Az ​elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.) (Félvér Tábor Krónikák 6.) 92% 797 csillagozás

Engem is beszippantott Rick Riordan nagyszerű világa, mert eddig mindegyik kömyvét imádtam, és alig várom, hogy többet is olvashassak tőle.
Érdekes volt ez az új felépítés az eddig ismeretlen hősökkel. Habár Jászon neve nem épp a kedvencem olyan hülyén hangzik, a srác már annál inkább. Imádom a szuperképességét, Leo-ét úgyszintén, és ha még Percy és Nico erejét is hozzávesszük, mindjárt kijön mind a négy elem. :D
Amúgy hiába Jászon volt a fő-főszereplő, én mégis Leot szerettem jobban. Imádom az ilyen életvidám, vicces srácokat.
Piper is szerintem egy érdekes karakter. Még jobban tetszik, hogy spoiler gyereke, és hogy ilyen harcias. Plusz remélem tényleg összejönnek Jászonnal.
Tetszett, hogy Annabeth is szerepelt, és hogy Percyt a fiújaként emlegeti. ^-^ Jaj, csak találjanak egymásra!
Érdekes ez az egész római istenek szitu. Kicsit olyan, mintha személyiség zavarral küzdenének az istenek :D
Hérát sosem kedveltem, itt sem tudom, pontosan mit gondoljak róla. Mert habár itt nem a legrosszabb, de… hát akkor sem lehet benne megbízni. Zeusz dettó :D
A következő rész érdekel nagyon, mert Percy! *-* ♡

Egy kicsit hiányzott nekem Percy a történetből, valahogy Jászon elég halvány alaknak tűnik mellette, hiába Jupiter gyermeke. Piper és Leo sokkal karakteresebbnek tűnik számomra – ez utóbbi nagy kedvencem is lett. Az alapötlet viszont jó: a római istenek és hősök becsempészése a regényfolyamba igazán nagyszerű. Egy kicsit tartottam attól, hogy emiatt kaotikussá válik a cselekmény, de nem így lett; igaz, mesteri módon kell szőni a szálakat, hogy ne váljon azzá. Kíváncsi vagyok a folytatásra…

„Jobban jártok, ha itt maradtok jégszobornak.”

Nagyon tetszett ez a könyve is Riordannak, ez a pasi egy zseni. És mennyit tud a mitológiákról… görög, római…elképesztő, egészen elképesztő, és úgy adja tovább, hogy tanít vele. Úgy állsz neki a könyveinek, hogy halvány fogalmaid vannak pl a görög istenekről, nna akkor úgy jössz ki a kalandból, hogy mindent tudsz róluk, még azt is, ki-kivel van, és kinek mi/ki/kik az ellenségei.
Nagyon szerettem Jászont, tipikusan „a kevesebb több” karakter, keveset beszél, nem ossza meg a problémáit másokkal, de ha a helyzet úgy követeli meg tőle, cselekszik. Bele néztem az angol verzióba, ott Jason, elég kiábrándító, örültem, hogy lefordították magyarra a nevét, így az igazi.
Piper nevével csak egyszer volt gondom, de ezt a magyar-agyam okozta, mert Piperék-et én simán piperéknek olvastam, de sehogy sem stimmelt a mondat, így megértettem, hogy Pájpörék volt.
Mellie nagyon kis cuki volt, őt bírtam, Festust is bírtam, tudom, hogy csak egy gépsárkány.
„Szép jégszobor lett volna belőled, visszatükrözhetted volna az arcomat, ha rád tekintek.”

Újabb kedvencet avattam.
Riordan bácsi megint túl jót alkotott, és azt hiszem, kezdek enyhén függővé válni. <3
Bővebben: https://zivataroskonyvek.blogspot.com/2017/10/rick-rior…

Az Olimposz hősei 1

Nekem nagyon tetszett ez a új folytatás sorozatindító rész, ami kibővült a hősök másik, eddig rejtett ágával.
Az új szereplőket egyből a szívembe zártam, remek triót alkottak. Nagyon sok izgalom és rejtély volt a könyvben, rengeteg humorral és kalanddal.
Közben a szereplők is hatalmas megvilágosodáson és fejlődésen mentek keresztül, miközben rengeteg életveszélyes helyzetben kellett megállni a helyüket.
Sokszor velük izgultam, és vártam hogyan keverednek ki a bajokból, kik lesznek segítségükre és kik lesznek az alattomos ellenségek.
Egyáltalán nem volt kiszámítható, bár a legfőbb ellenséget kitaláltam, de csak azért mert kora gyermekkoromtól elég jól ismerem a görög mitológia főbb képviselőit.
És ez a gonosz bizony ébredezik, szóval a következő 4 részben is biztos rengeteg izgalom várható. Már kezdem is a kövi részt.

Ideje volt már visszatérni a Félvér táborba, még ha picit zavarosan is indul az egész. Leót egyből a szívembe zártam, Pipernél meg reménykedtem, hogy ne a csinicsajokhoz kerüljön, inkább arra számítottam, hogy nagy meglepetésre spoiler. A könyv legnagyobb sztárja nekem Festus volt! Picit néha olyan „szájbarágósnak” éreztem, voltak részek, ahol nagyon érezhető volt, hogy a célközönség az ifjúság. Az edző karaktere rémesen idegesített, a két mitológiai szál behozatala viszont zseniális és ötletes és nagyon is hihető, furcsa módon a végéig nem esett le, pedig szó volt róla, hogy spoiler

„Ha megrohannak a kételyek, egyszerűsítsd az életed!"
Hát, senki nem mondhatja, hogy nem volt erős kezdés. Három új hős és egy megoldhatatlan kaland. Ez az íróra vall.
Azt nem mondhatnám, hogy Jászon rögtön a szívem csücske lett, de viszonylag hamar megkedveltem. Piper a kezdetektől szimpatikus volt, Leo pedig valahol a szimpatikus és nem szimpatikus között billegett. De a végére már csak annyit tudnék mondani, hogy mindenkit szerettem.
Szóval, le a kalappal, Rick Riordan!

Évek teltek el azóta, hogy olvastam a Percy Jackson sorozatot, de a mai napig jó emlékeim vannak róla. Mikor kijött ennek a sorozatnak az első része, már akkor nagyon vártam, hogy olvashassam, reméltem, hogy ugyanannyira fog tetszeni, mint az előző. És szerencsére így is lett. A cselekmény hasonló az eddigi kötetekhez, a háttértörténet is ugyanaz, annyi különbséggel, hogy újabb dolgok derülnek ki, újabb bonyodalmakba kerülnek a főhősök. A főhős trió tagjai ezúttal: Jászon, Piper és Leó. A cím (Az elveszett hős) Percy Jackson-ra utal, akit próbáltak megtalálni az egész kötet alatt, de nem sikerült nekik, aztán a végén egy csavar következik és rájönnek hőseink, hogy hol lehet Percy. A következő részben nyomára is indulnak, már most várom, hogy olvashassam *-* :)
Nagyon pörgős olvasmány, én csak úgy daráltam az oldalakat, végig izgalmas és eseménydús, nincsenek ellaposodott részek benne. A főszereplők mindegyikét sikerült megkedveltetnie velem az írónak, ami nagy szó, hisz így jobban bele tudom élni magamat a cselekménybe. A kötet úgy indul, hogy Jászon felbukkan a semmiből, mindenkinek vannak „emlékei” róla, pedig nem kellene, mert előtte nem volt az életük része, de Jászonnak magának semmi sem derengett a múltjából. Ez már önmagában izgalmassá tette a sztorit, elgondolkodhattunk rajta, hogy: Ki ez a srác? Honnan jött? Hogy került ide? Szerencsére mindegyik kérdésre választ kapunk már ebből a kötetből, de mégis számtalan kérdés marad megválaszolatlanul.

ÚRISTEN! Egy percig se gondoltam, hogy Riordan ezt a magas oldalszámot időhúzásra fogja használni, na, de hogy ennyi fordulattal és kalanddal tölti ki, arra nem számítottam. Az új szereplőket hamar megkedveltem, pedig elsőre furcsálltam, hogy nem a megszokott félvérekről olvasok. A humor, a cselekmény és a kidolgozottság természetesen még mindig zseniális. A vége után pedig különösen örülök, hogy a következő kötet is kéznél van. :D Aki szerette a Percy Jackson és az olimposziakat, annak abszolút kötelező folytatás!

Egy kihìvàs miatt bukkantam erre a könyvre vèletlenül. Majdnem a közepèig fogtam is a fejem,hogy „Ùristen,pont erre kellett,hogy essen a vàlasztàsom??” De utàna a harcok közepette,beindultak az esemènyek,izgalmassà vàlt a törtènet. Bàr sose szerettem a „nesze semmi fogd meg jòl” informáciòkat. Èrtem azt,hogy sok tudàlèkos szereplő visszatartja a lènyegi informáciòkat a soha semmit sem tudò/èrtő főhőstől,csak kis informàciòmorzsàkat hullajt el…de amennyire nyögvenyelős volt,utàna annyira szippantott is be a sztori. Az elejèn mèg nem gondoltam,hogy majd kìvàncsi leszek a folytatàsra is.