, de azért inkább langyos víz. A „Jámbor örömök” és a „William és Mary” miatt azonban így is megérte. Zseniális mindkettő, különösen az előbbi.
Meg vett magának kiló ez a könyv! Zseniális! Az biztos, hogy nem mindenkinek lesz ez a könyv a kedvence, de én nagyon élveztem a fekete humort, a kis morbid jelenteket, a furfangosságot. Csak ajánlani tudom! Neked mindenképpen @Kozmikus_Tahó ;)
Aki szereti az angol humort és a kissé morbid novellákat, annak ajánlom ezt a kötetet. Nagyon fordulatos, csavaros észjárású történetek, néhol kissé fárasztóak, de nekem kedvenceim a fárasztó viccek, így jókat szórakoztam és szörnyülködtem rajtuk. Abszurdak, ezzel rokonai Örkény Egyperceseinek.
Nem mindegyik ugyanolyan színvonalú, de a stílus mindenhol egyenletesen jó. Szerintem még olvasok majd az írótól.
Ja, és a címadó novellából sokat tanultam a méhekről. :-)
Szeretem a meghökkentő meséket. :) Mindegyik novellában ott a groteszk csavar, és bár a borító galád humort emleget, inkább a szituációkat vélném galádnak benne. De persze a stílus is szerfelett szórakoztató, csak nem az a fajta, amin fetrengek a nevetéstől: inkább hitetlenkedő mosollyal észlelem a váratlan, bizarr fordulatokat. Nem veszélytelen vállalkozás itt szereplőnek lenni, elég vaskos a pórul járási ráta, de legalábbis a szürreális körülményekbe kerülés egészen elkerülhetetlen. :)
A bizarrsági pálmát szerintem egyértelműen a Szuperpempő, és a William és Mary viszi. Tökéletesen groteszk, képtelen helyzetek, két kedvenc novellám a kötetből. De meglepő helyzetekbe tud sodorni a lutrival, netán zálogcédulával való trükközés is. A házinéni története meg príma fekete-fehér videoklipje lehetne egy nyugtalanító muzsikának, amire este 11-kor bukkanok rá valami eldugott zenecsatornán nincs is tévém. Akadnak könnyedebb, ártatlanabb, megmosolyogtató végű novellák is, meg olyanok, amiknek hitetlenkedő „jaaaaj” felkiáltással nyugtázom a befejezését. :)
Roald Dahl a meghökkentő mesék mestere, nem volt ez máshogy ebben a kötetben sem. Ezúttal 14 hosszabb-rövidebb történetet olvashattam, amik eléggé vegyesek voltak. Volt, ami elgondolkodtatott, volt, amitől kivert a víz, volt, ami morbid volt és volt, amin nevettem. Pont azt kaptam, amit az ember elvárna egy szórakoztató könyvtől, nem tudtam megunni, hiszen mindegyik történet kicsit más volt, nem egy kaptafára írt történeteket tartalmazott. A kötet történeteit átjárja a sajátságos (néhol fekete) angol humor. Most már tudom, hogy spoiler. Kikapcsolódásnak kitűnő olvasmány, ajánlom!
Ez a fazon tuti nem volt százas, csak szeretni lehet.
Szerintem ez a könyv különösen jó válogatás.
Gondolkoztam, gondolkoztam, gondolkoztam,…hogy, hogy is értékeljem ezt a kötetet. Ugyanis voltak benne igen jó novellák és kevésbé sikerültek egyaránt. Így elsőre egy négyest nyomtam. Aztán viszont, ahogy egyre csak gondolkoztam, gondolkoztam, arra jöttem rá, hogy még akarok Roald Dahlt. És egyszer csak azt vettem észre, hogy a négyes ötösre váltott. Pedig tényleg nem volt jó mindegyik.
Egyébként az író stílusa igen könnyed, az írások olvasmányosak, bár egy kettő elég repetitívre sikerült. Nem hökkentett meg mindegyik.
Az öngyújtós sztori pedig a Négy szoba című filmből már ismerős volt (azt hiszem azt a szobát Tarantino rendezte), de ez egyáltalán nem bántott. Éppen az egyik kedvencem lett.
Nahát én mostmár nem értem ezt az értékelést.
A legelső történet a legjobb. Valószínűleg, mivel évekkel ezelőtt olvastam, és az egyetlen a könyvből, amire világosan emlékszem.
Népszerű idézetek
Billy 17 esztendős volt. Új tengerészkék felöltőt viselt, új barna kalapot, új barna öltönyt, és pompásan érezte magát.Friss léptekkel ment az utcán. Különben is, mostanában igyekezett mindent frissen csinálni. Frissen, igen, ez a siker titka. A központban a nagymenők mind haláli frissek, egy pillanatig nem lankadnak. Csak nézi az ember.
5. oldal
– Sose féltsd a macskákat – mondta a férje. – Mindig csak azt csinálják, ami jólesik nekik. Van elég eszük.
237. oldal, Hódító Edward
Távozása után az elsö reakcióm az iszonyodás volt. Nem tetszett nekem az egész dolog. Mélységesen undorító gondolat, hogy engem magamat, szellemi képességeim teljes birtokában, egy kis nyálkás pacnivá redukáljanak, ami egy pocsolyában hever. Undorító, ízléstelen, profán gondolat. Azonkívül az is zavart, hogy teljesen tehetetlen leszek, mihelyt Landy belerak a medencébe. Onnan már nincs visszaút, nem lehet tiltakozni, magyarázkodni. Teljese kiszolgáltatottság, ameddig csak életben tudnak tartani.
William és Mary, 155. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- P. G. Wodehouse: Igenis, Jeeves! 91% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: A dinka lelke 90% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Tökös-mákos 89% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Isten veled Tóbiás! ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Golfőrültek 87% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Lord Emsworth és a többiek 88% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Halló Mulliner! ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Mr. Mulliner meséi 83% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: A rút rendőr románca 80% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Fiatalemberek slamasztikában 93% ·
Összehasonlítás