Walt ​Disney története 7 csillagozás

Richard Schickel: Walt Disney története

A ​gyermekkor és Kansas City

Walter Elias Disney 1901. december 5-én született Chicagóban, gyermekkorát azonban Kansasben töltötte a családi farmon, ahol a keménykezű apa, Elias Disney szigorral nevelte gyermekeit (Herbert, Raymond, Roy, Walt és Ruth) fegyelemre és kemény munkára. A felnőtté válás évei éppen ezért nem is teltek felhőtlenül a Disney-házban, a gyerekeknek meg kellett küzdeniük azért, hogy vágyaik szerint élhessenek, azonban ahelyett, hogy a szigorú légkör megtörte volna őket, inkább megedzette a kicsi Disneyket, különösen Waltot, aki hamar megtanulta, hogy elsősorban saját magában kell bíznia, ha vinni akarja valamire. A későbbiekben Disney nem is osztogatta könnyen a bizalmát, sem fiatalként, sem felnőttként nem volt túl sok barátja, és üzleti partnereiben is csalódott annyiszor, hogy ne akarja a véletlenre, vagy másokra bízni a szerencséjét.
…..

„Mindig volt valami megszállottság Walt Disney egyéniségében. Az, hogy csakis a karrierjével… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1972
308 oldal · Fordította: Gyárfás Endre

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Walt Disney · Mickey Mouse · Teck Mária brit királyné · V. György brit király


Kedvencelte 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kedaiyun>!
Richard Schickel: Walt Disney története

Az eleje egy kissé szárazon indul, kicsit sok a számadat, majd a szerző felhívja a figyelmünket, hogy nem adathalmazzal szeretné bombázni az olvasót, és ez így is van. Érdekes, olvasmányos stílusban mutatja be Walt Disney karrierjét ez a könyv, sok érdekességet tudhatunk meg Disney személyéről: szeszélyeiről, látásmódjáról, módszereiről, és a filmgyártásról is. A szerző azonban nem egyszer fogalmaz meg kritikát vele kapcsolatban, sőt néha igen kemény hangon bírálja Disneyt. Sok olyan megállapítás van a könyvben, ami a szerző véleményét tükrözi. Úgy éreztem, Richard Schickel nem szerette a Hófehérkét, ellenben a Pinokkiót és a Dumbót már nagyon is. A könyv megjelenése óta már több évtized is eltelt, és szerintem több állítást is meg lehet már cáfolni, mert az említett filmek végül kiállták az idő próbáját, és igazi klasszikusként gondolunk rájuk. Az akkor megbukott – és Schickel által is kritizált – Csipkerózsika, vagy a Hófehérke, melynek animációját Schickel kezdetlegesnek és darabosnak nevezte, pont ezek közé a filmek közé tartozik.
A könyv eredeti címe az, hogy The Disney Version, azaz a Disney-verzió. Többször is felmerül annak a kérdése, hogy Disney mennyire kezelte lazán az eredeti történeteket, mennyire lett „disneysítve” minden a stúdióban, így az eredeti cím elég közel áll a tartalomhoz. Érdemes elolvasni mindenkinek, akit érdekel Walt Disney karrierjének alakulása.

3 hozzászólás
Noemko>!
Richard Schickel: Walt Disney története

A könyv elején azt hittem, adattengeren kell átszenvednem magam, de tévedtem; műfajához mérve nagyon élveztem. Sok érdekes információt és nézőpontot kínált Disney életéről és vállalkozásairól. Nem egy tömjénezést kapunk, hanem megismerhettük egy ember hibáit – és zsenialitását.


Népszerű idézetek

szibolya >!

A harmincas évek közepén Disney már töméntelen elismerést vágott zsebre (amelyre nem is számított), hiszen műveit a világ minden táján kedvelték. V. György angol király például nem akart mozielőadást nézni, ha nem vetítettek Miki egér filmet, hitvese, Mária királyné még a hagyományos angol teáról is hajlandó volt lekésni, csak hogy végigélvezhesse a Mickey's Nightmare-t (Miki lidércnyomása). Franklin D. Roosevelt szintén előszeretettel játszatott magának Disney-filmet a Fehér Ház mozitermében. Más államférfiak is kedvelték Disney világát, főleg a Miki egeret. Az Encyclopaedia Britannica külön cikket szentelt Mikinek, Madame Tussaud híres panoptikumába is bekerült Miki egér viaszbábja, és magát Disneyt beválasztották a művészeti munkások londoni céhébe. Ő volt az első filmes, aki ebben a nagy tisztességben részesült. […] Afrikában egyes törzsek nem fogadták el az ajándékszappant, ha a dobozon nem volt rajta Miki egér figurája, mások amulettként hordták Miki egér képét – rossz szellemek ellen. Egy utazó feljegyezte, hogy látta Miki ábrázatát Mancsouliban, a kelet-kínai és a transzszibériai vasútvonal találkozásánál. Arról is szól a fáma, hogy Japánban ő volt a császár után a legnépszerűbb „személyiség”. Alba hercegnő (Goya szeretőjének egyenesági leszármazottja) rápingáltatta kedvenc Miki egér-babáját – cicájával, kutyájával és paripájával együtt – élete első hivatalos portréjára. így aztán Miki bekerült a madridi palotába, Goya, Rembrandt, Tiziano és más mesterek művei közé, a családi arcképcsarnokba. Egyszóval, 1937-ben Miki egér ilyen vagy olyan formában 38 országot „tisztelt meg” jelenlétével

148-149. oldal

szibolya >!

Ray Bradbury, az író egyszer azzal az ötlettel állt elő, hogy válasszák meg Disneyt Los Angeles polgármesterévé. Nem olyan ésszerűtlen javaslat ez, hiszen Disney volt az egyetlen ember, aki technikai fantáziájával meg tudta volna oldani a nagyváros problémáit. Bradbury el is ment a stúdióba, és előadta ötletét. Disney láthatólag megtisztelve érezte magát, de nem fogadta el az ajánlatot. „Miért pályázzam én a polgármesterségre, amikor már király vagyok?”

302-303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ray Bradbury
1 hozzászólás
Dormeck>!

Azzal dicsekedett -főleg pályája kezdetén, amikor témáit még legnagyobb részt az állatvilágból merítette –, hogy csak egyetlen egyszer gyilkolt élőlényt, akkor is csak véletlenül, és hogy rengeteget tanult az élményből.
A farmon történt az eset, és áldozata egy bagoly volt. Disney foglyul akarta ejteni a napos faágon alvó madarat. A bagoly védekezett, és a hétéves fiú, megrémülve a szárnycsapkodástól, lelökte a földre, majd agyonütötte.
Csupán egyszer idézte ezt az esetet interjúi során, és soha nem is szerzett mélyebb ismereteket az állatok viselkedéséről. Inkább arra törekedett, elsősorban rajzos műveiben, hogy állatfiguráiban embertípusokat és emberi szokásformákat karikírozzon. Egyetlen dologról volt meggyőződve -amint gyakran mondogatta-, mégpedig arról, hogy „minden állat egyéniség”

kedaiyun>!

Az állatok antropomorfizálását is megtaláljuk már a korai időszakban, főként Paul Terry műveiben. Az állat általában lágyabb körvonalú, mint a ruhába bújt ember, ezért – úgy vélték – könnyebb karikírozni, animálni. Nem kötötte a realizmus, mint nagy riválisát, a színészt, s így a közönség egyidejűleg érezhetett vonzalmat és fölényt vele szemben. Végül felfedezték a következmények nélküli kegyetlenséget. A rajzolt figura hatalmasat zuhanhatott, darabokra törhetett szét és újra összeforrhatott a rajzoló tollának egy-két vonása nyomán, soha semmi baja nem esett. Így vált konvencionálissá és egyben érzelmileg halványabbá a szadizmus.

84. oldal

szibolya >!

1937-ben Miki egér ilyen vagy olyan formában 38 országot „tisztelt meg” jelenlétével, és az újságok nagy gyönyörűséggel közölték Miki idegen neveinek listáját. Franciaországban Michel Souris-nak nevezték, és – még általánosabban – Mickey Sans Culotte-nak, rövid nadrágjára és forradalmár lelkületére célozva. Japánban Miki Kuchi volt, Spanyolországban Miguel Ratoncito, Olaszországban Topolino, Svédországban – ahol egy mozi 17 héten át kizárólag csak Disney-rajzfilmeket játszott – Musse Pigg, Görögországban Mikel Mus, Brazíliában Camondongo Mickey, Argentínában El Raton Mickey, Közép-Amerikában El Raton Miguelito.

149. oldal

kedaiyun>!

Az egyszerű nézők körében elterjedt az a tévhit, hogy Disney mindvégig maga rajzolja a rajzfilmjeit, legalábbis a fontosabb szériákat, a képregényeit, képeskönyveit. Bár a stúdió a reklámszövegekben gyakran hangsúlyozta, hogy milyen sok alkalmazottal dolgozik, és hogy milyen szép a „csapatmunka”, néhány rendkívül naiv ember úgy képzeli, hogy mindent Disney csinál egymaga. Érdekes illúzió, melyet az intézmény életben tud tartani, még ha látszólag cáfolja is.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Walt Disney
kedaiyun>!

Egy meleg júliusi napon a fiatal Disney, a huszonegy esztendős, sokat tapasztalt, bukott törtető a Kansas City-i pályaudvaron várakozott a vonatra. Igazi átmeneti típus.
Kockás zakót viselt és elnyűtt nadrágot, amely nem illett a zakóhoz. Műbőr kézitáskájában néhány pár zoknit, alsóneműt, egy váltás inget és rajzeszközöket cipelt. Zsebében – így szól a hivatalos legenda – negyven dollár lapult. Ennyi maradt az eladott felvevőgép árából. „A feje azonban tele volt ötlettel – írja leánya. – Amikor megérkezett Hollywoodba, úgy érezte, valamiképp fel kell jutnia a mozivilág zenitjére.”

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hollywood · Walt Disney
szibolya >!

A mozifilmek kölcsönzéséből eredő jövedelem – amely régebben az összbevétel 77%-át jelentette – 1966-ban 45%-kal csökkent. Bízvást állíthatjuk, hogy a filmkölcsönzés a százalékos arányt tekintve, ezután egyre kevesebb részjövedelmet hoz.

13. oldal

szibolya >!

[1927-ben az animátorok] igen könnyen pótolhatók [voltak]. A rajzfilmkészítés[!] viszonylag még kiforratlan művészetnek számított, és egy kellőképpen rátermett, gyakorlott reklámgrafikus hamar beletanulhatott a munkába. Csak jóval később fejlődött az animáció technikája olyan magas szintre, hogy a tanulóidő – egyes művészek szerint – mintegy tizenöt esztendőre bővült. Legalábbis ennyi kellett ahhoz, hogy a kezdőből kifogástalan képzettségű animátor legyen.

94. oldal

szibolya >!

Mikinek sokkal verbálisabbnak és lágyabbnak kellett leni, hogy megfeleljen Disney szándékainak – hogy divathóbortól szimbúlus di-
alakuljon át, amely meg tudja nyergelni a szeszélyemmé
vatot.

121. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Féjja Sándor: Walt Disney
Bob Thomas: Walt Disney
François Truffaut: Hitchcock
Sidney Gottlieb (szerk.): Alfred Hitchcock
Tomas Opitz – Üveges Krisztina (szerk.): Fényképezte Zsigmond Vilmos / Photographed by Vilmos Zsigmond
Dominique Auzel: Alfred Hitchcock
Robert Iger: Hullámvasút egy életen át
Adrian Grant: Michael Jackson
Alma H. Bond: A díványon: Marilyn Monroe
J. Nozipo Maraire: Zenzele