Isteni téveszme 87% 76 csillagozás

Annak ellenére, hogy vallásos nevelésben részesültem (jártam templomba, hittanra, konfirmáltam, sőt még cserkész is voltam) alapvetően szkeptikus vagyok (nem csak a vallással kapcsolatban) és régóta Dawkinshoz hasonlóan gondolkozom. Úgy gondolom -ahogy a könyvben is le van írva-, hogy a vallás több kárt okoz(ott), mint jót.
Az erkölcsi szabályok gyökereinek leírásánál látszott -számomra- legjobban, hogy mennyire nem a vallás határozza meg, hogy ki vagy mi a jó.
A könyv elején egy reklámról található pár mondat fogott meg legjobban: egy dokumentumfilmet reklámoztak vele, a plakáton New York látképe látszott a „Képzeld el a világot vallás nélkül” mondattal. És a képen még álltak az ikertornyok. Számomra ez a kép hordozza az egész könyv mondanivalójának a lényegét.
Fél csillag levonás csak azért jár, mert az elején egy kis kétségbeesett dühöt éreztem a könyvben, de a Dawkinst ért támadások későbbi leírásánál megértettem az érzéseit, és én is kétségbeestem, hogy mennyire intoleránsak és hiszékenyek tudnak lenni az emberek. Sokan több száz/ezer éves könyvekre hivatkozva gyűlölködnek, háborúznak, ölnek. Csak azért, mert úgy gondolják, hogy az ő könyvük az igaz. De honnan tudják, hogy tényleg? Több világvallás csatázik máig is a világban, az oldalhajtásaikkal együtt pedig meg sem lehet számolni, hogy hány különálló csoport gondolja azt, hogy neki, és egyedül csak neki van igaza, a világ többi része bűnben/tudatlanságban él, és el fog kárhozni. És számomra ez az egyik legerősebb érv az emberarcú, mindent látó és halló Isten ellen. Ha létezik, akkor hogyan hagyhatja az emberiség nagy részének eltévelyedését?
Egyetértek Dawkins meglátásaival abban, hogy nem lenne szabad a gyerekeket kicsi kortól szigorúan vallásos nevelésben részesíteni, hanem meg kellene mutatni neki a választási lehetőségeket, és hagyni, hogy ők döntsenek arról, hogy akarnak-e hinni, és ha igen, akkor miben. Mert a szigorú vallásos neveléssel csak újrateremtjük a legnagyobb problémáinkat.

Van valami diszkrét bája annak, hogy épp az új, hazai „hivatalos világkép” életbe lépése előtt néhány nappal fejeztem be ezt a könyvet. A színjáték folytatódik, bár időről időre elhagyják a nézőteret akiknek nem tetszik a darab, mások eleve be sem ülnek rá. Dawkins jól és logikusan ír, nem kímél senkit és semmit, de ez még mindig jóval enyhébb, mint amit a másik oldal bigottjai megengednek maguknak. Viszont számára sem könnyű a tudományt köznyelvre lefordítani. Minden erejével igyekezett leegyszerűsíteni a mém-elméletet az én szintemre, de így is elvesztettem a fonalat olykor. Így nem marad más hátra, hamarosan nekifogok Az önző génnek :) [http://moly.hu/konyvek/richard-dawkins-az-onzo-gen] Engem már az első oldalon ért meglepetés, s a szerző szemlélete, érvelése a későbbiek folyamán is lenyűgözött. Fontos könyv.

Ez a könyv számomra olyan hangulatú volt, mint amikor egy igen tisztelt és kedvelt egyetemi „prof” előadás után elkezd sztorizni a fáradt, mégis egyre lelkesebb hallgatóságnak. Személyes hangvételben, saját gondolatait beleszőve a tényekbe lépten-nyomon. Azonban ez nem megy a felépítés rovására: nagyon átgondolt mű.
A többek által sérelmezett hangvétel szerintem nem düh, sokkal inkább szenvedélyes érvelés. Utóbbi szót azért tartom fontosnak, mert egyszer sem vagdalózik, mindent alátámaszt rengeteg forrással és ténnyel.
Az külön emeli az írás nagyságát, hogy nem szorítkozik szigorúan a választott témára, a végcél érdekében kitérőkett tesz a legkülönbözőbb tudományos és filozófiai irányokba, amelyek persze aztán visszakanyarodnak.

Az egyik csúcspont számomra az, amikor az ateisták erkölcsi értékeiről beszél, ez az, ahol talán a leginkább érződik az író magánvéleménye, amellyel szinte teljes mértékben magam is azonosulni tudok.

Azt hiszem, az egyik legnagyobb hatásű könyv számomra, ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el és gondolja át. Nem muszáj egyetérteni vele, viszont igen nehéz nem tenni!

A manus okos, de itt elkapta a gépszíj. :( „Költészetről írni olyan, mint építészetről táncolni.” Valami ilyesmit próbál… de csak az izzadtságszagot éreztem…

Érdekes volt, bár igaz engem leginkább az döbbentett meg, hogy az Egyesült Államokban néhány ember mennyire szüklátókörű tud lenni… finoman fogalmazva. Az utolsó részt meg fölöslegesnek éreztem

Aki ezt a könyvet azért veszi a kezébe, hogy találni fog egy mindent eldöntő érvet amellett, hogy Isten nem létezik, csalódni fog. Viszont bármelyik ingadozó ateistát megerősítheti hitetlenségében. Igazán mélyen hívő embereket nem fog megtéríteni, de nem is ez a szándéka. Viszont egy ragyogó elme okfejtéseit olvashatjuk, bár többször elmegy a fundamentalizmus bírálata téma felé, ami szerintem nem tartozik a „létezik-e Isten?” kérdéskörhöz, hiszen a gondolkozó hívők is szintén elítélik ezeket a szélsőséges dolgokat. Jobban is megírhatta volna, de én így is élveztem.

Kedvenc könyvem. Jobban értem miért olyan türelmetlenek és harciasak az emberek és a népek egymással. Mindenkinek ajánlom, ha kiváncsi arra, miért a vallásos nevelés a világ jelenének és jövőjének legfőbb alakítója, annak ellenére, hogy a tudomány több területén is izgalmas, új eredmények születtek, amelyek ebben a könyvben érthetően és olvasmányosan vannak elmesélve. Pihenten kell olvasni.

Egy frappáns válasz a vallások (nem csak a keresztény) elvakult híveinek, akik ésszerűtlen érvekkel szállnak harcba az emberiség jövőjét meghatározó kérdésekben.

Már másodszor olvastam (most sem végig, mert inkább beleolvasgatni jó), és továbbra is nagyon érdekes. Dawkins sokszor kisarkítja a dolgokat és csak a saját gondolatát alátámasztó nézőpontból mutatja be problémákat, amik egyáltalán nem olyan egyszerűek, mint amilyennek ő vázolja. Gyakran kiérződik az írásból a dühös ateizmus, ami még engem is zavar (pedig Dawkins-szal értek egyet). De hogy pozitívumokat is mondjak, nagyon olvasmányosan ír, inkább szórakoztató könyvként lehetne definiálni, és olyan dolgokat válogatott össze, amivel érdemes foglalkozni, beszélni róla, és amivel szerintem még a hívők sem igazán tudnának vitatkozni. Az egyetlen hibája tényleg a stílus, hogy érzelmileg nem tud elhatárolódni, és elvonatkoztatni.

tartalom 5, forma 3