” If aliens ever visit us, I think the outcome would be much as when Christopher Columbus first landed in America, which didn’t turn out very well for the Native Americans.„ (Stephen Hawking)
Nem nagy elvárásokkal kezdtem neki a könyvnek, és számítottam rá, hogy nem fog bennem különösebb rajongás kialakulni iránta. De kíváncsi voltam rá, mert sok pozitív értékeléssel találkoztam, plusz jön a film is. Talán az a szerencsém, hogy így álltam hozzá, így elmondhatom, hogy körülbelül azt kaptam, amit vártam. Bizonyos területeken többet is, mint reméltem, de az ellenkezője is igaz.
A világfelépítés… Majdnem azt írtam, hogy nagyon jó. Aztán kicsit belegondoltam, és bizony még most is vannak feketén tátongó lyukak a történetben. Vannak dolgok, amik vagy egyáltalán nem tisztázódtak még, vagy ha meg is lettek magyarázva, akkor zavarosak. spoiler Viszont magát az elgondolást érdekesnek találom, a hézagokkal együtt. spoiler
A cselekményben zavart, hogy sokáig tartott bizonytalanságban az író, nem lehetett igazán tudni, hogy most kik a rossz fiúk és kik a jók, és bevallom egy idő után már alig bírtam követni, hogy melyik szereplő éppen mit gondol. Nyilván nem lenne értelme azonnal mindent elárulni, de kicsit nagyon elnyújtottnak éreztem már. Amúgy pedig, ha visszagondolok a történetre, igazából eléggé lapos a cselekmény nagy része. A vége mozgalmas, de azon kívül csak nyúlik és nyúlik a story.
Amivel alapból megkavart az író, az a szereplőváltás volt. Nem számítottam rá, abszolút fel voltam készülve, hogy végig Cassie szemén keresztül fogjuk látni a dolgokat, és amikor egyszer csak átváltottunk Ben-re, természetesen folytatván E/1-ben a történetet, akkor legalább 5 oldalon keresztül próbáltam beleerőszakolni a jelenetbe Cassie-t, és értetlenül bámultam a sorokat, mert annyira nem illett bele még a lány múltjába sem a jelenet. Szóval, segíthetett volna az író egy név kiírással, vagy valami, hogy ne zavarodjak így meg. Mert azt elismerem, hogy szükséges volt a több nézőpont (spoiler).
A karakterekkel nem igazán vagyok megelégedve, elég gyengére sikerültek. Cassie sok helyen idegesített, Ben valahogy nem érdekelt (sajnos elég sok rész jutott neki a könyvben…), Evan viszont nagyon, de róla meg keveset tudtunk meg (bár lehet nincs is mit tudni, elég sablonkarakter szaga van). A szerelmi szál pedig említésre sem méltó. A semmiből jött és pontosan annyi érzelmet is tartalmaz. A mellékszereplők azt mondhatom, hogy nem voltak rosszak, Ben társait kifejezetten érdekesnek találom. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a későbbiekben. Mert ezt azért elérte a regény, hiába szapulom itt, azért elismerem, hogy van benne valami, ami vonz.
A borító nekem nagyon tetszik, különösen az átlátszó betűk nagyon egyediek. És a legjobb, hogy csak a bevezető után tűnt fel nekem, hogy egy baglyot formáznak a fák, és ettől függetlenül egy baglyos könyvjelzőt választottam ki a könyvhöz. Tudat alatt lehet, hogy mégis csak észrevettem én azt a baglyot. :)
Az író stílusa volt még, amit meglehetősen furcsálltam. Sok gondom is volt vele az elején, de akkor még én éreztem magam hülyének. Aztán viszont szaporodott a számuk a furcsábbnál-furcsább mondatoknak, és azért felötlött bennem, hogy talán mégsem velem van a baj.
Pár példa:
Now I was watching him through the kitchen window. Now+past tense. Utánanéztem, és ez mindenképp furcsának hat, de megoszlanak a vélemények a helyességéről. Nem bírálok, mert nem vagyok perfect angol, de nekem ez így furán jön ki.
He busted out in tears. Fell onto the path and gave in to it, the bigness of it, the big Buick that’s parked over you, the horrible feeling that, as bad as it’s been, it’s going to get worse. Őszintén szólva, halvány dunsztom nincs, hogy itt mit akart. Van egy múltbéli jelenet, és közbe behozza ezt a kocsi alatti jelenbeli jelenetet. Lehet, más megérti ezt a mondatot, én nem.
By day the refugee camp ringing Wright-Patterson swims in a dense, choking fog. Őőő… komolyan, kezeket a magasba, aki tudja, hogy van ez!
In the distance, a crow’s harsh call, but that was the only sound I heard. Magyarul: A távolban, egy varjú éles rikoltása, de ez volt az egyetlen hang, amit hallottam. WTF?
The instinct burned into me from months of drilling to return fire is very hard to resist. Értelmes a mondat, de annyira nyakatekert, hogy jó párszor neki kellett futnom.
Aztán voltak olyan részek is, ahol (ahogy az író később fogalmazott) a szereplők egyfajta testen kívüli élményt éltek át. Ezt csak egyszer írta így, pedig volt pár olyan jelenet, amikor egyszer csak E/3 személyben kezdett el az éppen narráló szereplő beszélni önmagáról.
Pl: …then bursting from the tree line into an open field, the frozen ground crunchy beneath my boots, under the dome of the indifferent sky, the brilliant blue curtain drawn over a billion stars that are still there, still looking down at her, the running girl with her short hair bouncing and tears streaming down her cheeks…