A szukkubusz dala (Georgina Kincaid 1.) 86% 245 csillagozás

Repülhetnek a kövek, de nekem ez jobban bejött, mint Mead bármelyik könyve. De olyan meades, nem kell félni, mitológiahasználat, karakterizálás, humor az nagyon ott van. Kivételesen most kb. mindenkit kedveltem, ilyen is régen volt. (Carter a nagy szerelmem, de szerintem ez nem meglepő.) Persze, a történet átlátszó, a nyomozás kicsit laza, de engem teljesen megvett.

Imádom! :)
Az írónő stílusa hasonlít L.K. Hamilton-éhoz, Georgina pedig Anitához. Nagyon bejött! A vámpírok után ez az angyalos-szukkubuszos téma nagyon tetszik!
A főhősnő könyvesboltban dolgozik, halhatatlan és egy íróval is „összebarátkozik”. Én is könyvesboltba akarok dolgozni!! :)

Nagyon tetszett. És most ezt nem azért mondom, mert elfogult lennék a VA vagy a Vv miatt.
:)(:
Richelle Mead bebizonyítja, hogy tud felnőtteknek is írni. Azt hiszem @Wee is említette, hogy a könyv stílusa, Georgina karaktere idézi Hamilton világát. Ez nekem is feltűnt, és jól is esett, hisz Hamilton Anita Blake regényfolyama nagy kedvencem, főleg az első kilenc kötet, sőt a Gyűrűk ura és a Harry Potter után ez a sorozat volt az első, amit fantasyként (urban fantasy) olvastam még az özönvíz előtt.
De csak idézi, és nem másolja, ami fontos! Jó volt olvasni a könyvet, szerettem a humorát, üdítő volt úgy „szerelmi” sokszögekről olvasni, hogy azokban nem kínlódás, nyavalygás van, hanem humor, valódi, vagy annak tűnő vágyódás és ha kell hideg, számító gondolkodás, és őszinteség (a maga sajátos formájában). Tetszett a tempó is, ahogy a világgal megismerkedünk: nem rögtön egy fejezet van neki szentelve, hanem tulajdonképpen fokozatosan adagolva kapjuk az információkat (mint egy jól működő infúzió: se nem gyors, se nem lassú cseppszámú), pláne, hogy bizonyos dolgok Georgina-nak is „csak most” derülnek ki, válnak tisztává (értsd: nephilimek pl).
Száz szónak is egy a vége: lehet, hogy elolvasom angolul a folytatást!
igen, mondták már, hogy türelmetlen vagyok :D

Nagyon tetszett:)))Életemben nem olvastam még szukkubuszról,nem is tudtam igazán mi is az.Na most már vágom:))))Na és kisördög és nephilim:)A legjobb újdonság számomra az alakváltás,amiket művelt:)Nagyon alakváltanék időnként én is:))Imádtam, hogy egy könyvesboltban dolgozik,és egyfolytában könyvek közt jár.A múltbéli jelenetek is kellettek bele,tetszettek.
Ja és Lilith-et se tudtam eddig kicsoda..na jó egy moly:)))De most már tudom honnan a neve @Lilith.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy Mead tud felnőtt könyvet is írni! Még hozzá nem is akárhogy!
Nagyon tetszett, imádtam, és jó gyorsan be is kebeleztem, pedig nem tudtam napi 24 órát olvasni :))
Georgina szimpatikus karakter, és talán a fordító teszi – Török Krisztina fodrította az első Anita Blake könyveket is – hogy ilyen csípős humorú, cinikus, belevaló narrációt kaptunk, mindeesetre én nagyon élveztem! Sok könyvre mondták eddig, hogy olyan, mint a kezdeti Anita Blake – erre senki nem mondtam, mégis, Hamilton óta először éreztem azt, hogy igen, ez az! Ez hiányzott már évek óta!
És annak ellenére, hogy Georgina szukkubusz, nem volt tele az egész könyv szexszel, amit külön értékeltem! Amikor meg előfordult benne, egyáltalán nem volt zavaró, és valahogy az sem verte ki a biztosítékot, hogy Georgie ennyi pasi között kavarászik – elvégre ez a dolga, a szex tartja életben, és különben is, a mostani Anitához képest egy szentéletű szűzleány ;)
Tetszett a világ felépítése, hogy jóformán mindenféle lénynek van hely benne, az egész démoni, meg angyali rendszer felépítése, a hierarchikus sorrend, meg minden :)
Bár elég hamar sikerült kiokosodni, hogy ki is lehet a gyilkos, nem kifejezetten zavart, ugyanis nem villogott nagy, piros betűkkel a homloka fölött, és nem anyáztam, hogy ugyan Georgina, vedd már észre! Mert a helyében valószínűleg nekem se állt volna össze olyan hamar.
Egy szó, mint száz, Mead megint megcsinálta, és ezt hiszem sikerült egy újabb kedvenc sorozattal bővítenem a palettát :))

Bővebb véleményemet megtaláljátok a linkeknél :)

És Mead ismét bebizonyította mennyire tud ő… de még hogy. Ez a könyv nagyon durván jó volt, és azonnali folytatásért kiált. Hát hol a következő rész, amikor kellene? Messze van még az… :D
Mead ebben a könyvében kilépett a tini szereplőkörből, nem is finomkodik sokat, és szerintem hihetetlenül jól áll neki ez a stílus. Jobban élveztem ezt a könyvet, mint a VA bármelyik részét, pedig azokat is imádtam. A karakterek, ahogy már megszokhattuk tőle, jól kidolgozottak, és úgy nagyjából mindet lehet szeretni. Én legalábbis a legtöbbet imádtam, és nagyon kevés, talán egy olyan karakter volt, akire azt mondtam, hogy „téged nem szeretlek”. A világkidolgozás is nagyon tetszik, bár nem először találkozom hasonlóval. Mondjuk Mead inkább az a típus, aki hozott anyagból dolgozik, de nagyon jól összeilleszti a dolgokat, és egy remek alapszituációt tud belőle teremteni. És a jól megismert humorból sem volt kevés, imádom az írónő humorát. :)
A karakterek közül Georgina volt, aki nagyon szerettem, elsősorban a csípős nyelvéért, másrészt azért, mert erős és nem riad vissza. Egy normális női karakter, ahogy ez általában lenni szokott az írónő könyveiben. Meg persze gondolom az is rádobott, hogy ez esetben a főszereplőnk egy szukkubusz. Az is észrevettem, hogy Richelle főszereplői mind hasonlítanak egymásra, nyilván ez nem véletlen. Sethet is nagyon szerettem, pont azért, mert annyira meg tudom érteni, miért ilyen, és úgy érzem, eléggé hasonlítok rá, ami kicsit fura. Mármint nem is feltétlenül az írói dolgokban, bár ott is felfedeztem hasonlóságot, hanem úgy alapvetően az életben és a jellemeiben. Akiket még nagyon a szívembe zártam az a főszereplő három legjobb barátja, valamint Jerome és Carter, mert őket egyszerűen nem lehet nem szeretni. :D Meg Romant is bírtam, és végül is őt is meg tudom érteni.
A történet meg egyszerűen fantasztikus. A szokásos Mead-féle alapelven gondolkodtam végig, míg olvastam, és már az elején megvoltak a gyanúsítottaim, de csak a lelepleződés előtt egy fejezettel lettem biztos benne, ki az. Az a jó, hogy ha eleget olvastunk tőle, akkor hamar rá lehet jönni az alapelveire és a csavarokra, és így ki lehet találni, mi a vége, de engem ez nem zavar, tök örültem, mikor eltaláltam, ki volt a tettes. És az a jó benne, hogy ennek ellenére még voltak benne olyan csavarok, amelyekre nem számítottam, úgyhogy kerestem néhányszor az állam a padlón.
Amit kifogásolnék, az a fordítás. Azt hittem, Farkas Veronika fogja ezt is fordítani, ahogy a többi Mead-kötetet, és csalódnom kellett, mert nem ő volt a fordító. Alapvetően nem volt rossz a fordítás, csak néha szerepeltek ilyen magyartalan dolgok benne, meg furcsa szavak, pl. „legkedvencebb”.
Nagyon megszerettem ezt a könyvet, és biztos, hogy nem egyszer fogom még levenni a könyvespolcról, hogy újra elolvashassam. Valamiért jobban tetszett, mint a Vámpírakadémia, Meadnek szerintem jobban áll ez a stílus, mert itt már felnőttekkel dolgozik. Akármilyen érett is legyen Rose vagy Sydney, ők azért mégis fiatalok, és hiába imádom a Vámpírakadémia sorozat történeteit az összes szereplővel együtt, ez a történet valahogy jobban megfogott. (Lehet, hogy én is lassan csak-csak felnövök…)
Köszönöm az Agavénak, hogy elhozta nekünk ezt a könyvet, és azt is, hogy azon szerencsések között lehettem, akik megkapták. Epekedve várom a folytatást. :)

Kincaid! Te alávaló nőszemély, rabul ejtettél :D
Melegen ajánlom azoknak, akik vágynak a humorra, bujaságra, erotikára, misztikumra, hétköznapi, valóságos romantikára és krimire. mert ebben a könyvben minden megvan.
Az írónő minden könyvében így ír? Mert ez felpezsdítő! És természetesen a fordítást se hagyjuk ki! Köszönöm! Egy élmény volt olvasni!
A történet, mint sebes folyású forrás halad előre, Georgie napjai nem unalmasak.
A humor, a csipkelődések elválaszthatatlan részei a beszélgetéseknek. És ezek miatt volt élvezhető a sztori. Mert maga a krimi-szál annyira nem kötött le, nem volt meglepő, maximum a miértek voltak kicsit betegek.
A misztikum része tetszett, és Lilith ismét előkerült, szóval ezt a részét már elhiszem :D
Georgina visszaemlékezései elnyerték tetszésemet, mert izgalmas volt, és a legváratlanabb helyzetekben tudtunk meg főhősnőnkről még többet.
Erotikában nem szerénykedik a regény, de úgy látszik, felnőttem hozzá. :)
Kedvenc szereplőim: Seth, Doug, Carter és a két vámpír :D Annyira jófejek, életszerűek és valóságosak! :)
Irritáló szereplők: Roman, Jerome és Georgina földi főnöke. A nemet miért nem lehet elsőre is megérteni??
Kicsit idegesített Georgina-ban az, hogy csak erővel lehetett a kíváncsiságát megfékezni.
A vége pedig…. gyönyörű volt. Mármint a Seth-es rész :)) Imádnivaló pasi, aki történelmi rejtvényben válaszol Kincaid-nek :))
Miért kellett még egy sorozatba belefutnom?! Most tűkön ülve várhatom a folytatást xD
Köszönöm a lehetőséget drága @nicolekitti :))

Nagyon tetszett, annak ellenére, hogy picit tartottam tőle, hogy a VA után tudja e ugyanazt a színvonalat hozni számomra. Tudta. Izgalmas, fordulatos, de a rutinosabb olvasókat nem hiszem, hogy át tudja vágni. Engem nem lepett meg a végkimenetel, viszont kellemesen csalódtam a szex témában, pontosan annyi és olyan, amennyit nem lehet kifogásolni.
Tetszettek a karakterek, én szeretem a szerelmi háromszögeket, na ebben a könyvben volt pasikból bőven.
A könyv végén bepillanthatunk a következő részbe, hát engem jelentősen felcsigázott amit abban olvastam.
Egyedüli kifogásom az, hogy ezek a lények ennyire rá tudtak csodálkozni a nephilimekre. Tudnak az angyalokról, bukottakról, és mint a spanyol viaszt fedezi fel Georgina a nephilim sztorit. Ezért majdnem levontam egy fél pontot, de összességében mégis megérdemli az ötöst. Must read!

Először is köszönet @Xab-nak, hogy kölcsönadta és elolvashattam! :)
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Hihetetlenül tetszik Richelle írásmódja!
A könyvről pedig… Imádtam! Azért a nyomozós szál elég bénácska, végig lehetett tudni ki is a nephilim, de akkor is nagyon bejött! Végre egy olyan fantasy könyv, ahol nem idegesít halálra a főszereplő és még humora is van.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Richelle Mead ismét bebizonyította, hogy milyen remek író, de ezúttal azt is, hogy nem csak egy korosztálynak tud írni. Méghozzá egy közel tökéletes könyvvel.
Kezdjük azzal, hogy nagyon vártam végre egy szukkubusz főhősre – Georgina mellesleg minden elvárásomnak megfelelt, nagyon szórakoztató és kellemes élmény volt a fejében lenni. És ó, ez a könyvszeretet, az elhivatott rajongás egy könyv és írója iránt, az a sok könyvkupac, a macska, az új könyvespolc…. *-* Ó, igen, Georgina Kincaid az egyik kedvenc karakteremmé avanzsálódott. Annyira hihetetlenül imádom, ha egy könyvben szeretik a könyveket, és az a könyvesbolt… Megtaláltam életem célját, könyvesbolti eladó leszek. :D
Mead főszereplői egy kicsit mind hasonlítanak (gondoljunk csak azokra a szellemesen sziporkázó megjegyzésekre), de valahogy különbözőek is, és ezt nagyra értékelem. Nagyon nagyra. Igen, rád mutogatok, Bree Tanner, te Bella2
Ezt nem mondhatom el a férfi karakterekről, mert itt van ugye Seth Mortensen, aki nem egy Dmitrij vagy Adrian, de (mily’ meglepő) imádom. Most komolyan, lehet egy ilyen írót nem imádni? *hatásszünet* Természetesen nem! A három említett álmaim netovábbja főpasi nem is lehetne különbözőbb, ez nagyon örvendetes. És az a különös érzés kerített hatalmába, hogy kicsit magamra ismertem benne. Ez a szétszórtság, meg hogy írásban van igazán elemében, szóban meg csak szerencsétlenkedik. Kell nekem egy Seth meg Dmitrij, meg Adrian
Meg hát ott van Roman. Nagyon büszke vagyok magamra, mert rögtön gyanús volt a kis sunyi. Ettől függetlenül a végére egészen megsajnáltam. Biztos lesz még vele gond a következő kötetekben. Ha már így belejöttem a karakterekről alkotott véleményem kinyilvánításába, akkor közlöm, hogy Georgina barátai mind szívem kis csücskei lettek, és sok más könyvvel ellentétben nem csak azért kellettek, hogy a főhősnő ne legyen már tök egyedül, hanem fontosak voltak, kidolgozottak és szeretnivalók voltak.
A történet érdekes, egyetlen sorát sem untam, és nem úgy voltam vele, hogy a falat kapartam, amiért Georgina nem jött rá, hogy valami nem stimmel Roman-téren, mert nem volt egyértelmű, ahogy a szerelmi háromszög sem idegesített, meg hát egy szukkubusz esetében tényleg okosabb dolog távolmaradni attól, aki fontos nekünk. Nagyon tetszettek még a kis múltbéli visszatekintések, hogy miért is lett Georgina ilyen démoni nőszemély, a vámpíroknál is szeretem az ilyesmit.
Kijelenthetem tehát, hogy kedvenc lett, sőt, ha ez is olyan, mint a Vámpírakadémia, vagyis ennél csak jobb lesz, akkor lehet, hogy ez lesz a legkedvencebb kedvenc. Határozottan újraolvasós. Alig várom a folytatást, addig pedig áldjuk az írónőt és látogassuk szorgalmasan a könyvesboltokat!