Az ​önző gén 127 csillagozás

Richard Dawkins: Az önző gén Richard Dawkins: Az önző gén Richard Dawkins: Az önző gén Richard Dawkins: Az önző gén

Úgy ​négymilliárd évvel ezelőtt önmaguk lemásolására képes molekulák tűntek fel az őstengerek vizében. Szédületes karriert futottak be. Egyáltalán van-e határa azon technikák és fortélyok fokozatos tökéletesedésének, amelyeket létünk folytonosságnak biztosítása érdekében felhasználnak? Rengeteg idő állt rendelkezésükre a tökéletesedéshez. Az önfenntartás miféle fura szerkezeteit termelhetik még ki az évezredek? A négymilliárd év alatt vajon hova jutottak az ősi replikátorok, e legelső mesterei a túlélés művészetének? NE keressük őket szabadon lebegve a tengerben; már réges-rég feladták ezt a lovagi szabadságot. Most óriási kolóniákban nyüzsögnek, gigantikus, zörömbölő robotok biztonságos belsejében, elzárva a külvilágot, mellyel tekervényesen közvetett utakon érintkeznek, s melyet távvezérléssel manipulálnak. Itt vannak mindannyiunkban: ők teremtettek bennünket, testünket és lelkünket; az ő fennmaradásuk létünk végső indoka. Most a gén névre hallgatnak, mi pedig az ő túlélőgépeik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1976

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 2021
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635444540 · Fordította: Síklaki István
>!
Kossuth, Budapest, 2011
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630966696 · Fordította: Síklaki István
>!
Kossuth, Budapest, 2005
326 oldal · ISBN: 9630946106 · Fordította: Síklaki István

1 további kiadás


Enciklopédia 17


Kedvencelte 33

Most olvassa 41

Várólistára tette 224

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

eme>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Határozottan laikus szemmel olvastam, és ezen semmit sem változtatott az, hogy humán osztály végzettjeként magam mögött (már láthatáron kívül, nagyon messze mögöttem) tudhatok egy genetika érettségit. Annyiban segített, hogy ismerősen csengő fogalmakkal, nevekkel találkoztam, főként a kötet elején, később azonban olykor el-eltévedtem az önző gének útvesztőjében. Nem állítom, hogy mindent értettem, amit olvastam, és jól értettem, amit érteni véltem. Talán valamelyest az egyébként rendkívül laza, olvasmányos, közvetlen stílus is tehet erről, mert bár határozott, magabiztos és logikus(nak tűnik), azért nyelvhasználata nem mindig segíti a laikus olvasót – a hozzám hasonló nagyon laikus olvasót. Mert maga a cím is becsapós, mint kiderül, az önző gén inkább metafora, a gén sem annyira gén, mint inkább egy meghatározatlan hosszúságú/nagyságú genetikai egység, vagy akár egy géncsoport, és nem a gén, hanem ennek alléljai az önzők, akik a fennmaradásért „versengenek”. Persze gének önzése és önzetlensége, küzdelme, célja, erőfeszítése stb. is képletesnek tekinthető, hisz a géneknek nem gondolkodnak és nincs előrelátásuk. Az eddig az egyed szintjén alkalmazott fogalmak az egyeden belülre, az egyedet alkotó génekre transzponálódnak, az egyedet pedig mint túlélőgépet látjuk, melyet önző génjei alkotnak. Az egyes önző gén sikeressége a vele együttműködő gének alkotta környezettől függ, mellyekkel bonyolult és kölcsönös fejlődésbe bonyolódik, vagyis voltaképpen attól, mennyire alkalmas gépet sikerül „felépítenie” magának, és mennyire sikerül „együttműködnie” más génekkel.
Rendkívül érdekfeszítő elmélet, érdekes példákkal alátámasztva (bár feltevődik a kérdés: mennyiben relevánsak ezek a példák, mennyire reprezentatívak, mennyire érvényes az elmélet minden egyes, az élővilágban megfigyelhető viselkedési modellre…), mégis valamiért az volt az érzésem, hogy mérföldkő ez a könyv, de valami mintha hiányozna, mintha túl egyszerűsítve tálalna egy magától értetődő és vitathatatlan igazságot. Azt hiszem, ennél bonyolultabb az ábra, az is igaz, hogy Dawkins fel is sorolja, miben nem óhajt állást foglalni, és miről nem szól ez a könyv, de azért kíváncsi lettem volna az önző-gén elméletre az itt kimaradó kontextuson belül is. Persze tisztában vagyok azzal, hogy morfondírozásaim kb. annyira relevánsak ez ügyben, mint az „egyetemes szeretet” és „a faj egészének érdeke” evolúciós szempontból – ez Dawkins szerint a nullával egyenlő. Ezt el is tudom fogadni, hagyom a szakikra a vitát. Mindenesetre jó volt olvasni, csak valamiért számomra a várt reveláció elmaradt…

8 hozzászólás
kvzs P>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Bár nem lettem biológus (mindig is hülye voltam a biokémiához), azért a téma egy kicsit a szívem csücske maradt. Jó volt most újra megdolgoztatni az agyamnak ezt a részét (kapargattam is a rozsdát rendesen…).
Dawkins megint magasra tette a mércét, és nagyon megmozgatta az agyamat (ismét). Nem állítom, hogy mindent megértettem és felfogtam, amit állított, sugallt vagy amire utalt a könyvben, de így is lenyűgözött az elméleteinek és a bizonyításoknak a merészségével és a logikájával. De… (és a fagyi visszanyal)
Lehet, hogy idén túl sokat hizlalta Dawkins és Sagan a szkepticizmusomat, de én nem tudom letenni a voksomat az elmélet mellett (bár tényleg nagyon meggyőző, és sok részletével egyet is tudok érteni). Szerencsére ez nem is az én dolgom.
Az biztos, hogy fogok még Dawkinst olvasni, mert nagyon élvezetesen és érthetően ír, és -talán ez a legfontosabb- imádom ahogy gondolkodtat.

8 hozzászólás
Lali P>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Nagyon nagy élmény volt.
Számomra elsősorban azért, mert a gondolkodás erejét és szépségét mutatja fel. Azt, hogy hogyan lehet a valódi gondolkodás segítségével új látásmódra szert tenni. Ilyen könyvvel én csak nagyon kevéssel találkoztam.
Nekem – mint matematikusnak – Bolyai János Appendixére hasonlít a mű a tekintetben, hogy egy új világot teremt. Azt, hogy ezt a biológia területén teszi, számomra másodlagos volt. A biológia számára viszont nyilván elsőrendűen fontos. Sőt, gondolatai, fogalmai a biológián túl is használhatóak.
Jó húsz évvel ezelőtt olvastam. Akkor nem hallottam arról, hogy a könyv itt nálunk nagy sikert aratott volna. Most örömmel látom, hogy fontos könyvvé vált sok fiatal számára. Úgy tudom, hogy már ismeretterjesztő tévésorozat is készült belőle, az író közreműködésével.
Azokkal értek egyet, akik mérföldkőnek tartják ezt a könyvet a biológia történetében.

mongúz P>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Hát nem volt egy könnyű olvasmány.
Nagyon okos fickó ez a Dawkins. Nagyon okos könyv ez Az önző gén. És még én is egy kicsit okosabb lettem tőle. Bár nem feltétlenül értettem egyet minden részletével, nagyon nehéz lenne fogást találni ezen az elméleten. Nem is igazán értem, hogy mi vele a probléma. Hacsak nem egyesek egoja. Letisztult logika, néhol egy kicsit túlmagyarázva. És nagyon szemléletes.

11 hozzászólás
Bartha_Helga>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Azért kell minőségi idő a kiolvasásához…
Nagyon sok újat nem mondott, legfeljebb más megvilágításba helyezett folyamatokat, mindenesetre amikor írta, bőven előrevetített!
Külön élveztem a mémekről szóló fejezetét, ami vagy így van, vagy nem, de számomra nagyon szórakoztató volt, így még nem láttam a hitet, a poklot megfogalmazni!:)
Időközben rájöttem, hogy a saját példányom egy régi kiadás, egy újabb kiadás plusz két fejezetet tartalmaz és rengeteg, 10 évvel későbbi megjegyzést az író részéről!

szöszmösz I>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Az önző gén is azok közé a könyvek közé tartozik, amik már az utcán kiabáltak rám szinte, hogy olvassam el. Ajánlották ismerősök, tanárok meg belefutottam különböző tudományos ismertetőkben és különféle weboldalakon is. Mindenesetre nehéz egy ennyire jól megírt tudományos könyvet találni. Dawkins nagyon jól adja át Darwin evolúciós elméletét, igaz néha picit szájbarágósan és elnyújtva, de jól felépítve, logikusan és mindig éppen jó metaforákkal. Ezt így mindenki megérti, még ha nincs is köze az adott tudományterülethez.
Általában a különböző világképekhez szkeptikusan állok, nehezen fogadok vagy hiszek magaménak valamit, először mindig kísérleteznem kell a dologgal, vagy legalábbis sokat gondolkodnom rajta. Most azt hiszem ezzel sem lesz másként. Kicsit sajnáltam mindig, hogy a tudomány képes ennyire egyszerűen kezelni dolgokat, ahogy Freud minden neurózist visszavezetett a szexualitásra, Adler pedig a hatalomvágyra, most ugyanígy elgondolkoztam a könyv evolúciós pszichológiát pedzegető fejezetén, hogy mitől más ez, mint Jung archetípus elmélete? vagy akár a kollektív tudattalan elmélete? Úgy érzem kicsit komplexebb lehet az ember annál, mint hogy azt mondjuk rá, hogy minden benne található viselkedési formát a génekre és az öröklődésre vezethetünk vissza, amikor mindezeknek vannak tanult, környezeti és kulturális okai is. Persze elhiszem azt is, hogy egy tárgy tudományos vizsgálatakor nem lehet mindent figyelembe venni, mert nincs akkora kapacitás és annyi idő, hogy ez kivitelezhető legyen, de azt hiszem sok minden igazolná vagy kiegészítené egymást a különböző elméletekben. Mindenesetre most kifejezetten örülök, hogy a baráti társaságomban akadnak az evolúcióval komolyan foglalkozó és antidarwinista emberek, mert ez is egy kifejezetten olyan könyv, ami akkor jó, ha lehet beszélni róla.

AkosAkos>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Két dologra jöttem rá. Több tudományos könyvet fogok olvasni és Dawkins az egyik kedvenc íróm/tudósom.
Az utóbbi időben a legnagyobb könyvélményem az Isteni téveszméhez kötődik (bár mindig is ateista voltam, de most már rendesen alá is tudom támasztani az állításaimat). És most nyugodtan mondhatom ezt a könyvet is egy ilyen élménynek. Elképesztő gondolatok, elméletek, metaforák. Akit kicsit is érdekel az evolúció annak ajánlom a könyvet és ha kicsit nehezen érthető részt találtok (bár tényleg nagyon jó példákkal, egyszerűen el tud mindent magyarázni) akkor is menjetek tovább, megéri!

LuPuS_007>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Tegyük fel a kérdést: Miért is nem hiszünk az evolúcióban?
A vakhit mindenre válasz lehet. Az agymosásra mindenképpen. A könyv 1976-ban jelent meg. Akkor megértem*, miért váltott ki ekkora felháborodást. Amennyiben a mai korban kerül kiadásra talán akkor ekkorát szól.Talán, nem tudom, mert ellenzők, ellenhangok mindig is lesznek. Akik a saját teóriákat fogják megalkotni.

A replikátorok legyenek veletek!

*nem, nem értem

trianka>!
Richard Dawkins: Az önző gén

Nagyon tetszett, közérthető és szórakoztató formában magyarázza el az evolúcióelméletet, érdekes megközelítésben. Rengeteg tévhitet elűz például a csoportszelekcióval kapcsolatban (vagyis annak nemlétével kapcsolatban), éshát mindig rendkívül szórakoztat, amikor a tudósok odamondogatnak egymásnak a műveikben, ebből pedig nem volt hiány, tipikus Dawkins :) Nem tudom elképzelni, hogy valaki ezután a könyv után se tudja belátni az elmélet tökéletes ésszerűségét, pedig úgy hallom, megesik az ilyen.


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

Csakugyan, más ártalmatlan fajok tagjainak leölését felüdülésnek és szórakozásnak tekintjük. Az embrió, melyben nincs több emberi érzés, mint egy amőbában, messze több tiszteletet és jogi védelmet élvez, mint egy felnőtt csimpánz. Pedig a csimpánz érez és gondolkodik, és újabb kísérleti adatok szerint talán még egyfajta emberi nyelvet is meg tud tanulni. Az embrió saját fajunkhoz tartozik, s ezért azonnal különleges előjogokban részesül.

I. Miért vannak emberek?

9 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A DNS útjai kifürkészhetetlenek.

III. Halhatatlan spirálok

Kapcsolódó szócikkek: DNS
1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Azt hiszem, a Septuaginta tudósairól azért mégiscsak elmondhatjuk, hogy nagy dolgot indítottak útjára, amikor a héber „fiatalasszony” szót tévesen a görög „szűz” szóval fordították, eljutva így a jövendöléshez: „ímé a szűz fogan méhében és szül fiat…”

II. A replikátorok

14 hozzászólás
RKAti P>!

Megvan a hatalmunk ahhoz, hogy dacoljunk velünk született önző génjeinkkel, és ha szükséges, a belénk táplált, belénk nevelt mémekkel is. Még annak módját is megbeszélhetjük, hogy tudatosan ápoljuk a tiszta, érdekmentes önzetlenséget – olyasmit, aminek nincs helye a természetben, ami még sohasem létezett a világ egész eddigi történetében. Géngépeknek építettek bennünket, és mémgépekként nevelkedtünk, de megvan a hatalmunk ahhoz, hogy szembeforduljunk a teremtőinkkel. Mi, egyedül a Földön, fellázadhatunk az önző replikátorok zsarnoksága ellen.

szigiri>!

Azt mondják, hogy előnyben részesítik a népességkorlátozás “természetes" módszereit, márpedig végül pontosan ahhoz fognak eljutni. A természetes módszert éhhalálnak hívják.

Frank_Waters I>!

Ma az evolúció elmélete nagyjából annyira lehet kétséges, mint az az elmélet, hogy a Föld kering a Nap körül…

I. Miért vannak emberek?

Kapcsolódó szócikkek: evolúció
szigiri>!

Hozzá kell tennem, hogy “építész" természetesen nem létezik. A DNS-ben foglalt utasításokat a természetes szelekció állította össze.

2 hozzászólás
esőember>!

A gének közvetett úton valóban irányítják a test felépülését, s ez a hatás szigorúan egyirányú: a szerzett tulajdonságok nem öröklődnek. Nem számít, mennyi tudást és bölcsességet szereztünk meg életünk során, genetikai úton ebből egy jottányi sem kerül át gyermekeinkbe. Minden új nemzedék a startvonalról indul. A test nem más, mint a gének eszköze a gének változatlan megőrzésére.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gén
9 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Közismertebb a nőstény ájtatos manók hátborzongató kanniba­lizmusa. Az ájtatos manók nagy ragadozó rovarok. Általában kisebb rovarokat, például legyeket esznek, de szinte bármit megtá­madnak, ami mozog. Párosodáskor a hím óvatosan felkúszik a nőstényre, átkarolja és kopulálnak. A nőstény – ha teheti – megeszi a hímet, kezdve azzal, hogy leharapja a fejét, amikor a hím közelít hozzá, vagy közvetlenül azután, hogy átkarolta, vagy pedig miután szétváltak. A nőstény szempontjából az látszana a legértelmesebb megoldásnak, ha megvárná, amíg a kopuláció véget ér, s csak azután látna hozzá, hogy megegye a hímet. Ám úgy tűnik, fejének elvesztése nem zökkenti ki a hím testének többi részét szexuális lendületéből. Sőt mivel a rovar feje bizonyos gátló idegközpontok székhelye, lehetséges, hogy a nőstény növeli a hím szexuális teljesítményét azáltal, hogy megeszi a fejét. Ha így van, akkor ez további ráadás. Az elsődleges haszon mindenképpen a tartalmas táplálék.

I. Miért vannak emberek?

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Desmond Morris: A csupasz majom
Elaine Morgan: A nő származása
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Adam Rutherford: Minden ember [rövid] története
David Attenborough: Élet a Földön
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása
Szathmáry Eörs – John Maynard Smith: A földi élet regénye
Paul Strathern: Crick és Watson
Jennifer A. Doudna – Samuel H. Sternberg: Meghekkelt teremtés