„Tréfál, ​Feynman úr?” 182 csillagozás

Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

A Nobel-díjas fizikus élt-halt a bizarr kalandokért. Önéletrajzi könyvében a maga utánozhatatlan stílusában meséli el nekünk, hogy miről csevegett az atomfizikával kapcsolatban Einsteinnel és Bohrral; hogyan nyitotta ki a feltörhetetlennek hitt iratszekrényeket, bennük a legféltettebb atomtitkokkal; hogyan kísért balettelőadásokat a bongódobján, hogyan nem festette meg a meztelen torreádornőt – és még sok más elképesztő kalandot. Megismerhetjük Feynman csodálatosan különc, mégis nagyszerű pályafutását, amelyet mindvégig magas hőfokon tartott a kivételes intelligencia, az áradó önbizalom és a határtalan kíváncsiság.

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Park, Budapest, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554579 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás
>!
Park, Budapest, 2019
432 oldal · ISBN: 9789633555637 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás
>!
Park, Budapest, 2010
340 oldal · ISBN: 9789635308910 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás

3 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

matematikus · fizikus · Richard Feynman


Kedvencelte 38

Most olvassa 11

Várólistára tette 141

Kívánságlistára tette 107


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Elolvasva ezt a könyvet hajlamos az ember azt hinni, hogy Feynman volt az utolsó reneszánsz tudós. Legalább is abban az értelemben, hogy nem szakbarbárként koncentrált a saját szűken vett területére, hanem nyitott elmével járt, és minden felkeltette az érdeklődését, ami csak valami megoldandó rejtélyt tárt elé. Legyen az akár a biológia, aminek nem sok köze van az elméleti fizikához, de olyan dolgokra is komoly energiákat „fecsérelt el”, mint pl. a zárak kinyitása, de megtanult rajzolni is, amiről azt hitte, hogy semmi tehetsége hozzá, vagy imádott dobolni, Brazíliában élve képes volt beállni egy szamba iskola zenekarába, és felvonulni a karneválon. Hogy olyan marginális tudományterületeket már ne is említsek, mint a női nem feltérképezése, a bárok belső világa, vagy a kollégák szívatása, ahol csak lehet. Nem csoda, hogy valóságos kultusz épült köréje, ami a mai napig él.

Feynman zseni volt, de öntörvényű ember is, és a kettőből adódóan mázlista is, hogy mégis ilyen sokra vitte. Igaz, azt is mondják, hogy a szerencséért tenni kell. Na mondjuk az utóbbi az, ami ebből a könyvből kevésbé világlik ki. Mert ez valójában nem egy életrajz, inkább egy élet poénokban elmesélve. Habár a könyv tart valami időrendet, de azért ugrálunk előre-hátra, néha elég nagyokat is, és mivel évszám elég kevés fordul elő ebben a könyvben, ezért néha csak nyomoz fejben az olvasó, hogy hol is járhatunk a 20. században. És mivel a könyv a „poénokra”, Feynman életének kalandos oldalára koncentrál, ezért sok minden kimarad, ami egy igazi életrajzban elengedhetetlen lenne.
A zavarba ejtő borító ellenére nem írok önéletrajzot, mert mint az eredeti címből és az előszóból kiderül, ezt a könyvet nem Feynman írta (bár van a könyvben pár, általa írt anyag is), hanem egy barátja, Ralph Leighton jegyezte le, kb. mint ahogy Kodály ment a székelyek közé a gramofonnal. Nem tudom, hogy csinálhatta, talán kivételes a memóriája, vagy minden este leírta a Feynmantól hallottakat, mindenesetre ébreszt némi kételyt a történetek teljes hitelességét illetően ez a módszer.
Ettől függetlenül rendkívül szórakoztató, és többnyire tanulságos ez az élettörténet és tudósi hitvallás, még a szöveg „bácsis” stílusa ellenére is.

Márta_Péterffy P>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Tényleg egy fantasztikus pasi volt Feynman úr! Jól szerkesztett történetek az életéről, őszinte és vicces beszámolók. Egy kevés betekintést kapunk a munkásságába is, de erről bővebben más könyvekben olvashatunk inkább.
Életrajzok kedvelőinek különösen ajánlom!

2 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

„A közönséges idiótákkal nincs semmi baj, mert szót lehet velük érteni és jobb belátásra lehet őket téríteni. De az önelégült idióták – azok az idióták, akik leplezni igyekeznek valódi mivoltukat, és mindenféle hókuszpókusszal sikerül is elhitetniük, hogy ők az emberiség díszpéldányai – őket egyszerűen képtelen vagyok elviselni! A közönséges idióta nem csaló, a közönséges idióta őszinte; a képmutató idióta viszont álságos, kibírhatatlan képződmény!”

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen remek fizikus, ennyire érdekes ember lesz a számomra.
Mielőtt valaki félreérti, nem nézek le senkit, de valahogy mindig beleesek abba a csapdába, hogy a szakterületének élő mestert látom az adott személyben és nem a magánembert.
De visszatérve a könyvhöz, egy nagyon sokoldalú, rendkívül színes egyéniségű és mindenre kíváncsi lelket ismerhettem meg a lapok által.
Azt kell, hogy írjam, rokon lélek, csak sokkal okosabb és érdekesebb formában.
Egy újabb példaképpel növekedett az a bizonyos listám, és hamarosan a munkáságáról is többet fogok olvasni.

Mivel utazókönyvként volt szerencsém megkapni, ezt szeretném itt is megköszönni.
Nagyon szépen köszönöm, egy élmény volt.

kaporszakall >!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

@SignorFormica újraolvasós kihívásához a negyedik kötet. Ezt most év végéig kellett kijelölni, s biztos voltam benne, hogy valami természettudományos vonatkozású is bekerül a repertoáromba – nehogy a szépirodalom és a filozófia kevercse túlságosan egysíkúra deformálja az agyvelőmet…

Feynman professzor – Vonnegut mellett – a kedvenc amerikai szerzőm. Nem író, bár jónéhány oldalt leírt, csak nem szépirodalmat. Viszont az egyik legkiválóbb ismeretterjesztő, akit ismerek, gyermekkori apostolaim (Öveges József, Kulin György, Tasnádi Kubacska András) méltó utódja, persze emelt szinten. Így nem esett nehezemre őt választani. S bár A fizikai törvények jellege, vagy a Mai fizika is hasznos lehetett volna*, mégis ezt az anekdotagyűjtemény választottam. Ez nem általa lejegyzett szöveg, hanem a zenésztársa (fizikuskollégája fia) által készített beszélgetések anyaga, könyvalakra formázva. Négyszeri újraolvasásra pont megfelel: régi ismerős, nem fogok ráunni. Kezdődjék hát az

1. év

Egy fizikus életútja, apró történetekben elbeszélve. Élőbeszédszerűen, szlengesen, helyenként (de soha nem a fizikával kapcsolatban) picit pongyolán. Nem a formája az, ami miatt ennyire szeretem – a formája nélkülöz bármiféle esztétikai különlegességet – hanem a tartalma. S nem is a tartalma önmagában, hanem a belőle kibontakozó emberi magatartás: a minden iránt megnyilvánuló – előítéletektől és megkövesedett sablonoktól mentes – gyermeki kíváncsiság, és kísérletező kedv. Mert Feynmant minden érdekelte: a hangyák tájékozódási képessége éppúgy, mint a páncélszekrények feltörésének módszertana, a brazil szambaiskolák műsora, vagy az ingerszegény környezetben fellépő hallucinációk. Tanult rajzolni és dobolni, könnyedén elbeszélgetett professzorokkal és tábornokokkal, de gengszterekkel és topless bárbeli táncosnőkkel is, s végig az maradt, aki volt: egy kísérletező kedvű, mindenre nyitott, nagyképűségtől de kisebbrendűségi komplexusoktól is mentes rokonszenvesen közvetlen ember. Ami miatt irigylésre méltó: szerintem hetven évének szinte minden napját tartalmasan és hasznosan töltötte.

A könyv etikailag legfontosabb része az utolsó (Egy fizikus világa); abból is a zárófejezet (A „mintha-tudomány”, angolul: cargo-cult science), amely kifejti Feynman nagyon becsületes – s attól tartok, a tudomány világában még mindig nem elég gyakran követett – kutatói ars poeticáját.

Ennyi most elég is a könyvről, amelyet – mellesleg – jó szívvel ajánlok kicsiknek, és nagyoknak, kilenc** évtől kilencvenkilencig. Folyt. köv. egy év múlva…

* A Mai fizika köteteit azért célszerű kellő időráfordítás mellett, és papírral-ceruzával együtt tanulmányozni. Nem elalvás előtti párna-olvasmány.
** A las vegasi s némely kaliforniai részletek miatt esetleg egy-két fejezetet 12 éves karikával ellátva…

2. év

A könyv érdekességét jellemzi, hogy az előző éjszakai 5 órás alvás ellenére a mai hosszú vonatozás alatt egyszuszra újraolvastam, s csak utána szundítottam.

Heterogén mivolta ellenére még most is élvezet olvasni, jóllehet, a szöveg némely döccenőire most jobban odafigyeltem. A műszaki részletek leírása helyenként pontatlan (pl. a biztosítékról szóló bekezdés a 9. oldalon, vagy a páncélszekrények mechanikus zárának ismertetése a 132.-en) – ezeknél nem emlékszem, hogy az eredeti angol szöveg volt pongyola, vagy a fordítás lett az. Viszont a 168. oldalon említett, majd többször is Arábiai éjszakáknak magyarított Arabian Nightsról illene tudni, hogy az nem más, mint az Ezeregyéjszaka

Mindemellett a könyv sokszínűsége feledteti a stilisztikai gondokat, és – a friss híradások tükrében – új szempontokat is felvet. Pl. arról, hogy milyen lezseren kezelték a kísérleti atomrobbantásokat (Feynman maga is megnézte az elsőt, 10 km távolságból /127-128. oldal/, illetve a látogatók a laborban megérinthettek egy plutónium gömböt, hogy érezzék, milyen meleg a radioaktivitástól… /128. oldal/). Ma, amikor arról cikkeznek, hogy az USA több polgára halhatott meg a felszíni kísérleti robbantások miatt, mint Hiroshima és Nagaszaki áldozatai együttesen, ez a laza hozzáállás még szembetűnőbb (s ne feledjük: Feynman maga is daganatos betegségben hunyt el 70 évesen).

Az oktatásról és a kutatók felelősségéről kifejtett gondolatai pedig évről évre hangsúlyosabbak lesznek, nem csupán nálunk, hanem úgy tűnik, világszerte. A hülyeség áradatával szembe kell szállni, s ebben Feynman professzor példaértékű.

Folyt. köv. egy év múlva.

5 hozzászólás
kvzs P>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Azt mondják, hogy az igazi polihisztorok régen kihaltak. Ha így van, akkor az egyik utolsó képviselőjük biztos, hogy Feynman volt.
Lenyűgöző, amilyen kíváncsisággal és tudásvággyal állt hozzá mindenhez, amivel csak kapcsolatba került. Lehetett az fizikai probléma, a hangyák vonulása, a szamba vagy éppen egy biológiai probléma, mindent részletesen tudni akart, és nem elégedett meg félmegoldásokkal. Nobel-díjas tudós volt, mégis gyermeki lelkesedéssel, és bájos szerénységgel közelített az őt körülvevő világhoz.
Nem egy összefüggő életrajz a könyv, hanem lazán egymáshoz kapcsolódó sztorik összessége. Néha kicsit furcsa volt a csapongása, vagy az, hogy időben oda-vissza ugrált, így nem lehet néha tudni az események sorrendjét, mégis talán ez a stílus mutatja be igazán a díjak és felfedezések mögött megbújó embert.

dontpanic IP>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Fizikus hallgató öcsém ajánlotta a könyvet, és ő mesélte azt is, hogy az egyetemre menet rendkívül jól szórakozott rajta, viszont ott, órára beülve már nem találta annyira elragadó figurának Feynmant, amikor a vele kapcsolatos dolgokat tanulták. :)

Nekem ilyen problémám szerencsére nem volt, én csak a könyvbeli Feynmannal találkoztam, és ezt a találkozás igen élvezetes volt.

A könyv legnagyobb érdemének azt tartom – na persze amellett, hogy nagyon szórakoztató, és hogy megismerhetjük Feynman életét és gondolkodásmódját –, ahogy az oktatásról, tanításról vélekedik benne a fizikus. A brazil oktatási rendszerről tartott beszédét vagy azokat a gondolatait, amit az iskolai tankönyvek elbírálása kapcsán írt le, a világ minden országában, az összes tanárnak, tantárgytól függetlenül, el kellene olvasnia.

TMarie>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

spoilerÉrdekes sztorikat olvastam, sok meg is mosolyogtatott.
Talán még élvezetesebb lett volna, ha minden fizikai és kémiat jelenetet érteném is. Betekintettünk az egyetemi létbe, a kisérleti dolgokba és magába a fizikus életébe. Végül is egy fizikus érthet matekhoz, kémiához, de még biológiához is :D és mindenben tud jó lenni. Tudjuk, hogy minden mindennel összefügg.

Epilógus>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Emlékszem, ezt a könyvet egy péntek délután vettem, hogy majd a vasárnap reggeli induláskor, a nyaraláshoz magammal vigyem.
Szombat estére már morzsája sem maradt. Képtelenség volt elszakadnom tőle.
A végén egy whisky-sör párossal leöblítettem:)

Bizonyos ínyencségeket imígyen ajánlgatunk egymásnak itt a Molyon: „Kis adagokban fogyasztandó.” Ez a finomkodó óvatosság jelen menü esetében szükségtelen.
Nagykanállal, bátran!

>!
Park, Budapest, 2002
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635306598 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás
zuzm>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Olvasás közben az embernek néha nehezére esik eldönteni, hogy bongo dobon tanuljon meg játszani, esetleg íratkozzon be gyorsan egy rajztanfolyamra, vagy csak dobjon össze gyorsan egy tranzisztoros rádiót…
Végül ha szerencsés az ember, rájön, hogy azért még a saját munkájában is van bőven felfedezni és kikísérletezni való. :)
A borítón található mondat kb. mindent elárul. „Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai”.

porcellan>!
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Jaj rengeteg jó és érdekes történetet tartalmaz a könyv. Kifejezetten bírtam, hogy mennyi mindent kipróbált Mr. Freynman és mennyire jól érzékelteti, hogy fontos lenne kérdezni, mi miért működik úgy ahogy.
Ettől függetlenül ha a kollégám lett volna biztosan halálra idegesítőnek tartottam volna ;)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

worsi P>!

Megálltam a szövegben, és a következő mondatot nagyon lassan és gondosan olvastam végig. Nem emlékszem pontosan, de valahogy így hangzott: „A szociális közösségek individuális tagjai gyakran vizuális, szimbolikus csatornák útján szerzik információikat.” Visszamentem az elejére, megint elolvastam, aztán megpróbáltam lefordítani – és képzeljék, rájöttem, mit jelent! Ezt jelenti: „Az emberek olvasnak.”

275. oldal (Egy fizikus világa: Tűz-e az elektromosság?)

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
3 hozzászólás
Coon>!

Útközben az egyik lány egyszer csak megkérdi, mi is a nevem.
– Dick Feynman.
– És hol laksz, Dick? És mi a foglalkozásod?
– Pasadenában lakom, a Caltechen dolgozom.
Erre az egyik lány felkiált: – Ó, az nem az a hely, ahol az a tudós, Pauling is dolgozik?
Hát én voltam Las Vegasban eleget, de akármerre megfordultam, nem találkoztam senkivel akinek akár a leghalványabb fogalma lett volna, mi az a természettudomány…
– De igen! – válaszoltam döbbenten.
– És ott az a pasas is, az a Gellan vagy mi a neve, az a fizikus.
Nem hittem a fülemnek! Itt ülök az autóban, két prostituált társaságában, és fizikusokról társalgunk!

219. oldal

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Kapcsolódó szócikkek: Pasadena (Kalifornia)
Ross>!

Sok idióta fordult elő ezen a konferencián, sok nagyképű, önelégült idióta – falra tudok mászni ettől a fajtától! A közönséges idiótákkal nincs semmi baj, mert szót lehet velük érteni és jobb belátásra lehet őket téríteni. De az önelégült idióták – azok az idióták, akik leplezni igyekeznek valódi mivoltukat, és mindenféle hókuszpókusszal sikerül is elhitetniük, hogy ők az emberiség díszpéldányai – őket egyszerűen KÉPTELEN VAGYOK ELVISELNI! A közönséges idióta nem csaló, a közönséges idióta őszinte; a képmutató idióta viszont álságos, kibírhatatlan képződmény!

278. oldal

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Chöpp >!

Hiszen csak egy életünk van, és ebben az életünkben mindannyian tévedünk eleget, és idővel tanulunk is a hibáinkból – de addigra már lassan vége az egésznek…

320. oldal

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Chöpp >!

A közönséges idiótákkal nincs semmi baj, mert szót lehet velük érteni és jobb belátásra lehet őket téríteni. De az önelégült idióták – azok az idióták, akik leplezni igyekeznek valódi mivoltukat, és mindenféle hókuszpókusszal sikerül is elhitetniük, hogy ők az emberiség díszpéldányai – őket egyszerűen képtelen vagyok elviselni! A közönséges idióta nem csaló, a közönséges idióta őszinte; a képmutató idióta viszont álságos, kibírhatatlan képződmény!

353-354. oldal

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

1 hozzászólás
Szelén>!

Egy korty alkoholt sem ittam többé. […] Nekem a gondolkodás fantasztikus öröm és élvezet: nem szabad tönkretennem a fejemben azt a csodálatos gépezetet, ami olyan széppé és izgalmassá teszi az életet!

199. oldal

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Chöpp >!

Azért én is tanultam valamit: a világon minden nőnek, bármilyen gyönyörű legyen is, van valami baja a külsejével…

336. oldal

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

pertita>!

Az sem tetszett, hogy f(x), mert úgy nézett ki, mintha azt jelentené: f-szer x; meg azt sem szerettem, hogy dy/dx, mert az embernek rögtön kedve támadt d-vel egyszerűsíteni.

18. oldal, Park Könyviadó, 2001

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Izabelli>!

Az egyik srác, épp csak a rend kedvéért, utolsónak engem is megkérdezett, mert mint a férjeknek általában, neki is szilárd meggyőződése volt, hogy a feleségének nem lehet igaza – és mint a férjeknek általában neki is szembesülnie kellett vele, hogy a feleségének, bizony, nagyon is igaza van…

312. oldal, 5. rész (Egy fizikus világa), Tettenérés Párizsban

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Chöpp >!

Az olvasás és a matematika tanítására mindenféle komoly elméletek születtek, de ha jobban megnézzük, gyermekeink olvasni tudása nemhogy javulna, inkább romlik – pedig már régóta ugyanazokra bízzuk a tanítási módszerek folyamatos jobbítását.

419. oldal

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

Kapcsolódó szócikkek: olvasás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

James Herriot: Ő is Isten állatkája
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Gerald Durrell: A halak jelleme
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Randall Munroe: Hogyan…
Randall Munroe: Mi lenne, ha?
Eric Weiner: A zsenialitás földrajza