Halálzóna – Ebola, a gyilkos vírus 6 vélemény
Preston olyan tényfeltáró tudósításra vállalkozott könyvében, melynek során a civilizált világra halálos veszedelmet jelentő vírusok, elsősorban a 4-es biztonsági osztályba sorolt (tehát a legveszedelmesebb) filovírusok elleni eddigi küzdelem eseményeit rekonstruálja. A történetet nevezhetjük akár – a ma már sajnos előttünk sem ismeretlen – Ebola-vírus regényének. A hitelesség érdekében a szerző helyszíneket keresett fel, szemtanúkat, polgári és katonai szakértőket szólaltatott meg.
Az első rész egy kevéssé ismert, de annál veszélyesebb vírus, a Marburg vérfagyasztó esetleírásával foglalkozik, amely 1980-ban a nyugat-kenyai Nzoia Cukorgyárban dolgozó francia férfit pusztított el. A Marburgot az Ebola-vírus kistestvérének nevezik, nagytestvére, annak is a legveszedelmesebb formája, az Ebola Zaire 1976-ban ötvenöt falut pusztított el egyszerre. Egy újabb Marburg-vírus okozta megbetegedés – az áldozat egy tízéves dán fiú volt – a kenyai Mount Elgon barlangjaira terelte a kutatók figyelmét. A virginiai Reston városka majomházában felbukkanó rejtélyes, majmok közötti pusztító betegség – amelynek okozójaként végül is szintén az Ebolát mutatták ki – elleni küzdelem során az olvasó képet kap arról a veszélyről is, ami az emberiséget fenyegetné, ha egy halálos vírus elszabadulna. (A filovírusok ugyanis még a rettegett HIV vírusnál is gyorsabban terjednek, és pusztítóbb hatásúak.) Érdemes elgondolkozni az író kissé talán hatásvadász megállapításán, mely szerint „az AIDS, az Ebola és a többi őserdei kórokozó fellépése a tópusi bioszféra pusztulásának egyenes következménye”, s „bizonyos értelemben a Föld immunrendszere védelmi harcot indított az emberiség ellen”.
(Legeza Ilona könyvismertetője)
„A Halálzóna első fejezeténél hátborzongatóbbat soha életemben nem olvastam… és utána a regény még hátborzongatóbbá válik. Ez benne a lenyűgöző: egyre félelmetesebb. Igen figyelemreméltó alkotás. Két vagy három nekifutásra elolvastam, és az az érzésem, hogy sokáig nem tudok majd szabadulni az emlékétől.” (Stephen King)
„Az egyik legfélelmetesebb könyv, ami valaha is a kezembe akadt. Jobb, mint Stephen King vagy Michael Crichton – ez valóban megtörtént, a Washington-emlékmű tőszomszédságában. És előbb vagy utóbb ismét megtörténik majd.” (Arthur C. Clarke)
„Richard Preston regénye ezt a hátborzongató, ám igen fontos témát a tudományos körökből az átlagolvasó elé viszi. A Halálzóna elsőrangú thriller.” (Robert Redford)
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 1
Kívánságlistán 1
Népszerű értékelések
Az egyik legizgalmasabb dokumentumthriller (van ilyen?). Vonatutazás során végigolvastam.
Népszerű idézetek
Az AIDS egy közkeletű eredeztetése szerint a kilencszázhatvanas évek vége felé új és gyümölcsöző üzlet bontakozott ki Afrikában: orvosi kutatás céljára az ipari országokba innen exportáltak főemlősöket. Az állatok legnagyobb lelőhelyeinek egyike Uganda volt. Amikor a majomkereskedelem már gyökeret vert Közép-Afrika egész területén, a rendszer bennszülött alkalmazottai, vadorzók és állatgondozók, számtalan vadmajommal kerültek érintkezésbe, melyek közül néhány hordozhatott ritka vírusokat. A befogott állatokat közös ketrecekbe zárták, így zavartalanul megindulhatott a vírus terjedése. Hozzá kell tenni, hogy a ketrecekben különböző fajták keveredtek: tökéletes környezet egy fajtaváltásra képes vírus feltöréséhez. Ebben a természet adta laboratóriumban a vírusok gyors fejlődésnek indulhattak, és végeredményben eljuthattak a HIV megszületéséig. A HIV tehát a majomkereskedelem révén férkőzött volna az emberi fajba? Az AIDS a Viktória-tó valamely kis szigetéről eredne? Egy forró szigetről? Ki tudja. Amikor az AIDS és a Marburg kezdetei felé tapogatózunk, elfogy a fény, sötétbe borul minden, csak rejtett kapcsolatok sejtelme marad. Mintha egyazon rend részeként, egyazon csapáson tűntek volna fel.
57-58. o.
Külső linkek
Nincsenek linkek.
