Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia 2.) 92% 307 csillagozás

Imádom minden sorát! Imádom a történetét, a karaktereket, egyedül Adrian ne volt kedvenc, nem is igazán értem, hogy a többiek mit látnak benne..talán majd a többi kötetből kiderül:)
Dmitrijt továbbra is nagyon bírom, és szurkolok nekik:)
Azt sajnálom hogy az egyik kedvenc szereplőm meghalt, valahogy mindig azokkal történik valami, akiket bírok…

Nagyon rég olvastam az első kötet, most úgy éreztem ideje folytatni… és folyamatosan azon töröm a fejem, hogy eddig én ezt miért nem olvastam???
Olvastatta magát, jól felépített történet.

Jaj, még mindig úgy szeretem! :D
Kiszámítható, meg Lissa olyan izébigyusz, de Rose-zal kezdek kibékülni, Adrian tipikusan a kedvenc karaktertípusom, és hát… DMITRIJ <3 Nem, nem érdekel semmi, Adrian is úúúúúú, de Dmitrij nálam örök szerelem :D (ja, igen, tudjátok van ez az orosz fétisem, és Dmitrij sokkal oroszabb, mint Adrian :D)

Na ez már sokkal jobb lett mint az első:)Ide a 3.részt,de azonnal!!
Ez sokkal pörgősebb lett…a végét imádtam:)Onnan,hogy buszoztak(és akkor nem spoilereztem).
És Adrian:))))Hmmm remélem még sok sok szerepe lesz:)))

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pár hónapja belefogtam ebbe a sorozatba is, de valamiért az első rész nem volt átütő siker nálam. Tetszett, de… ki tudja. Azóta többen is javasolták, hogy folytassam, mert megéri. Hát rávettem magam. Összességében ez már jobban tetszett, a történet pergősebb, jók a karakterek, érdekesek a kapcsolatok, van pár titokzatos karakter, no és a szerelem. Ez elég is egy szórakoztató könyvhöz. Én nagyon szerettem az „új” belépő karaktereket: Masont, Eddie-t és Adriant. Végre itt egy srác, akinek ugyanolyan képessége van, mint Lissának! Az elrablás valahogy nem lepett meg, számítani lehetett rá…
Ritkán vallom be, de a harcjelenet végén én is együtt könnyeztem meg Rose-zal Mason halálát. Huhh, az ott nem volt egyszerű rész… Dmitrij és Rose? Szurkolok nekik!
Összegezve egy erős négyes, de legalább kedvet kaptam a folytatásokhoz!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát remélem az az apró hiba, ami miatt csillagot kellett levonnom a későbbi kötetekben végre abbamarad, kiszakadunk a suliból és a könyv első felében is történni fognak események és nem fogom ott halálra unni magam…
Mert sajnos most ez történt. Hiába nagyon jó és élvezetes a stílus, hiába Rose, aki egy női főszereplő, mégsem mászom tőle a falra, hiába a sok jól megírt karakter, a könyv első felében az égegyadta világon semmi nem történik… mindent leír, ami az előző részben történt, ha esetleg valamiért a második kötettel kezdenéd, majd kapunk egy kis sulis életet…
De a könyv vége beindul, és bár nem szeretem ezeket a hosszú helyszín leírásait, egyszerűen faltam a sorokat. És érdekes módon egyenlőre nem játszik a függő vég befejezéssel, én mégis megveszek, hogy tovább olvassam :)
Jajj, és úgy örülök Dimitrijnek :) Annyira boldog voltam, amikor végre megnyílt Rose felé, és végre, végre… :)
Adrian meg sejtem, hogy harmadik fél lesz, bár először azt hittem inkább Lissának, de persze Rose-nak. Kicsit félek tőle, mert ha olyan lesz, hogy végig egy pillanatra sem ingok meg abban a hitemben, hogy Rose-nak Dimitrij a nagy Ő, akkor magamat ismerve csak felhúzom majd magam, hogy minek kellett… :(
De egyenlőre nem a sablonosságáról híres ez a sorozat, úgyhogy még bízom benne, hogy meglep majd, csak ne legyen a következő rész eleje is unalmas :D

Nagyon ígéretesnek tűnt a sorozat az első kötet elolvasása után. Most, hogy túl vagyok a második rész elolvasásán, már biztosan tudom, hogy ez egy nagyon jó sorozat. Rose még mindig vicces, de már kezd kicsit felnőni, Dmitrij pedig egyre többet árul el magáról, úgyhogy én meg egyre kíváncsibb vagyok. Néha már majd' leragad a szemem, de még olyankor is csak az jár a fejembe, hogy „oké, még ezt a fejezetet befejezem, aztán megyek aludni”, de valahogy sose sikerül. A kíváncsi-vagyok-rá listám pedig Adrian-el bővült, vajon mit tartogathat még számunkra?

Még talán az első részt is felülmúlta, szerettem. :) Kimondottan nekem valók voltak a lelkizős részek, és Rose gondolkodásmódját is kedvelem. A fő történések után leírt „reagálása” pedig megdöbbentően realisztikus volt, és bár szomorú, mégis a kedvenc részem lett…
Adrian: hát, nem is tudom, eléggé irritál, és mégis… :D Fenntartom a jogomat a későbbi véleményformálásra! xD

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Izgalmas volt, és valami hihetetlenül gyorsan végigolvastam. Két bajom van, az egyik a fülszöveg, kicsit becsapva érzem magam, mert ott azt írták, hogy a strigák az iskolát támadták, de valójában családokat. A másik, hogy kiírta az egyik kedvencemet, ezt a kitolást, de most komolyan.
Dehogy pozitívat is említsek: Mia pozitívan változik, így remélem még róla is olvasok. Megismerjük Rose anyját, aki nagyon belevaló, csak nem túl érzelmes. És ha már egy kedvenccel kevesebb van akkor, új kedvencet választok (remélem nem okozom ezzel a korai halálát) Adrien személyében, akinek szuper képességei vannak, és annak ellenére, hogy igazi playboy (és egy kicsit badboy), megkedveltem.

Most már teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy Richelle Mead az én guilty pleasure íróm. Szerintem ha az oroszlánok táplálkozási szokásairól rittyentene egy regényt az ő stílusában, még az is tetszene.
Ezt a könyvet is ugyanúgy imádtam, mint az eddigieket, amit tőle olvastam. Annak ellenére, hogy a cselekmény most sem rántott be úgy istenigazából, nem izgultam, nem volt benne semmi plusz, és mindig akadt egy pont, ahonnan teljesen kiszámítható volt, milyen irányban lendül tovább a történet.
Mégis azt kell mondjam, hogy ez a könyv már jobb, mint a Vámpírakadémia, és ennek igen egyszerű oka van, Rose. Még mindig egy pain in the ass hülyep*csa lány, akinek az egoja külön élőlény is lehetne, de már észrevehetően visszavett a stílusából, és sokkal jobban elviselhető. Dmitrijt továbbra is imádom, és valamiért nagy gyengém a tiltott tanár-diák szerelem, szóval ezzel a szállal engem simán maga köré csavar ez a sorozat. A másik pozitívum egyértelműen Adrian Ivaskov, úgyhogy már előre is várom, mit művel a következő kötetben.