Kilenc nyár 8 csillagozás

Igazi „ötcsillagos” könyv egy olyan európai gyökerekkel rendelkező, ausztrál nő megfogalmazásában, kinek fogalma sem volt arról, hogy képes lesz a férjével eltöltött, -a betegség árnyékában átélt- élményekben gazdag, 9 nyár eseményeiről beszámolni. A sikeres, magabiztos férj a halálos kór tudatában is támasza marad önbizalomhiányos feleségének. Miután elhatározzák, hogy véghezviszik fiatalkori álmukat és megismerkednek a Földközi -tengerrel, leköti Őket tervük kivitelezése, háttérbe szorítva legmélyebb félelmeiket. 9 élményekben gazdag, boldog nyarat sikerül „nyerniük”, miközben a halálos kórral is küzdenek. Példaértékű hozzáállásuk, mely rádöbbent bennünket, hogy siránkozás, elkeseredettség helyett miként lehet kihasználni a még közösen eltölthető időt. A férj- ismerve Rina bizonytalanságát- halálos ágyán feladatot ad feleségének, mely a könyv megírására szólítja fel. Ez kitölti Rina napjait, segíti a fájdalom feldolgozását és eltereli, megfogalmazódó öngyíkossági szándékénak még a gondolatát is.

Nem a legnagyobb irodalmi élmény a kötet, mivel nem egy profi író írta. Mégis elgondolkodtató és jó történet 2 ember kitartásáról, a betegségekkel együtt is teljes életéről, a fiatalkori álmok megvalósulásáról, amelyek egy vitorláshoz kapcsolódnak és annyi boldog órát szereznek a házaspárnak. Boldogok, hogy lehetőségük volt együtt megtenni hosszú hajóutakat 9 nyáron át , bebarangolni a legszebb tájakat, tengereket, városokat. A gyermekkori és az európai gyökerek vissza-vissza köszönnek (Trieszt) és a háttérben mindig ott van az aktuális politikai helyzet: az olasz maffia, a Jugoszlávia felbomlása, a berlini fal leomlása és a világpolitika egyéb eseményei.

Alapvetően nem volt ez rossz, de a műfaja inkább útinapló. Abból is olyan, ami az olasz, görög, török partokat mutatja be. Kicsit zagyvának tűnik a szerkesztése, nyilván azért, mert nem profi íróról van szó. Egyszerűen csak a jómódú házaspár női tagja ígéretet tett férjének halála előtt, hogy vitorlás kalandjaikat megírja. Hát, így múlik el az élet… van, aki úgy küzd, hogy lelkileg nem vesz tudomást a bajokról, és nyer még közel 10 évet. Nem is akármilyet.
@l2njpx értékelésével is maximálisan egyetértek. Azért tényleg nem mindennapi vagy megszokott, hogy a emberek így éljenek, még ha egész életükben keményen is dolgoztak. Hogy a diagnózis közlésekor legyen annyi tartalékuk, ami ennyi időre gondtalanná teheti az életüket.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Érdekes volt, bár túlságosan nem tudtam magamévá tenni a történetet és nem azért,mert szerencsére eddig elkerült mindenféle halálos betegség, hanem mert valszeg soha nem lesz annyi pénzem, hogy ugyanúgy tudjam leélni életem utolsó éveit, ahogy a házaspár tette. Nem irigységből mondom, annyi pénzzel nyilván én is ugyanezt csináltam volna :) Csak így egy kicsit meseszerű volt. Bár nyilván maga az az elhatározás, és akaraterő, hogy akkor én most nem süllyedek depresszióba és tudatosan jól fogom megélni életem hátralevő részét, az tiszteletre méltó, csak úgy érzem, közelebb kerülhettek volna hozzám, ha olyan egyszerű emberekről van szó mint én (vagy a nagy többség) és szinte a semmiből teszik boldoggá és felejthetetlenné utolsó éveiket.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1.
Az tényleg döbbenet, amin keresztülment ez a 2 ember – néha picit már fura is volt ez a „jaj, és akkor mellrákom lett, meg csigolyaműtétem, a férjemnek meg hopp egy stroke, egy agyvérzés, ja, és még egy daganat”:-( – , és maximális tisztelet és csodálat azért, ahogy döntöttek és amilyen bátrak, sőt vakmerőek voltak.

2.
De a könyv maga nem túl jó. Se a történetvezetés, se a dinamika, se a stílus. Olyan ide mentünk, oda mentünk, itt egy város, ott egy falu, és kétoldalanként egy vihar, amiben majdnem felborultak.

3.
Megdöbbentett sokszor a jólétük. Oké, hogy egy sebész az jól fizetett ember, de ez még ahhoz képest is sok volt. Hajóvásárlás, kilenc évnyi hajózás, meg csak úgy vettek egy londoni lakást, béreltek egy párizsit, évente 10-szer repkedtek oda-vissza a világban (átugrom Londonba orvoshoz, Olaszországba családi ünnepre, Törökországba a barátainkhoz, stb., stb.) aztán unalmukban fotóstanfolyam, művészeti kurzus, milliónyi egyéb.

A szeretetről, meglepő őszinteséggel a közdelemről, az együtt-egymásért . Megható könyv.