Viharpárduc 10 csillagozás

Rita Horseyes: Viharpárduc

Evelyn ​Storm élete sínen van: szép ház, új autó, biztos állás egy menő utazási irodánál, szerető rokonok… Ám egy különös fekete karkötő miatt mindez messze tűnik, s ő egy távoli, idegen világon találja magát, ahol nincsenek számítógépek, autók, csipkebugyik és angol wc, ellenben csacsokok, kentik, archonolok, árnylakók, varázslók és sok más furcsa élőlény igen. Némelyik meg akarja ölni.
Miközben ő segítőivel próbál gyorsabb lenni az életére és karkötőjére pályázó bérgyilkosnál, egyre több aggasztó hír kap szárnyra egy rég halottnak hitt sárkányról, aki sereget gyűjt a bolygó békés népeinek leigázáshoz.
S mintha a lánynak nem volna elég, hogy a mágikus karkötőt nem tudja lehúzni kezéről, ráadásként egy jóslatot is a nyakába sóznak: benne látják a várva-várt idegen hőst, aki segíthet legyőzni a gonosz sárkányt és eldöntetni a háború kimenetelét.
Ám a homályosan fogalmazott jövendöléseket nehéz pontosan értelmezni, ráadásul ennek a jóslatnak hiányzik az utolsó két… (tovább)

>!
Underground, Budapest, 2013
526 oldal · ISBN: 9789630881197

Kedvencelte 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Lisie87>!
Rita Horseyes: Viharpárduc

Letéve a könyvet, így hirtelen nem is tudom mit írjak. Egy jó kis alapötlettel kezdődött, az elején még picit érződött egy kis bizonytalanság, de utána egészen jól belendült a történet. Vonhatok párhuzamot más könyvekkel, de hát nem egyszerű egyedi dolgokat kitalálni, főleg, hogy a műfajban elég sok könyv született már. Aztán a közepe felé elmúlt ez az érzésem, és úgy istenigazából beindult a történet.
Tetszettek a kitalált lényeg, a világ. Legfőképpen a sárkányok, hiszen amúgy is imádom őket, és nagyon örültem, hogy ilyen sokféle egyéniségű sárkányt sorakoztatott fel az írónő. A másik ami nagyon tetszett a humor, a szereplők közvetlensége, a barátiasság/bajtársiasság! Még az archonolokat is megkedveltem, bár ők először a rossz oldalon álltak.
Jó sok csűrés-csavarás, konfliktus, harc, árulás után végre minden megoldódott… spoiler
Összességében egy nagyon jól megírt, élvezhető fantasy. :)

3 hozzászólás
Agatha>!
Rita Horseyes: Viharpárduc

Olyan, mintha Anne McCaffrey beszélő perni sárkányai csatlakoztak volna a Gyűrű Szövetségéhez, hogy együtt győzzék le az orkokra hajazó archonolokat, miközben annyi hullát termelnek, hogy Martin bácsi is büszke lenne rájuk :D
Na, kicsit bővebben:
Számomra nem kétséges, hogy az írónő mindhárom, a fentiekben már említett művet és írót is ismeri. De mielőtt holmi utánzásra, koppintásra gyanakodnátok, sietek hozzátenni: a kiválóktól nem szégyen tanulni, és itt pedig erről van szó.
A meseszövés Tolkien-ra emlékeztet, rengeteg szereplőt mozgat, akik mind-mind egyformán fontosak, így olyan, viszonylag rövid fejezetekre osztja a történetet, mint amit A Tűz és Jég dalában már megszoktunk. És hát a sárkányok: igazi egyéniségek, fenségesek, ragyogók, sok múlik rajtuk a küzdelmek során.
De a többi lény is csodás, látszik, hogy az írónő sokat dolgozott a regényén, mert mindannyian összetettek, sokat megtudhatunk róluk.
Mindezek mellett még a sok-sok humor is levett a lábamról, akár a különös szereplőkre gondolok (imádtam a csacsok Lokit, aki állandóan leesett a nyeregből, vagy a törp Kropp szövegelését), akár beszólásaikra (jaj a kedvencemet muszáj ide idéznem, 5 percig röhögtem rajta: sárkányapa és sárkányfi között zajlik:
sárkányfi: apa, ne égess
sárkányapa: hát fújtam én rád lángot, fiam? )
Egyszóval olvassátok, érdemes, én pedig szívrepesve várom, hogy tényleg legyen folytatása!

1 hozzászólás
Shanara>!
Rita Horseyes: Viharpárduc

„Ritkán történik meg velem az, hogy már az első oldal olvasása közben is több alkalommal hangosan kacagok, a szerző szarkasztikus, de nagyon élvezetes humora még többször is lecsapott, egyszerűen magával rántott a történetbe.”

„A történetvezetés komplikáltságát jól példázza az, hogy még a kötet háromnegyedénél is külön utakon haladnak a szereplők, a szerző ekkor már legalább hat vagy hét, egymáshoz szorosan kapcsolódó eseményszálat mozgat egymással párhuzamosan és szövi szorgalmasan az elbeszélés sokszínű vásznát.”

„A szerteágazó cselekmény a könyv utolsó negyedében végre összeért, az alapos előkészítés meghozta a gyümölcsét, mert egy nagyon élvezetes, meglepetést is bőven tartogató befejezéssel zárult a nem éppen rövid történet. Legalábbis az a része, amely Magna világát érinti. Amikor ugyanis már elkönyveltem magamban, hogy sikerült egy nagyon jó fantasy-t olvasnom, akkor az utolsó oldalakon olyan információk bukkantak fel, amelyek teljesen más megvilágításba helyezték az összes eseményt, az okozott döbbenettől az állam a padlón koppant. Nem tudok mást hozzátenni, csak azt, hogy megemelem a kalapom az írónő előtt, mert engem teljes mértékben sikerült meggyőznie arról, hogy elsőkönyves szerző is képes fantáziadús, igényes, olvasmányos, logikai hibáktól mentes és élvezetes regényt írni.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/03/rita-horseyes-vi…

backy P>!
Rita Horseyes: Viharpárduc

Amióta befejeztem az olvasását, minden nap megpróbálok értékelést írni, de sose jön össze olyan, ami megérné, hogy elküldjem…
Ez a könyv jó. Kicsit bővebben: Ez a könyv azoknak való, akik megszállottan szerelmesek a sárkányos-varázslós-különféle fantasy-lényes világokba, ahol némi humor is bevillan. Rövid, pár oldalas több szálon futó fejezetei miatt nagyon gyorsan lehet olvasni, fel sem tűnik az embernek, hogy már ennyit haladt előre, és a vége mindjárt elérkezik…
Tájleírás, szereplők külső jellemzése nem sok van, erre nem sok mondatot költött az írónő, és én igazából nem is hiányoltam. Mindig utáltam azt olvasni, hogy milyen hegyek mire hasonlítanak a milyenszínű fű meg fa meg bokor között… és a szereplők kinézetét is sokkal közelebb éreztem magamhoz, hogy én képzelem el, milyenek lehetnek. És ezért minden egyes lényt, embert, hebrenccset, akármit nagyon megszerettem…
Annyira beleéltem magam, de annyira, hogy a vége nagyon rosszul esett. Aki nem olvasta, annak nem írom le, de engem szíven ütött teljesen, amilyen fordulattal visszarántott az ágyamba, ahol olvastam…
Ettől függetlenül ez egy nagyon jó könyv, de ezt már talán írtam… :) És várom a folytatást, várom a Viharpáduc kölykét, bárki vagy bármi is legyen az. :)

szélcsengő>!
Rita Horseyes: Viharpárduc

Rettentő sokáig húztam az olvasást, de nem azért, mert nem tetszett. Sőt nagyon szerettem! Az sem zavart, hogy több szálon fut a sztori, meg tudtam jegyezni. Azt már most érzem, hogy újraolvasós lesz! Az egyetlen gondom az a szövegméret, kicsit nagyobb betűkkel is nyomtathatták volna.

Sydd>!
Rita Horseyes: Viharpárduc

Szerettem ezt a könyvet. Egy nagyon jó fantasy könyv. A végén nem voltam kibékülve vele, de ez ízlés dolga. Megéri elolvasni, és megérdemli az 5 csillagot, mert összességben jó élmény volt, érdekes világgal, fajokkal, karakterekkel.

NewL P>!
Rita Horseyes: Viharpárduc

Végig egy RPG játékban éreztem magam, de a végét abszolút nem így képzeltem el. Nagyon jó könyv, érdemes elolvasni.


Népszerű idézetek

Shanara>!

A szép szőke lány valószínűleg nem az eszével kápráztatta el a főnökünket, mert bár nagyszerű érzékkel választotta ki a ruhájához illő rúzst és körömlakkot, az adatnyilvántartó bázis kezelése a sokadik magyarázat után is gondot okozott neki. Evelyn próbált türelmes lenni vele, de néha az volt az érzése, hogy ha a lány nem rendelkezne a fény felé fordulás képességével, akkor háttal ülne a monitornak.

5. oldal (Underground Kiadó, 2013.)

6 hozzászólás
Shanara>!

Minden cselekedet kivált egy másikat, minden tettnek van egy vonzata. Ez mozgatja a világot, sőt, minden életet valamennyi világon! […] Ezáltal számos dolgot meg lehet jósolni előre, még csak varázslat sem kell hozzá. Egyszerűen meg kell tanulni a dolgok mögé látni, odafigyelni minden apró jelre.

417. oldal (Underground Kiadó, 2013.)

backy P>!

– Megint begombáztál? – kérdezte mérgesen az össze-vissza hablatyoló archonoltól. – Felderítés közben tilos gondűző gombát enni!

69. oldal (Underground kiadó, 2013)

backy P>!

– Egészségedre – mondta kajánul Ariok.
– Nem én voltam!
– Ugyan, ugyan, nem kell ezt szégyellni. Vannak ételek, amelyek felfújják az embert, a kellemetlenül feszítő bélgázoknak pedig előbb-utóbb távozniuk kell valahol…
– De nem én voltam!
– Persze a sárkányokkal ez jóval ritkábban fordul elő, mivel a mi bélrendszerünk nem olyan kényes.
– Ide figyelj te nyavalyás, pikkelyes, gyengeelméjű hüllő! NEM én voltam, érted?

59. oldal (Underground kiadó, 2013)

2 hozzászólás
backy P>!

„Ez a kenti nem mindennapi jellemmel bír. Igazán figyelemre méltó.”
„Akkor költözz át belé, hogy közelről figyelhesd!”

183. oldal (Underground, 2013)

backy P>!

… Továbbá a virágoskerteddel is történtek érdekességek.
– A virágaim! A válogatott, különleges, ritkaságszámba menő növényeim!
– Hát, most is elég egyediek… Bár azóta nem mentem be locsolni őket.
– Miért nem? – érdeklődött Ariok jókedvűen.
– Mert nekem nincsenek akkora fogaim, mint a virágoknak – vigyorgott rá a kobold.

160. oldal (Underground Kiadó, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Christian Rosenkrautz: Halhatatlan játszma
Christian Rosenkrautz: A Szentföld Oroszlánja
Christian Rosenkrautz: Menekülés Hispániából
Christian Rosenkrautz: Jeruzsálem pusztulása
Christian Rosenkrautz: Farkasok Éjszakája
Lőrincz L. László: Vijjogók I-II.
Szép Zsolt: Kárpát Walzer
A. O. Esther: Megbocsátás
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
J. Goldenlane: A jósnő hercege