Vérvonalak (Vérvonalak 1.) 303 csillagozás

Richelle Mead: Vérvonalak

Vámpírakadémia ​spinoffjaként kezelendő új sorozat meglepő fordulatokkal teli első részében sok eltemetett titok kerül a felszínre, és az új szereplők mellett olyan régi ismerősöket is üdvözölhetünk, mint Adrian Ivaskov, a lélekmágus szépfiú, vagy Abe Mazur, a tetteivel a törvényesség határán táncoló kalandor. Ahol pedig ők jelen vannak, ott a baj sem járhat messze.

A történet szerint Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú – mellékesen vámpír – kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049545 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Rose Hathaway · Adrian Ivaskov · Sydney Sage · Eddie Castile · Jillian Mastrano

Helyszínek népszerűség szerint

Dél-Dakota


Kedvencelte 71

Most olvassa 10

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

EgyKönyvmoly>!
Richelle Mead: Vérvonalak

ADRIAN IVASKOV újabb rajongód van! (Basszus, hogy miért nem tudok beköltözni ebbe a könyvbe se??? Az élet igazságtalan! )
Határozottan tetszik az írónő stílusa és humorérzéke!

20 hozzászólás
DarknessAngel>!
Richelle Mead: Vérvonalak

Nagyon tetszett. Legfőképp Adrian miatt, aki egyszerűen ellenállhatatlan, viszont a cselekmény se volt semmi.
A Vámpírakadémiát már rég olvastam, ezért olyan szereplők, mint Jill, hát alig mondott valamit. Eddie-re még úgy-ahogy emlékeztem….eléggé szerethető karakter. De Jill a sok nyavalygásával már idegesített.
Ami Sydneyt illeti, nagyon bírom a csajt :) Okos, ügyes, elszánt és bátor, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom kedvelni.
Tetszett a titkolózás a furcsa tetoválásokkal kapcsolatba, és hát persze a „vámpírvadészok” is hozzáadták a kellő feszültséget, de a legjobban akkor is a vége tetszett.
Az elején még kellett egy kis idő, hogy beinduljanak a dolgok, viszont mikor már Adrian is megfelelő mennyiségben kezdett szerepelni, csak jobbak lettek a dolgok.
Rendesen meglepődtem, hogy ennyire megkedveltem a könyvet :))

13 hozzászólás
abstractelf>!
Richelle Mead: Vérvonalak

Ez igazán nagy váltás volt az előző olvasmányomhoz képest, így kellett egy kis idő, mire hozzászoktam. Fogalmazzunk úgy, hogy ez „nagyon YA”, annak pozitív és negatív tulajdonságaival együtt.
Itt jelezném, hogy nagyon addiktív ez a könyv; miután hozzászoktam a stílushoz, képtelen voltam lerakni. Kicsit nosztalgikus is volt visszatérni a Vámpírakadémia világába. Mégis elsősorban a karakterek miatt szerettem meg ezt a részt.
Sydney sokkal szimpatikusabb volt, mint a VA-ban, amihez hozzájárult az is, hogy Richelle Mead végre teljesen kidolgozta a karaktert. Tetszett, hogy nem egy Mary Sue, hanem megvannak a maga hiányosságai.
Mellette Adrian is a szívem csücskévé vált. Most nincsen Dmitrij, hogy háttérbe szorítsa őt, így sokkal jobban tudtam figyelni rá. Kis cukorvámpír, aki nem csodálom, hogy mennyi rajongót szerzett magának az olvasók közt.
Mindent összevetve nagyon ráfüggtem a sorozatra, és több mint valószínű, hogy hamarosan folytatom is, mert kíváncsi vagyok, mi történik a maradék öt részben.

3 hozzászólás
h_orsi >!
Richelle Mead: Vérvonalak

Az elején kicsit unalmas volt a könyv. Kezdjük ott, hogy nem igazán emlékeztem már a Vámpírakadémia szereplőire + be sem befejeztem a sorozatot, tehát az első fele a könyvnek enyhén spoileres volt számomra… Viszont, ahogy egyre jobban beindultak az események (és igen, itt is a végére maradt a jó rész :D) kezdtem megkedvelni. Azonban nem tudom, hogy mennyire lenne helyes úgy megítélni a könyvet, hogy a másik sorozatól különállónak tekintjük… Mert ugye ez már nem tartozik oda, de mégis visszautalgat rá és sehogy sem lehetne megérteni, ha előzőleg nem olvastuk a Vámpírakadémiát.
Mivel nem jelent meg a többi része magyarul és főleg az eleje miatt, arra számítottam, hogy a vége is szörnyű lesz. Pozitív csalódás volt :)

Vivi_>!
Richelle Mead: Vérvonalak

Ez egy spin-off sorozat, ezért annyira nem is vártam tőle sok mindent. Külön örültem, hogy lesz, úgymond folytatás, de leginkább csak Adrian miatt akartam elolvasni. A Vámpírakadémiába Sage karaktere nem tetszett, emiatt is voltak kétségeim, hiszen ki akar olyan főszereplővel olvasni, akit nem kedvel? Szóval… azért féltem egy kicsit a belekezdésébe. DE! Most a könyv befejezése után, rá kellett jönnöm, hogy I-MÁ-DOM. Így nagy betűvel szótagolva.
Egyszerűen… imádom. :D Annyira fantasztikus a világ, amit Richelle Mead teremtett – ezt már leírtam a vámpírakadémiás értékelésem egyikében –, hogy tyű.

Ne hát akkor. Teljesen új környezet, sok új szereplővel, de még mindig annyira Vámpírakadémia hatása volt, vagyis számomra. Ahogy említettem nem kedveltem Sydneyt, de itt, ebben a könyvben még jobban hozzám nőtt, mint Rose. Sok közös vonásuk van, de persze két különböző ember. Khmm… nem sok vizet kavarok, ha azt mondom Adrian imádni való, egyszerűen olyan jó volt, hogy ilyen sokat szerepelt a könyvben. Mondjuk még mindig elnéztem volna egy kis pluszt részt vele. Hatalmasakat röhögtem a cinizmusán, és a poénjain. Anya csak annyit látott, hogy mosolygok, amit már megszoktak, de most kifejezetten sokat csináltam. A nagy változás számomra Jill volt. Nem tudom, de megutáltatta magát velem. Eddig kedveltem, de a Vérvonalakban nagyon sokat hisztizett, ami már néha idegesített.

A cselekménnyel kapcsolatban megint érezhető volt, hogy a könyvet Mead írta, hiszen megint a végén voltak a fordulatok, és igaz, hogy kitaláltam ki a „vámpírvadász”, azonban így is élveztem. Talán sokkal jobban tetszett ez a rész, mint bármelyik Vámpírakadémia rész. És ez nagy szó, de lehet csak elfogult vagyok Adrian miatt. :D Istenem, amikor eszembe jutott, hogy nincs magyarul folytatása, azt hittem sírva fakadok – na jó, azért nem, de nagyon szomorú lettem. Szerintem érdemes lenne/ lett volna kiadni, hiszen ez így olyan rossz, hogy csak az elsőt fordították le.

Beatrice8>!
Richelle Mead: Vérvonalak

A Vámpírakadémia az egyik kedvenc sorozatom, ezért nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy van egy spin-off sorozata.
Adriant már az eredeti sorozatban is bírtam, csak az zavart, hogy bekerült Rose és Dimitrij közé. Most viszont igazán kibontakozhatott. Tényleg megszerettem :)). Remélem sikerül túllépnie Rose-on, szívfacsaró volt, amikor kaptunk róla pár mondatot, hogy mennyire szerelmes volt belé és hogy összetörte őt. Sydney majd megvígasztalja ;).
Egyébként nagyon tetszett, amikor Rosékról kaptunk információkat, vagy, amikor ráadásul meg is jelentek! :D
Sydney persze nem egy Rose Hathaway, de bírtam őt. Voltak lépései, amikkel nem értettem egyet, de hát azok Rosenak is voltak bőven. :D
A fordulatok közül sikerült a legöbbet kitalálnom, de nem mondanám, hogy kiszámítható volt a könyv :). A szerkezete, olyan, mint a Vámpírakadémia részeknek :D.
Összességében aranyos volt, izgalmas, szerethető szereplőkkel.
Mindenképpen folytatom angolul :).

turanett P>!
Richelle Mead: Vérvonalak

Én most nagyon csalódott vagyok. Az gondoltam ,hogy ez az én könyvem lesz, de nem. Lehet, hogy azzal rontottam el, hogy nem a Vámpírakadémiával kezdtem, de mivel spinoff sorozatról van szó, gondoltam nem gond. Hát de. Annyi vissza utalás volt, hogy nehéz volt követni. A másik nagy bajom még az volt, hogy a történet nagyon unalmas és sokszor idegesítő volt. Az első személy aki kivágta a biztosítékot, az Sydney apja. Még ekkora barmot. Aztán ott volt, az a senkiházi Keith, hogy ő mennyire idegesített. Annyira sajnálom, hogy csak a könyv felétől kezdett érdekes lenni. Nem volt rossz ötlet az a tetoválásos dolog. Illetve Lee is nagyon meglepett. Ki hitte volna. A leginkább Adriant bírtam.

2 hozzászólás
Err>!
Richelle Mead: Vérvonalak

A Vámpírakadémia sorozat nagy kedvencem, így nem volt kérdés, hogy ezt a spin-off sorozatot is olvasni szeretném, főleg úgy, hogy Adrian is szerepel benne.
(Ő még mindig annyira ahh.. *.* Imádom.♥)
Akkor még úgy gondoltam, hogy, hát nem baj, hogy nincs folytatása de legalább ezt az egy részt elolvashatom. De most, hogy vége, nagyon mérges és szomorú vagyok, hogy nincsenek kiadva a további kötetek. Úgy de úgy olvasnám tovább!! :(
A szereplőket nagyjából szerettem, ahogy a történetet is. És nagyon kíváncsi lennék, hogy mi minden lesz még itt!
Azért annak örülök, hogy ha még ilyen kevés időre is, de visszacsöppentem ebbe a világba, ezekhez a karakterekhez.

tündérrózsa>!
Richelle Mead: Vérvonalak

Sokáig úgy gondoltam, hogy ez lesz az a könyv, ami hiába itt áll a polcomon évek óta, sosem fogom elolvasni. Na nem azért, mert nem érdekel, hanem mert a kiadó gondolt egyet, és nem folytatta a sorozatot magyarul. Nekem meg csak fájna a szívem, hogy így félbeszakad egy remek történet. Ahogy fáj is. Mérges is vagyok miatta nagyon.
De aztán jött a Vámpírakadémia sorozat újraolvasása és nem bírtam még elszakadni Adriantől. Adriantől és ettől a világtól. Ami ugyanaz, mégis teljesen más. Visszatér néhány régi kedvenc, és bőven bukkannak fel új karakterek. Féltem is kicsit, hogy nem fogja megugrani az eredeti sorozat szintjét, de bizony simán felér hozzá, aminek én nagyon örülök. Sydney sokkal szimpatikusabb itt, végre megértjük, mit miért tesz. Kicsit még merev ugyan, de határozottan kedvelhető. Adrian pedig sziporkázik. Imádom a humorát, nem lehet megunni. spoiler
Fordulatokban sem szenvedünk hiányt, elég felfokozott állapotban olvastam néha, és csak kapkodtam a fejem. Sűrűn hagyták el a számat olyanok, hogy „Mivaaan???”, „De miért?”, „Ez most hogy”, Atttyaúúúúristen!!!". Igen, azt hiszem, egyértelmű, hogy nagyon tetszett a könyv. És ezért nagyon-nagyon csalódott vagyok, hogy nincs folytatás. Pedig most is annyi kérdésem maradt… Mi lesz Eddie-vel? Mert bár róla kevesebb szót ejtek, azért ő is az egyik kedvencem. Hogyan alakul Jill sorsa? És mit fog csinálni Adrian spoiler? Megannyi kérdés, és nem tudhatom meg a választ, hacsak el nem kezdek angolul olvasni. Ami, valljuk be, nem az erősségem.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Richelle Mead: Vérvonalak

Vérvonalak 1

Ez eszméletlenül jó sorozatindító kötet volt, nem is értem miért kaszálták, én le sem tudtam tenni, megint éjszaka is olvastam, annyira tetszett, és ahogy látom az értékelése is méltán 90%-os.
Sydney a főszereplő lány teljesen belopta magát a szívembe, annyira aranyos volt, kötelességtudó, felelősségteljes, okos, mégis érzőszívű, segítőkész, szinte felsorolhatatlan mennyi jó tulajdonsággal rendelkezett. Rövidke élete a tanulásról és a kötelességről szólt, kemény, szőrösszívű apja mellett, aki soha nem méltányolta, mivel nem született fia, csak lányai. Még azt is megválogatta, hogy mit tanulhat és mit nem, a lányka meg szabadidejében azokat a dolgokat tanulta, amiket az apja feleslegesnek ítélt a család tradicionális munkájához.
A vámpírvilág is nagyon érdekes és szövevényes volt, a könyvben szereplő vámpírfajták is nagyon szerethetőek voltak, volt sok titokzatosság a fiatalok múltjában, és rengeteg izgalom a történések felderítése közben.
Sokáig nem is lehetett tudni ki lesz a fiú főszereplő, Adrian az igazi rossziú vámpír került ki végül. Nem volt romantikus szerelmi szál, még túl fiatalok a szereplők és Sydney-nek halvány fogalma sincs az emberi kapcsolatokról, eddigi elszigetelt élete miatt, csak a tanulás, munka, küldetések teljesítése mellett nem foglalkozott az emberi kapcsolatteremtéssel. Ezek nagyon sok vicces helyzetet teremtettek bájos naivitása miatt.
Rendkívül jól szórakoztam olvasás közben, szívesen ajánlom a fantasy irodalom kedvelőinek.


Népszerű idézetek

Greylupus>!

Keith éppen az ajkához emelte a poharat, amikor Adrian ezt mondta: – Mmm. Nullás pozitív, a kedvencem.
Keith kiköpte a bort a szájából, és azonnal köhögni kezdett. Én örültem, hogy semennyi nem fröccsent rám. Jill vihogni kezdett, Clarence pedig csodálkozva meredt a poharára.
– Tényleg az? Azt hittem, hogy cabernet sauvignon.
– Valóban az – felelte Adrian rezzenéstelen arccal. – Tévedtem.

142. oldal

5 hozzászólás
kellyolvas P>!

És nem bízom olyan pasasokban, akik több pipereholmit használnak, mint én.

26. oldal

2 hozzászólás
FFG>!

Te túl csinosnak tűnsz ahhoz, hogy hasznos legyél.

329. oldal

Greylupus>!

A tökéletességhez rengeteget kell próbálkozni. – Kicsit elhallgatott, hogy ezt átgondolja. – Hát, kivéve a szüleimnek. Nekik elsőre sikerült.

265. oldal

22 hozzászólás
Greylupus>!

– Várnak rátok. Menjetek be. – Adrian Keith füléhez hajolt, és baljós hangon belesuttogta: – Ha…. mertek. – Majd megbökte Keith vállát, és egy „muhahaha”-szerű szörnynevetést hallatott.
Keith majdnem három métert ugrott a levegőben.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov
2 hozzászólás
Fummie>!

– Zavartnak tűnsz – jegyezte meg Adrian.
Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom.
Adrian ünnepélyesen bólintott. – Ezért nem csinálom én soha.

176. oldal

Zsanó>!

[…] – Ugye nem akarsz az Amberwoodba járni?
– Mi, és eljátszani veletek a High School Musicalt? Nem kösz.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: High School Musical
Greylupus>!

– Istenem, Sage. A szemed. Hogy lehet, hogy ezt még soha nem vettem észre?
Ismét elöntött az a kényelmetlen érzés. – Mire gondolsz?
– A színe – lehelte Adrian. – Amikor a fényben állsz. Elképesztő… mint az olvadt arany. Le tudnám festeni… – Felém nyúlt, de visszahúzta a kezét. – Gyönyörű. Gyönyörű vagy.

327. oldal

7 hozzászólás
inka0507>!

– Ó, tényleg? Le tud rajzolni egy csontvázat motoron, amiből lángok törnek elő? És egy kalózkalapot is akarok a csontvázra. És egy papagájt a vállára. Egy csontvázpapagájt. Vagy talán egy csontváz nindzsapapagájt? Nem, az már túlzás lenne. De az menő lenne, ha a csontváz olyan nindzsás dobócsillagokat dobálna. Amik lángolnak.
[…]
– Ez a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam – válaszolta a tetoválóművész.
– A hölgyek nem ezt fogják mondani – felelte Adrian.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov
Greylupus>!

– Amikor bementem, azt mondták, hogy a tulajdonos éppen telefonál, és várnom kellene pár percet. Úgyhogy leültem, és rendeltem egy italt.
Ezúttal tényleg a kormányra borultam. – Mit rendeltél?
– Egy Martinit.
– Egy Martinit. – Felemeltem a fejem. – Egy Martinit rendeltél egy állásinterjú előtt.
– Ez egy bár, Sage. Azt hittem, nem lesz ezzel bajuk.

209. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú
Cynthia Hand: Angyalvágy
Joss Stirling: Lélektársak – Sky
Tracy Wolff: Sóvárgás
Rachel Vincent: Lélektolvajok
Meg Cabot: Mélyharapás
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Isaac Marion: Eleven testek
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna