Örök kötelék (Vámpírakadémia 5.) 94% 220 csillagozás

Ez… ez nagyon jó! Semmi időhúzás, annyi minden történik, hogy bőven jutna belőle a következő részre is. Választ kapunk sok mindenre, de újabb kérdések merülnek fel. És Mead a végére megint írt egy olyan hatjűkanyart, ami miatt legszívesebben rögtön elkezdeném a hatodik (egyben sajnos az utolsó) részt.

Már több mint egy éve megvan ez a rész, úgyhogy csak egy kérdésem van önmagamhoz: miért vártál ennyi ideig, hogy ezt a drágát elolvasd??
Annyira jó volt visszatérni a Vámpírakadémia világába – imádtam az elejétől a végéig, beleértve minden fordulatot, apróbb kis eseményt, Dmitrijt, Adriant… mert a történetért olvasom a könyvet
És milyen függővége lett, ezt nem hiszem el! Na jó, lehet mégis jó, hogy már megvan a zárórész is, és olvashatom, különben itt szenvednék.
Röviden: I ♥ Vámpírakadémia.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon tetszett benne, hogy ez már előkészített a naaagy végkifejletre, azaz tömegével maradtak benne elvarratlan szálak – és még ennek ellenére is szép kerek az egész: Rose hősként, az Akadémia büszkeségeként kezdi a könyvet, a végére pedig rács mögött csücsül, és lényegében a kivégzésére vár (jellemző módon Abe csak ennél a két momentumnál tűnik fel XD).
Adrian végtelen türelme csodálattal tölt el: nem hiszem, hogy nekem menne a helyében. XD Mindemellett Rose-t sem tudom hibáztatni a kialakult helyzetért, csak annyira szerencsétlen dolog ez. :( A vacsorás részen szabályszerűen vinnyogtam a röhögéstől (félig-meddig megjósoltam egy ilyen jelenetet, és imádtam, hogy tényleg belekerült XD), és… ajh, de örültem volna, ha Adrian felkészülten érkezik. :3
Dmitrij sorsát még emésztenem kell: jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy azt preferáltam volna, ha Rose megkarózza. XD

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez az a kötet arra emlékeztet, hogy már csak egy kötet maradt és nagyon örülök, hogy egybe kezdtem el olvasni őket. Mert hogy lehet így befejezni a köteteket??
Lissa-t nem tudom megszeretni, és én biztos rossz testőr lennék, hogy mindig mások a fontosabbak, ők a jobbak.
Örültem nagyon, hogy Dimitrij visszatért, de remélem nem csak testben és nem marad ilyen elesett. :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tetszett nekem hiába nem volt benne semmi meglepő, vagyis a végén persze „meglepő” volt, hogy Tatjana meghalt, de… AZ utána lévő bizalmas levele Rosenak jobban meglepő volt, de hát valahogyan felkellet Meadnek vázolnia, hogy mire is számíthatunk az utolsó részben.
Dmitrij visszaváltozása meg nagyon nem volt meglepő, de annál örömtelibb pillanat volt :D.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát én már azt hiszem mindig így leszek ezzel a sorozattal. Ennek a kötetnek is voltak részei, amiket untam és voltak részei amiket faltam.
Mead mániákusan össze foglal mindent a könyvek elején, ez még mindig zavar… Az ötödik kötetnél senki nem fog csatlakozni a sorozathoz, viszont nagyon zavaró tud lenni, hogy minden kötet elején el kell olvasni kik azok a morák meg dampyrok és mi is a baj a strigákkal…. és a köteléket is unom már közte és Lissa között, mármint állandóan elolvasni mi az :)
Striga Dimitrijtől kicsit többet vártam, megborzongtam az előző kötet levelétől, és az is tetszett, hogy ez meg egy újabb levéllel indult, de egyszer ment ki Rose az Udvarból és már megjelent és már el is kapták….
De voltak erőteljes jelenetek az új Dimitrij és Rose között, amik viszont nagyon jók voltak, és kíváncsi vagyok, mi lesz kettejükkel és persze arra is, hogy vajon ki volt és miért (most a végére gondolok).
Lissát eddig szerettem, de amit Dimitrij visszatérte után művelt valahogy nem volt szimpatikus… nem tetszik ez a kapocs, amivel Dimitrijhez elkezdett kapcsolódni, és az sem, hogy mennyire semmit nem tett azért, hogy Rose találkozhasson a férfival…
De Rose is az agyamra ment néha, nagyon kakaskodó lett, és most már teljesen elment az esze, régebben azért néha még gondolkodott….
De Christian, Andrian és Dimitrij nagyon tetszenek. Mindhárman egy-egy látásmódot személyesítenek meg, és mindhárman végig kitartanak a hitük mellett, és stabilan magukat adják mindig. Szeretem őket, remélem az ucsó részben mindegyikük fontos szerepet kap majd :)

Ez a sorozat függővé tesz. Nem szándékoztam ledarálni ilyen hamar a sorozatot, pláne a vizsgák küszöbén, most mégis ott tartok, hogy itt vagyok könyv nélkül, minden nélkül.
És igen, azóta a hatodik könyv nélkül is, mikor ezt írom.
Az első öt kötetből eddig ez volt a legmozgalmasabb és legakciódúsabb, kezdve attól hogy Rose levizsgázott, elhagyják az akadémiát, megszöktetik ellenségüket , Viktor Dashkovot a börtönből, miközben Dimitrij vadászik rájuk. Aztán Lissa segítségével Dmitirij végre visszatér és vele együtt Rose reménye is. Na meg az enyém is…
Szóval az események pörögtek, hihetetlen fordulatokban nem volt hiány, hiszen a fináléba belefért még egy „ kis” gyilkosság is.
És ahogy az már lenni szokott Mead regényeinél, a könyv utolsó mondatánál sokkot kaptam. Megint.

Kissé elhúzódott az olvasás, mert tartalék könyv volt (előbb a kihívások teljesítése :D), ám most nem bírtam tovább: végigolvastam. :)
Még mindig veszettül fenntartja az érdeklődésemet Mead kisasszony, szavam nem lehet! A végén pedig olyan szinten leesett az állam, hogy csak na. :O
Nem szívesen lennék Rose helyében, már csak a pasidilemmát tekintve sem; hát még az összes többi ügy, amibe belebonyolódott! ;)
Ja, és újfent hálát adok, hogy egyben tudom olvasni a sorozatot, ha most egy évet várnom kéne, megbolondulnék…! :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

További izgalmak, tovább bonyolódó helyzet, további elsöprő érzelmek. Ebben a könyvben aztán egy percig sem ülnek tétlenül a szereplők csak amikor bebörtönzik őket .
Úgy tudtam, hogy Viktor megszökik tőlük! És igen, reményt kaptunk a boldog befejezésre! Itt ugyan még elég távol állunk tőle, tekintettel Dmitrij hozzáálására, vagy arra, ami a végén történt Rose-zal, de azért a remény ott van…. mert sikerült álmaim Dmitrijét visszaváltoztatni dampyrrá:) Mondjuk strigaként is iszonyat jó volt… amikor elrabolta Lissát és az ő szemén keresztül beszélt Rose-hoz, végigfutott rajtam a hideg. De az, hogy másfél könyvön keresztül ilyen kegyetlennek, hidegnek láthattuk, aki átvette a hatalmat azok felett a strigák felett, akik nem is olyan régen még neki parancsoltak, majd rideg számítással tervezte meg, hogyan fogja megölni Rose-t……. ez még valami pluszt adott a karakteréhez. Hiába szerepel már öt könyvön keresztül főpasiként, nem tudjuk teljesen megismerni, ezáltal megunni sem. Mindig van valami, amit eddig nem tudtunk róla, amitől újra felcsigázza a kíváncsiságot, mintha először látnánk. Legalábbis én így látom.
Oké, amikor először olvastam, nem az én szájízem szerint alakultak az események, de most második olvasásra már nem vagyok olyan türelmetlen látom a folyamatot, amin keresztülmegy a visszaváltoztatása után. Valljuk be, elég nagy sokk lehetett :S
Ugyanakkor Adrian is nagyon belopta magát a szívembe. Mindig ezt teszik azok a szereplők, akik arra vágyakoznak, amit/akit nem kaphatnak meg. Meggyömölgetném:)))
*beront egy kommandósosztag és megakadályozzák, hogy megszállottan gügyögni kezdjen*
Jó. Szóval ha azt mondom, hogy a vége meglepő volt, azzal nem mondok semmit. Olvassátok el, és tátsátok a szátokat magatok! :)

Imáádoom Imáádoom és Imáádoom :))) Örök Kedvenc <3